Fejezet

  1     6|         negyven házszámra elégtek. A császár elengedett annyit az árendából,
  2     6|                Hát az természetes. A császár elengedte az árenda égett
  3     6|        magunk városában, mint József császár a királyi pálcájával Bécsben.
  4     7|              a dolgot.~Egész József „császár” idejéig a zsidók csak úgy
  5     7|            rövid sorokban: „Fölséges császár. Engem a magas commissio
  6     7|          kezdje: „Itt van, megvan! A császár maga írta rá az instantiára,
  7     7|             pattant fel az úrfi. – A császár kéziratába beleigazítani!
  8     9|          akire támaszkodol?~– Maga a császár.~– Hát még?~– Hát még? Nem
  9     9|            hogy nekem barátom József császár! Azzal se kinn, se benn.
 10     9|          ocsmányabb pasquilusokkal a császár személye ellen.~– Ő a teljes
 11     9|              dolgokat, én nem vagyok császár, de régen kaptam volna a
 12     9|             jöttél ide. Bejelented a császár parancsolatját a districtualis
 13     9| kálvinistáknak.~– Lám, ezt is József császár türelmi edictumának köszönhetjük.~–
 14     9|             is megengedhette volna a császár, hogy templomaink ajtajai
 15     9|             alatt megadhatta volna a császár.~– Tudja, urambátyám: „A
 16    10|            húzva a szemére –, mert a császár mégsem koronáztatta meg
 17    10|          rabnak is az a baja, hogy a császár mért nem koronáztatja meg
 18    11|             fegyveres kézzel védik a császár által eltörült „Blyde Inkomst”-
 19    11|              ideákat senki, amiket a császár élő hússá és vérré teremteni
 20    11|           bízta ezt rád?~– Először a császár, másodszor a nyomorgatott
 21    11|   restauratiót nem tarthatunk? Nem a császár? Addig pedig ezek a tisztviselők
 22    11|      megterhelve, mintsem helyükbe a császár által kinevezett hivatalnokokat
 23    11|                Amit te mondasz, az a császár szava, amit én mondok, az
 24    11|              Halandó mind a kettő: a császár is, a nemzet is. – Meglássuk,
 25    12|              öltöznie, mert az már a császár által kinevezett főhivatalnok.
 26    12|           azt hiába kísértette meg a császár, nem lett belőle „gálickő”;
 27    12|              azt meghallgatni. Itt a császár credentionalisa.~A határozott
 28    12|         nevezetes pasquilljai József császár ellen. De ott volt az „Antininive”
 29    12|              a bors amit egyenesen a császár orra alá törtek! – S ő maga
 30    12|               minden szobában.~– S a császár nem haragszik érte?~– Sőt
 31    12|        vásárolt a nyereségen; most a császár azt teszi, hogy amint egy
 32    12|          maradnak, a publikum mind a császár utánnyomatait veszi. A begyűlt
 33    12|             idejövetele céljára.~– A császár a közpénzek kezelésében
 34    12|            deklamált. Igaz-e, hogy a császár lefestette az arcképét,
 35    14|             intézmény, melyet József császár hozott be, miszerint az
 36    15|      Theresianumban neveltek, akit a császár országos dolgaiba beavatni
 37    15|           reverzálist, hogy a József császár pátense által körülírt jogáról
 38    16|            Ez több, mint kettő! Én a császár nevében ezennel megparancsolom
 39    17|            őket. Egyet közülök már a császár is látott, s nevetve mondá
 40    17|              odafenn a császárnak, a császár erre leküld egy hatalmas
 41    17|         Tudom, hogy jót akart vele a császár, mikor elrendelte, hogy
 42    17|          mérni. Jó is volna az, ha a császár elküldhette volna a rézcirkalmát: „
 43    17|              hogy „Eb ura a fakó!” A császár katonája vagyok én! Nekem
 44    18|           magát sehol. Tudta, hogy a császár minden reggel nyolc órakor
 45    18|         amiket odalenn tapasztalt.~A császár aztán megdicsérte az eddigiekért,
 46    24|          értem. Bihászman? Ide jön a császár lakni?~– Azt nem; hanem
 47    24|         mosolygott arra a szóra.~– A császár pedig egyszerre egy nagyszerű
 48    24|          bihászman, hogy viszi fel a császár a csatornát?~– Sehogy. Azt
