Fejezet

  1     5|       gyöngyöm Miska, hat ökör vagy te ahhoz!”; tudja, hogy nem
  2     5|            végig a fiatalemberen.~– Te meg, öcsém, tanulj mórest!
  3     5|           igyál víz!”~– Jól van, ha te nem adsz, majd kérek mástul –
  4     9|             volna rákiáltani: „Ajh, te bajusz, hová viszed azt
  5     9|             én bajuszomból. – Csiba te, ne! (Ez már a komondoroknak
  6     9|         követett el jobbra-balra.~– Te! Talán csak nem az adórectificáló-commissióba
  7     9|            vis manere in pace!”1 De te csak nyaggasd, ahogy isten
  8     9|              Hogyhogy nem keveredel te abba belé? Hát csak nem
  9     9|             az ilyen embernél, mint te, uraim őkegyelmeknek valami
 10     9|             a mi urainknak. (Hiszen te magad jobban fogod tudni,
 11     9|            vagytok ti a mai kornak, te meg a többi filozóf, filantróp
 12     9|         commissarius elküldi neked; te meg hazamehetsz vele Bécsbe.~–
 13     9|          jut eszembe valami. Hiszen te nem is lehetsz vádló.~–
 14     9|            főzött neki ebédre. De a te praetextusod elüti tőle
 15     9|        színű volt a szeme (azazhogy te már tudod; de más meg nem
 16     9|   türelmesen. Patientia: baráttánc. Te addig eredj a szobámba,
 17    11|         tudom jól, hogy miben jársz te itt most.~– Itt? (Tudná
 18    11|       elvisel, mint ötszázezeret.~– Te fiú! Az az ötszázezer zsarnok
 19    11|           az a nemzet, aki voltunk. Te pedig őszintén kimondod,
 20    11|           népnyomorgatókkal, akiket te megfenyíteni lejöttél. S
 21    11|      szenvedni, se meghalni. – Amit te mondasz, az a császár szava,
 22    12|   apró-cseprő szúnyogocskák, mint a te falusi nótáriusod, bízvást
 23    12|          pedig azt, hogy Kutzeloch. Te ismered, hallottad muzsikálni
 24    12|             az irkafirka? Ne irkálj te Bécsbe! – No, ha nem akarsz
 25    12|             jó tanácsot: „Ne irkálj te Bécsbe!” Az ő részén volt
 26    14|           mondá:~– No, kapitány! Ha te a háborúban is úgy fogod
 27    14|         vitéz kapitány urat.~– Csak te végezd a magad dolgát –
 28    14|         vágott vissza Lievenkopp. – Te vagy csak derék szolgabíró!
 29    14|           meg az asszonyfélének, de te, kapitány, valahányszor
 30    15|          Ott cigányputrik vannak. – Te, csak nem a szép cigány
 31    15|        holott se apád, se anyád, se te magad oly főbenjáró vétket
 32    15|               De – urambátyám.~– Ha te tudnád, hogy kicsoda-micsoda
 33    16|            Mátyásnak.~– Látod, ez a te hibád! Ha te elő nem hozod
 34    16|            Látod, ez a te hibád! Ha te elő nem hozod azt a szerencsétlen
 35    17|              s elkezdett pakolni.~– Te készülsz valahová? – kérdezé
 36    17|      Menjünk haza Bécsbe. Ott van a te karriered. Hagyd a maga
 37    17|             milyen nagyon megvetnél te engemet, ha én most a te
 38    17|            te engemet, ha én most a te szavadra meglágyulnék, s
 39    17|         dolgot egész komolyságában. Te azt akarod most, hogy az
 40    17|      átvizsgálni: én saját magam, a te feleséged is megkapom a
 41    17|            is, hogy jönne azokkal a te neved kapcsolatba? A számlát
 42    17|      magukra? Engedhetnéd-e, hogy a te feleségedet a prefektussal
 43    17|      szégyen (és bizonyos) , hogy a te férjed visszatérjen az uralkodóhoz,
 44    17|          kellene süllyednem előtte. Te félsz attól, hogy a prefektussal
 45    17|       koromból, ami őhozzá tapad, a te ujjaid hegyére is ragad
 46    17|           aztán a Ráby is kitört.~– Te attul rettegsz, hogy azt
 47    17|              Szervusz, Marci! Ugye, te vagy a Dacsóék Marcija?
