Fejezet
1 1| Buda?”, az elcsónakáztatja őt Óbudára.~Maga Pest a hatvani
2 7| nem szabad elutasítani. Őt is bebocsáták a nagy váróterembe,
3 7| házeresz. Matyi úrfi kikísérte őt a szomszéd szobáig, azt
4 10| megragadja! Az keresztülvezeti őt az élet minden viszontagságain;
5 11| a kancelláriában fogadja őt, hanem a díszszobában. Ehhez
6 11| Saját magam.~Erre odaölelte őt magához a főjegyző, s érzékenyen
7 11| Szegény fiú!… – Aztán eltolta őt magától. – Isten veled…
8 14| nádpálcájának a végét, s elkezdte őt annál fogva vezetni a kertajtó
9 14| nagy készséggel vezeté őt a kerti utakon egyenesen
10 14| Az asztalnál odaültették őt a kisasszony mellé jobbrul.
11 14| bűvkörébe: az már forgatta őt maga körül, mint Klimius
12 14| alakult zsemlyét. Követte őt a boudoirba.~Itt leültek
13 14| divathölgynek, s egyedül hagyják őt a megvesztegethetetlennel. –
14 14| kellene segítenie, elárulja őt az ellenségeinek, s egy
15 15| jól: Leányfalvy János az. Őt kértem föl násznagyul, s
16 15| kellene teremtenem magamat, ha őt el akarnám venni. Ha én
17 16| délutáni két órát, amikor őt újra meghívják a tanácsházhoz
18 17| Dacsó Marci tovább vonta őt magával, odadörmögve neki:~–
19 17| nem. Az tudja jól, hogy őt agyonvernék, ha a titkot
20 18| hogy nem én voltam, aki őt kirabolta. Én nem bizonyítgatok
21 18| Elébb a rabbinak meg kell őt jól ijesztgetnie. Egy olyan
22 18| dolgot. Sötét volt, mikor őt a rabló megállította, nem
23 18| megesküdtetése ellen. Én ismerem őt. Ez volt ugyanaz, aki azt
24 20| Igenis: ővele elébb; mert őt hívtam ki elébb.~– A Gyöngyöm
25 21| bolondja volt. Képes lett volna őt még visszavenni, talán meg
26 21| cimborálását? Vagy talán meg akarta őt kínozni, bezárni, fogva
27 21| igazította. Azok már úgy ismerték őt; a Csákó nagyot nyalt a
28 23| tekintette, hogy a másik őt meg ne előzze, annálfogva
29 23| Nemes atyámfia! – csitítá őt a vén kuruc. – Tanuld meg
30 25| Az felcsalogatta volna őt egész a Mátyás király fájáig.
31 25| ha a felfedezett kincsben őt nem részeltetik. – Hiba
32 25| szárnyas gondolatok vitték őt végig a pesti városerdő
33 25| Ráby viszonzá a „gun tóg”ot udvariasan, s ő is mondott
34 25| tartsa ám, hogy ki jár ide őt gyógyítani; mert különben
35 25| hogy hozzá eljöjjön, s őt az életnek visszaadja.~Ráby
36 26| egy óráig sem tűrte meg őt tovább maga körül.~A lábadozó
37 26| kapujában ácsorogtak, amint őt meglátták, behúzódtak a
38 26| öltve kezét, félrevonta őt a néptömeg közül, s felvilágosítá,
39 28| hogy ezek az alakok, amik őt körülveszik, csakugyan rablók,
40 28| penészbűz, s az a korty, amivel őt a jószívű öreg zsivány kábulatából
41 28| József császárhoz, melyben őt egész balesetéről tudósítá.~–
42 28| levelét megkapja a császár, őt rögtön ki ne szabadítsa.~
43 30| hely rendeltessék, mely őt rangjához és nemesi állásához
44 30| parancsa leérkezzék, ami őt e borzasztó nyomorúságból
45 30| a kemény ember; odavonva őt magához. – Bolond gyerek!
