Fejezet
1 2| csak szüret után szedték le lopva a szőlőjüket, mikor
2 3| felséges” töltött káposztán, le egész a „hallja kend” hajdúkásáig.~
3 4| ahol elválnak az utak, le nem szállt a szolgabíró
4 5| már.~– Audiát! – kiálta le a sárban taposó patvaristára. –
5 5| Dehogynem állt meg a kocsis; még le is ugrott a bakról ijedtében,
6 6| porcióját az utolsó dénárig le nem fizeti.~Aki teheti,
7 6| kulcs nyikorgott. „Bukjunk le, hogy bele ne üssük a fejünket
8 7| más feleségének udvarlókat le kell nyakazni”, hogy „a
9 8| babonasággal magát a lábáról le nem hagyja vetetni. Mert,
10 9| bíztak, a késő ivadék szedje le a gyümölcsét, ha megérett.~
11 10| mind eleresztik őket. Hová le nem hatol a politika?~Rábynak
12 11| átkötve, arról csüggött le egy kis tarsoly, amiben
13 11| házra, hogy az börtön, s le akarjátok rombolni, hogy
14 12| szolgálatodra állok. Ülj le addig az olvasóasztalhoz,
15 12| Most éppen azért küldött le engemet, hogy a szentendrei
16 13| finom bort hengerítettek le a pincéjébe; s nem mondták
17 13| darab körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára;
18 13| észreveszi, hogy valami húzza le a zsebét, belenyúl; látja,
19 14| gondolkozik, s úgy fordítja le azt németre. Ez nevelést
20 14| egy télizöld-ágacskát tört le, s azzal ajándékozá meg
21 14| de ma az egész társaságot le akarja verni a tekepályán.~–
22 15| maazz az faara, nem esel le rola!”– ees meeg iss socac
23 15| helyett húszat hozott volna le a Sion hegyéről, azt is
24 16| a tejet is maga fölözte le, s a kávépörkölést ki nem
25 16| Eredj a háborúba, vágasd le magadat!” De bizony, mikor
26 16| talál, itt a nyakam, vágja le!~– Hiszen én is tudom –
27 16| gyilkosok, s aztán egész este le nem szakadt a nyakából,
28 16| érdeme szerint, kegyetlenül le nem hordatott.~
29 17| emberek testérül szaggatták le, akkor minden ember azt
30 17| Hogy nyáron szolgáltatják le vele a téli robotot, hogy
31 17| egy kortyot bakatortól te le nem szédülsz. „Kutya iszik
32 17| megfogta a kulacsot, s addig le sem vette a szájáról, amíg
33 17| meredekről vágtatva rohant le egyenesen be a Dunába.~–
34 18| minden reggel nyolc órakor le szokott menni a „Liget”-
35 18| De én nem ereszkedem le annyira, hogy ily eszeveszett
36 18| amelyen egy zsidó esküt tesz le a törvényszék előtt, gyász
37 18| hogy a Jehova keze sújt le. Elmehetek már! Elvégeztem
38 19| vendég éppen akkor szállt le a szekérből, mikor a szolgabíró
39 20| azt hitte, álmodik.~– Ülj le, pajtás – monda a kapitány. –
40 20| állok. Ha pedig ő teremt le engem, akkor a secundánsaim
41 20| még kisdiák korából. Talán le is rajzolta, mikor egy esztendeig
42 20| vadkörtefán, s mégis azt lőttem le.~– Talán az én pisztolyaim
43 20| másik a sábeszteklit repíté le Ráby fejéről. – Azzal a
44 21| tejét, hogy egy cseppet le nem ád belőle, a Szőke pedig
45 22| Tuhutum vezérrel telepedtek le ide, a velenceiek pedig,
46 22| nyakában. Ő nem is tette le a fegyvert a „majtényi síkon”,
47 23| belőle, hogy melyik ordítja le a másikat?~Pedig külön-külön
48 23| István uram maga nem szállt le a szekérből; onnan kommandírozott