 49    24|             esztendő alatt vesz be a császár egyenes adókbul Magyarországon. (
 50    24|       vállalkozó társaság alakult, a császár elnöklete alatt, mely a
 51    24|             hebegé zavarodottan –, a császár azt írja sajátkezűleg, hogy
 52    25|  feljelentése folytán hívta vissza a császár, s akit helyébe kinevezett:
 53    25|            venni efelől.~– Hát oda a császár egy nagy csillagvizsgáló-tornyot
 54    26|              hogy mi történt vele. A császár azt tanácsolta neki, hogy
 55    26|          kerületi biztosnak átadta a császár parancsát, rögtön tudtára
 56    26|              megteszi, hogy felveszi császár őfelségének drága brilliántos
 57    28|           hogy ha levelét megkapja a császár, őt rögtön ki ne szabadítsa.~
 58    30|               kegyelmes uram, ezek a császár intimátumai, amiket nem
 59    30|              van mind.~Azok között a császár legutolsó levele is.~A kerületi
 60    30|             akit megtagadtál, mert a császár se hozott volna ki abból
 61    30|         nemest, tekinthették volna a császár megbízottját.~– Bihászman? –
 62    30|             mostani állapot között a császár közbenjárásának köszönheti?~–
 63    30|        diplomata veszett el benne. A császár abban az órában elküldte
 64    30|             az úr, hogy mi történt a császár levelével?~– Mi történt?~–
 65    33|     nyakunkról. Gyanút fogott. Ha én császár volnék, a policájt, perzekutorságot
 66    33|       valamikor karmelita; de hogy a császár kitette a kámzsáját a klastromából,
 67    34|             mondott, hogy fogságát a császár közbenjárása csak rosszabbá
 68    34|          igen súlyos vádakat emelt a császár előtt. Hanem a halálos ítéletnek
 69    34|            halálos ítéletnek elébb a császár elé kell kerülni helybenhagyás
 70    34|              azt hitték, hogy Ráby a császár kegyence és hatalmas áruló,
 71    35|    igazságban járó emberek voltak.~A császár rögtön kemény parancsolatokat
 72    35|       tudósítása váratik be.~Ebben a császár aztán megnyugodott. Mert
 73    35|        írással:~„Ne féljen semmit. A császár mindenről értesült. Barátjai
 74    36|           már nem lehet: a feladás a császár előtt történt a vádló tartozik
 75    36|             Már azt is tudja, hogy a császár tábort húz össze Pest alatt,
 76    36|            is rossz kereset.~Mikor a császár augusztusban (már ez a második
 77    36|       Őexcellenciája mindjárt, ott a császár jelenlétében, kénytelen
 78    36|             az ellenségeim küldik. A császár bizonyosan megparancsolta
 79    36|    kiszabadulni.~– Meg kell lenni! A császár parancsolta.~– Ej, ha engem
 80    36|        parancsolta.~– Ej, ha engem a császár akar innen kiszabadítani,
 81    36|              parancsolat. Itt van! A császár saját írása.~Azzal az álarcosok
 82    37|           szállásaira vonult, hogy a császár visszatért Bécsbe, s új
 83    37|              hogy hátha mégis maga a császár eszközölte ezt az ő erőszakos
 84    39|        ismeretlen kísérő mégiscsak a császár megbízottja lehet, s nem
 85    39|          hozzá a dologhoz azonnal. A császár nyughatatlanul várja a relatiódat
 86    39|            tették ki magukat, hogy a császár megtapogatja az oldalukat,
 87    39|              a controllor-folyosón a császár megjelenésére; főpapok,
 88    39|              volt e folyosón, mert a császár azt szólította meg elébb,
 89    39|        elcsendesedés jelenté, hogy a császár kijött a szobájából.~Ráby
 90    39|          most gyerek, riktájk! Jön a császár!~S arra az a kis gyerek
 91    39|           egy kis gyerek a karján.~A császár azonban mosolygó arccal
 92    39|              a gyermekért? – kérdé a császár.~– De igenis, hogy ugyan
 93    39|     bemutassam. Szalutálj, gyerek, a császár előtt!~József mosolygott,
 94    39|              átkozott napokért.~És a császár, aki oly hosszasan elbeszélgetett
 95    39|              látszott venni.~Mikor a császár odább lépett, Ráby bátorságot
 96    39|           ment.~Akivel már beszélt a császár, annak szabad volt eltávozni.