 48    17|       lyukat égettem a kalapodon, s te még csak meg sem vertél
 49    17|             az úr azt mondja, hogy „te”, de engedjen meg, hogy
 50    17|         kellene mondanom azt, hogy „te”!~– No, hát ahogy neked
 51    17|       valami kontrabontot csinál.~– Te ácsmester vagy, ugye?~–
 52    17|            Nekem ideadják.~– De hát te nem félsz az elöljárók haragjától?~–
 53    17|           kell falaznom.~– Eszerint te tudod, hogy hol van a rejtett
 54    17|             a rézcirkalmát: „Eredj, te cirkalom, neked fejed is
 55    17|         készítenem. Azt látom, hogy te már készen vagy.~– Ne bolondulj,
 56    17|         csak egy kortyot bakatortól te le nem szédülsz. „Kutya
 57    17|          más hangon.~– Dacsó Marci, te! Állj meg csak, ne szaladj.
 58    17|          cseppet se kótyagos; hanem te lettél valami, ami még nem
 59    17|      katonák felpénzét; katona vagy te már, galambom Marcikám,
 60    17|           egy hétig itt lesz, addig te itthon maradsz; sehová sem
 61    17|       kimégy; befogsz, kifogsz!” Ó, te halottbemondó, lakodalomrahívogató,
 62    17|          forspontrakergető kisbíró! Te délig mindigéhes – estig
 63    17|         estig mindigrészeg kisbíró! Te a város dobja szamárbőrén
 64    17|          semmi, s csak azután jössz te, meg a bíró, meg a magisztrátus.
 65    17|       szeretnek. Ha meglátják, hogy te vagy a kocsis, aki az inzsellért
 66    18|            lesz a következése, hogy te mégiscsak nekiindulsz annak
 67    18|       akarsz tartani, tudom, hogy a te nagy szerelmed tanúbizonysága,
 68    18|             hogy mivel. Azzal, hogy te vagy a Gyöngyöm Miska, s
 69    18|            vagy a Gyöngyöm Miska, s te raboltad ki harmadnapja
 70    18|         hanem hát vádolnak vele. De te abból nagy könnyen kivágod
 71    18|             öcsém, hogy miért. Mert te ez alatt a három nap alatt
 72    18|           de szavazattal nem bír. – Te tehát azt, hogy hol jártál
 73    18|           ütötte s kifosztotta, nem te voltál.~– Rotheisel bizonyosan
 74    18|         mind azt beszéli, hogy „Óh, te Ráby Mátyás, milyen rossz
 75    18|        odadörmögött a szakállába.~– Te térd, meg ne rogyj! Te láb,
 76    18|              Te térd, meg ne rogyj! Te láb, meg ne ingj! Te fej,
 77    18|         rogyj! Te láb, meg ne ingj! Te fej, ne reszkess! Azt ne
 78    19|             hagyná olvasatlan. Csak te törd fel, én felelek azért,
 79    19|            vasat. Többet ér, mint a te rossz parádékardod. Ezt
 80    19|                Micsoda? S ki mernéd te énelőttem húzni a kardodat?
 81    19|         énelőttem húzni a kardodat? Te nyaviga váz! Te! Hiszen
 82    19|           kardodat? Te nyaviga váz! Te! Hiszen ha megharagítasz,
 83    19|        keresd ottan. Én nem fogok a te feleségedért se lőni, se
 84    20|           Gyöngyöm Miskát kihívtad? Te? Hát lehet a Gyöngyöm Miskát
 85    20|         Miskát kihívni?~– Hát tudod te, hogy ki az a Gyöngyöm Miska?~–
 86    20|                Elolvashatod bátran. Te még jobban meg fogod érteni,
 87    20|        pajtás – monda a kapitány. – Te elszédültél. Nem is csodálom.
 88    20|             a magunk találkozójára. Te azalatt, pajtás, itt maradsz
 89    20|     szóváltása!”, s akkor verekszel te Karcsatájival, míg egyitek
 90    21|              Hohó, öcsém! Hol jársz te itten? Tán biz elfeledted,
 91    21|      ahonnan azok datálva vannak.~– Te! Szépek?~– Tudja a magas
 92    21|          adta kis ördögöcskéje, hát te még meghazudtolsz engemet?”,
 93    21|             azt mondom, Böske, hogy te arról, hogy engemet kiraboltak,
 94    22|      amellett sír keservesen.~– Hát te micsoda bútort árulsz itten? –
 95    22|     tumultus”, lázadás.~– Csak bízd te azt énrám. Már most csak
 96    22|          énrám. Már most csak hagyd te a dolgot egészen az én kezemben.
 97    22|        beszéljek a primipilusokkal. Te azalatt itt maradsz a helyemben,
 98    22|             botja végével: „Hallod, te kő, hozzád beszélnek.” –
 99    24|            keresztül.~– Trieszttel? Te! Öcsém! (Már ennél tegezni
100    24|           voulu, George Dandin!” – „Te kívántad, Dandin Gyurka!”