46 30| magával, átellenbe ültette őt az első ülésbe. A kisleányoknak
47 30| adva a privilégium, hogy őt védelmezd, enyhítsd, vigasztald.~
48 30| engedte Tárhalmynak, hogy őt lekísérje. A Rab Rábyt akarja
49 30| elsápadt.~A főúr megfenyegeté őt mutatóujjával:~– Mindennap
50 30| keze azt fonta-szőtte, aki őt betakargatja!~És attól fogva
51 31| csendesen, hogy meg ne háborítsa őt valahogy benne.~Eleinte
52 32| jutott, hogy egyszer éppen őt akarták ez ember helyett
53 32| ez a börtönbüntetésnek, őt ilyen bárom emberrel egy
54 32| rab úrral, aki nem győzte őt magától eltámogatni; Janosics
55 32| Karcsatájinak úgy kellett őt nyakánál fogva kilökni az
56 33| jobban.~– Én nem átkozom őt.~– No, akkor hát az úr porcelán
57 34| hogy egy napon levitette őt magához Petray úr (aki most
58 34| elöljáróság felhatalmaztassék őt a börtönében minden szükségessel
59 34| áruló, akkor készek voltak őt megfeszíteni; de amint azt
60 35| hallgatni.)~S azzal bevezette őt egy másik mellékszobába,
61 35| annak a közeledtétől, aki őt visszabocsátja a maga édesanyjához,
62 36| szabadon bocsátásáért, s az őt fogva tartó megyei hatóság
63 36| bocsáttassa szabadon, különben őt is és az egész tisztikart
64 36| őfelségétől, hogy ha már őt börtönébül kiszabadítani
65 36| változatot. Ott le kellett őt venni a szekérről, és ágyba
66 36| Kurovicsnak nevezte, iparkodott őt megnyugtatni. Amíg a vármegye
67 37| elé, akiknek most már lesz őt miért elítélni.~– Nocsak,
68 37| köpönyegeikkel eltakarták őt a betyár elől.~Hanem a ravasz
69 37| Ráby kezét, kipenderíté őt a szoba közepére, s átölelte
70 37| azért, hogy úgy elátkozta őt, a szűrét odateríté a vállára,
71 38| tulajdona, s akkor kiadják őt a magyar pandúroknak.~„Tágítsuk
72 39| ez az asszony, nem tudta őt meggyűlölni; hanem azért
73 39| asszony, férfi módon vágja őt ki a veszedelemből, s még
74 39| mert különben nem kísérnék őt fel még Bécsbe is. Ha ezek
75 39| huszár még akkor sem tette őt le a karjáról. Furcsa kép
76 39| elbeszélgetett egy közvitézzel, őt még csak észre sem látszott
77 39| császárral? Hogy nem hagyták őt hamarább magára? Ha az ellenséges
78 40| megszabadult. De ahogy én ismerem őt, azt hiszem, hogy újra bele
79 40| És mégsem védelmezheti őt azok ellen, akik bántják?~–
80 41| Őexcellenciája aztán megnyugtatja őt egy ideillő diaeteticai
81 41| Augsburger Allgemeine Zeitung”-ot.~A bárónak még mindig nem
82 41| lange puffot”, s hagyták őt csendesen dolgozgatni. Az
83 42| csendesen végighallgatta őt, s aztán elvette tőle a
84 42| Szentpétervárra”.~Azzal elbocsátá őt kegyelmesen.~Jobban nem
85 42| nincs az a földi bíró, aki őt kegyetlenül halálra ne ítélje!~
86 42| küzdelem között találta őt Mariska levele, amit az
87 42| egész dicsfényében, ragyogja őt magát is körül ez a fénykör!”~„
88 42| Mutasd meg, hogy el tudod őt érni!”~„Tépd ki szívedből
89 42| való futásra, visszaidézte őt vele Budapestre.~Ráby Mátyás
90 43| sas, onnan ki nem veheti őt a vármegye. Katona is áll
91 43| visszavitték a partra, s engedték őt kiugrani a csónakból; utána
92 43| feleletet, hanem el is vezette őt ahhoz az ajtóhoz, amelyen
93 43| Laskóy úr aztán lehordta őt a biztosok előtt keményen,
94 43| confrontatiója? – kérdezé őt Habersack úr.~– Jaj, rogo
95 44| ország határára szökött. Kéri őt azért huszonöt esztendei
96 44| huszonnégy martalócot, akik őt amaz éjjel innen elragadták,
97 44| Palkó meg Rácz Miska; akik őt egész a bécsi Burgig felkísérték,
98 44| hogy ellenfelei nem bírták őt félbeszakítani. Csak akkor
99 44| tudta mondani, hogy „Ki kell őt vinni!”~– Én apellálom az
100 45| hozta neki, felsegítette őt a földről. Alig tett azonban
101 46| betegségbe esett, amiben őt a vármegye physicusa egész
102 47| lehet ebben a házban, aki őt megértette, aki híve mindhalálig:
103 48| lábára felállni. Úgy kellett őt két hajdúnak felemelni,
104 48| mondá Petray, elhelyeztetve őt új fekhelyén. (Most már
105 51| jótékony ahhoz, aki csak őt magát sértette meg – modorában,
106 52| elmaradni. A halász elárulta őt a pandúroknak, rajtaütöttek,
107 52| Tárhalmy maga felvezette őt a börtönébe, s asszonycselédet
108 52| reggelre meghalt. Tanácsos volt őt még aznap átadni a nyugodalmas
109 52| Ne vádolja s ne mentse őt senki…~
110 55| személyesen elfogadhatá.~Itt látta őt újra Ráby. A császár még
111 55| csalhatatlanul megvédje őt minden bántalmazás ellen.~
112 55| szerezni nem tud, utasítja őt az utána következő trónörököshöz.~
113 55| főhercegnek. Rövid időn hívatta őt II. Lipót. Beléptekor így
114 55| Rábynak éreznie kellett, hogy őt minden ember ezek közé számítja.~
115 55| királyi tábla pertárnokát, aki őt sohasem látta. Annak elmondta,
116 55| haragba jött, hogy kilökte őt az ajtón.~Meg volt tehát
117 55| odabenn, s békével engedte őt odább menni.~Amint a vámvonalhoz
118 55| huszároknak jött érte, ki őt az őrszobából egy nagy kivilágított
119 55| velünk!~Azzal leültette őt maga mellé az asztalhoz,
120 55| hazafias elveiért üldözte ki őt hazájából a zsarnokság.”~
|