 97    39|             a controllor-folyosón.~A császár észrevette, hogy azok még
 98    39|                 mondá Ráby halkan.~A császár rábámult hidegen. Tekintete
 99    39|       vármegye börtönéből, fölség.~A császár erre megfogta Rábynak a
100    39|      osztályozásával foglalkozott. A császár odaállítá eléjük a leányalakot.~–
101    39|              Ej, ej, uraim – szólt a császár –, minek az a tagadás? Mikor
102    39|             fiatal kamarás, dacára a császár jelenléte által indikált
103    39|        látvány lett volna, hogy az a császár és az egész udvar mély felháborodását
104    39|      keresztültört az arcfestéken.~A császár észrevette azt.~– De hát
105    40|              hasztalan küldözi ide a császár haragos parancsolatjait;
106    40|              választottak helyébe. A császár megszüntette a restauratiót,
107    40|     szövetségesei, mindaddig, amíg a császár az alkotmányt vissza nem
108    40|           ezeknek fogja pártját, s a császár által leküldött commissariusoknak
109    40|             Nem tudhatja azt, hogy a császár mit kezdett meg azóta. Egy
110    41|              egi bizonios ispion.)~A császár nemcsak Ráby által, de a
111    41|            kősó. – Csakhogy afelől a császár nem volt egészen bizonyos:
112    41|      kiszemelt egy fiatal kamarást a császár, M…szky bárót, Rábynak egyik
113    41|              berendezve, hogy amit a császár elrendelt Bécsben, azt egy
114    42|              a maga bevádoltait.~S a császár a legfőbb ítélő bíró. Neki
115    42|       kezéből mind ki vannak véve; a császár szép csendesen végighallgatta
116    42|              bánhatott volna vele, a császár. Ha csakugyan követett el
117    42|            éppen kegyetlenül.~Hogy a császár hiheti azt őfelőle, hogy
118    42|              a Burgba; ledobta azt a császár elé az asztalra, s ráütve
119    43|              iss iool tehetetlen.)~A császár két policájcommissarust
120    43|              teljhatalom volt adva a császár nevében mindenüvé bebocsátást
121    43|    közpénztárakból utalványozni, s a császár utasításait élőszóval nagyoknak
122    43|             nem rendelhetett volna a császár Ráby Mátyás mellé comitivának.~
123    43|             Pest kerületi főbiztos a császár kinevezett hivatalnokai
124    43|            vármegyének.~– Mi pedig a császár parancsát hozzuk önnek,
125    43|          közel van.~– No, de mégis a császár csak nagyobb úr az országban,
126    43|            az elnök úr.~– Kérem! Ő a császár megbízottja.~– És az én
127    43|         protestálok! Itt van nálam a császár plenipotentiája.~– Tartsa
128    43|              zsebében, ha ott van. A császár parancsol Bécsben: itt pedig
129    43|             mi vele megyünk, ahogy a császár parancsolta.~– Mindenüvé
130    43|            mitmachen! Protestálok! A császár nevében protestálok! – rivallt
131    43|        legtekintélyesebb úr elé.~– A császár nevében!~– Jaj! (A táblabíró
132    43|                Hogy merték az urak a császár parancsolatja ellenére Ráby
133    43|             Muszáj az úrnak tudni. A császár elrendelte, hogy minden
134    44|             végső esetben jön maga a császár, s majd akkor lesz aztán