101    26|            bertáfol az ajtód előtt, te, amilyen nervozus a beteg,
102    26|      birkózni. Az pedig erős ember, te gyönge reconvalescens; megkötöz,
103    26|       dolgot. Azt a tíz hetet, amíg te betegen feküdtél, nem hagyták
104    26|         menni bírák uramék. Jöhetsz te már a császári paranccsal,
105    26| bíróválasztásnak kell végbemenni. A te néped megint azt a magisztrátust
106    26|         adták, jól lekenyerezték. A te négy rác barátod mind megkapta
107    26|             Elhitették velük, hogy „te adórectificáló” vagy, aki
108    26|             hozza a jégesőt? – Most te vagy a garabonciás diák.
109    26|          vége leszen. Ilyenformán a te izbégi híveid ezúttal neked
110    26|           tanácsot adom neked, hogy te most addig a városba be
111    26|           neked a jó tanácsot, mert te, mint Almanzor Kalifának
112    27|          van most annál. – Ugyebár, te most levelet írtál a császárnak?~–
113    28|              édes selyem úrficskám, te is bekerültél a társaságba?
114    28|           belőle a lelket.~– Csihaj te! – rivallt rájuk a rabok
115    28|            szegletbe kvártélyozd be te magadat itten? Az ám a fura
116    28|          egész társaságot.~– Hiszen te derék cimbora vagy, fiacskám! –
117    28|              milyen jó helyed lesz. Te fekszel legszélrül a faltúl,
118    28|     terajtad már nem fekszik senki; te pedig a fejedet az én térdemre
119    28|           Jaj, be együgyű kópé vagy te még, fiacskám – szólt Csajkos,
120    28|          megsúgom. Kiszökik innen a te kedvedért.~– Az én kedvemért?~–
121    28|            odafenn vallatják. Hát a te kedvedért ma is megteszi –
122    28|               monda Csajkos. – Csak te fordulj addig a fal felé.
123    30|            Aztán elfelejtjük őtet – te is – én is.~A leány csak
124    30|        homlokát, s azt súgá neki:~– Te tehetted!~Óh, milyen nagy
125    30|             szó volt az reá nézve.~„Te tehetted!” – Akkor hát még
126    32|        alunni, keljen fel táncolni. Te meg ne tátogj itt, mint
127    33|        gyöngyöm Miska, hatökör vagy te ahhoz!” S erre, mintha egy
128    37|          gyertya pisla világánál. – Te sem kellesz! Te sem kellesz!
129    37|        világánál. – Te sem kellesz! Te sem kellesz! Elmehetsz apádhoz!~
130    37|           engemet is, magadat is, a te átkozott népedért!~Hanem
131    38|           fogad bánja meg! Nem vagy te disznókereskedő!~– Igenis,
132    38|            olyat, amilyet.~– Hiszen te nagyon szépen tudod már!
133    38|             ezen a szép nótán. Héj, te másik, hogy is hínak?~–
134    39|          kötött Rábyval.~– No, csak te még egyszer triumfussal
135    39|        hagyott neki nyugtot.~– Csak te láss hozzá a dologhoz azonnal.
136    39|           ám az óbester úr: „Elmenj te rossz, haszontalan asszony!
137    40|          mérni?~– Szegény kisleány, te! Hogyan akarod te ezt a
138    40|         kisleány, te! Hogyan akarod te ezt a te együgyű eszeddel
139    40|              Hogyan akarod te ezt a te együgyű eszeddel felfogni,
140    40|            a nehéz dolgot úgy, hogy te is megértsd, miért van ez
141    40|          elmegy a másvilágra, aztán te is megszabadulsz tőle meg
142    40|         Vajon belenyugodtál volna-e te, ha azt mondtam volna: Ej,
143    40|            azt mondtam volna: Ej, a te anyád már régen beteg, elküldöm
144    40|          elérzékenyülve suttogá:~– „Te teheted.”~S aztán, hogy
145    43|          Jaj, barátom Plötzlich, ha te már a magyar egértül is
146    44|             szavába:~– Elhallgatsz! Te lázadó! Országcsaló! Gézengúz!
147    48|        Pedig éppen megfordítva van. Te magad oly ügyetlenül és
148    48|           Hiszen nem történik meg a te beleegyezésed nélkül. Elébb
149    48|              csak idealista maradsz te, egész élted világában.
150    48|     világában. Ugyan mit sopánkodol te a rác pópán, ki már meghalt?
151    48|            átesett rajta. Sose vedd te azt olyan igen a lelkedre.
152    48|           védelem ez, hidd el. Csak te írd ezt alá szépen.~– Száradjon
153    53|              Hát érdemes vagy erre, te silány cadaver?~Ráby eltaszítá
154    55|             verekedés a mi dolgunk, te csak kávézzál nyugodtan.~