135    44|            jutottunk hozzá?~– Maga a császár adta kezembe.~Erre öten-hatan
136    44|            Burgig felkísérték, még a császár előtt is az oldalánál álltak,
137    44|      protestált a hazai törvények, a császár parancsai, s az emberi józan
138    46|              harmadnapra hívat fel a császár Bécsbe lóhalálába. Még azt
139    46|         etcetera, és így tovább… S a császár olyan maliciózus volt, hogy
140    46|              tőle: „Nohát, adott-e a császár aranyláncot?”~– Hűh! – fújtatott
141    46|         bírnak vele. Ez már szent. A császár aztán, mikor végigolvastatta
142    46|   lepecsételteté, s ő maga írta rá a császár címét, mégpedig úgy, hogy
143    47|          híre futamodott, hogy jön a császár Pest-Budára. A tartalékhadsereg
144    47|       összegyülekezik a Rákoson, s a császár személyesen fog mustrát
145    47|           Ráby befalaztatása. Hogy a császár, ha keresni fogja, rá ne
146    47|     vigasztaló hang. Természetesen a császár látogatása előtt ki kellett
147    47|              az ő mennyországában. A császár valósággal maga jött el,
148    47|            megnézni, hogy ebédel egy császár?~Biz ez szomorú látványosság
149    47|         hányféle virtus van abban.~A császár felemeli a poharat a világosság
150    47|             mondott valótlanságot.~A császár gondolt valamit.~– Mennyi
151    47|  Lantolhatnak már! S odaveté magát a császár lábaihoz, hogy azokat megcsókolja.
152    47|             a vármegye tömlöcéből.~A császár azt kérdezte: hol vannak
153    47|        vagyunk!”~Sikerült a tréfa.~A császár még a saját legmagasabb
154    47|     nagynénjéhez. Ok volt rá elég. A császár idejöttével a kíséret egy
155    47|            katonatiszt belenézzen!~A császár lement a táborba; Rab Ráby
156    48|     produkálták.~Harmadnapra, hogy a császár továbbment, kibontatták
157    49|        engedem!” És nem engedte.~– A császár itt volt – beszélte a hang –,
158    49|      Különben sem tudni, hová ment a császár. Azt mondják: Törökországba
159    51|         szerzete, még mielőtt József császár a tömérdek kolostort eltörölte,
160    51|            vágják le a fejét. József császár, amikor felszabadította
161    51|       Zimonyig. Ott megtudta, hogy a császár orvosai tanácsára visszatért
162    51|           Ezt írta? A – bihászman? A császár?~Azzal kitépte a levelet
163    51|        ugyancsak énáltalam küldött a császár Pest vármegye hatóságának,
164    53|              s hangosan kiáltva:~– A császár nevében!~Lievenkopp átvette
165    54|              a másiktól, az egyik a „császár”, a másik a „király”, s
166    55|        mutatni a császárnak.~Hanem a császár nagybeteg volt; Rábyt nem
167    55|              a controllor-folyosó.~A császár annyira felgyógyult, hogy
168    55|            Itt látta őt újra Ráby. A császár még jobban össze volt törve,
169    55|            is! Míg megtorlom őket.~A császár ezúttal olyan biztosítékot
170    55|            levelet a császárhoz, s a császár elolvasta azt.~Ráby nyugtalan
171    55|         cédulát adott át neki, azt a császár diktálta véglehelletével. –
172    55|          fogságra, amely alól csak a császár kegyelme szabadította ki.~
173    55|     távolítva.~Várnia kellett, míg a császár ismét visszatér abbul a