49 23| felállva.~– Vegyétek csak le azt a kútgémet onnan az
50 23| macskajárás tégláit szedegetve le, azokat hajigálá az ostromlottak
51 24| Mátyást pedig ezúttal még le is ülteté őexcellenciája
52 24| kegyességének tanújeleivel bocsátott le. Sokat gondolkozott Magyarország
53 25| lábon idelenn.~Amint ez le fog érkezni, a legelső teendője
54 25| szarvaikat most, ő ezeket mindet le fogja törni!~E szárnyas
55 25| felmérésével; utászok vertek le cölöpöket, az első kapavágást
56 25| embernek a hátán csorgott le az izzadtság. A polgár úr
57 26| az excellenciás uraktól le a suszterinasig mindenki
58 26| vadászok, öcsém. – Szállj le csak abbul a hintóbul, aztán
59 26| Fruzsinka ruhájáról szakadt le egyszer ez a gomb. Azt is
60 26| irhabőr, s a veríték csorgott le róla, szederjes ajkai egymásnak
61 27| erre.~– Jaj, dehogy ülök le, kedves barátom, jaj, dehogy
62 29| Jedikulából; tízöles falakról is le tudtak surranni; mi ehhez
63 30| titkár belépett.~– Üljön le az úr, és írjon. „Pest vármegye
64 30| Őexcellenciája kézen fogva vezette le a hintóig keresztleányát,
65 31| minden verset decomponált. Le kellett tennie a könyvet,
66 31| Nem saját maga rontotta-e le azt? Ki fordíthatja azt
67 31| kettőnek az életét.~Így folyt le egypár hét a börtönben,
68 31| Hát aztán hány telt már le?~– Ha az úr mindig ki nem
69 31| mivoltodnak! Sohase jár le a garadja ennek az imádságőrlő
70 31| akiket lábuknál fogva rángat le az égből! Mondj már egy
71 32| Szalajtson csak egy hajdút le a szakácsomhoz, ide át a
72 32| alássan. Este nyolc órakor már le kell feküdni a rab uraknak,
73 32| potyka a szárazon, hanem ülj le, Janosics, és igyál velünk!~
74 32| meg. Ne hagyd magad! Húzd le! Ksz, ksz!”, utoljára belevágták
75 33| olyan nehéz elámítani, mikor le akarjuk rázni a nyakunkról.
76 34| megbízatásában híven eljárt, le akarják nyakazni, ehhez
77 34| kézvonásait utánozva, másolja le, s annak a nevét is jól
78 34| község irattárába tettek le, elhozzák.~Hanem furcsa
79 35| korsónak a fenekét csakugyan le lehet srófolni. Az egy furfangosan
80 35| porkolábnak, hogy vigye le rögtön Rab Rábynak; de ne
81 36| alatt, s hadiszemlére maga le fog jönni a nyáron személyesen,
82 36| rejtélyes muzulmánoknak csak le kellett telepedniök a prédájukkal
83 36| rohamos változatot. Ott le kellett őt venni a szekérről,
84 37| útlevél nélküli szökevényt, le fogják tartóztatni Rábyt,
85 37| híja.~Ezek közé telepedik le a két újon érkezett férfi,
86 37| a várnagy, úgy telepedve le a lócára, hogy Ráby és Kurovics
87 37| kéménybe fel, ki a pincébe le; nem maradt ott más, csak
88 38| maradt betyároknak jött le csendesen az ajtón, s azt
89 38| Villám Pista még egyszer le fog hajolni a padlóba vágott
90 39| legjobb boromból magam húzok le a csutorába a lopótökkel,
91 39| a leányruhát oly rögtön le nem vetni.~Ráby tehát megírta
92 39| huszár még akkor sem tette őt le a karjáról. Furcsa kép volt.
93 39| koponya erre-arra potyogott le! Ugye, úgy volt kölykem,
94 39| akit még akkor se tesz le a karjáról, mikor a legfőbb
95 41| tartása végett küldték ide le őmellé. Azt is gondolta,
96 41| Fél hatra Bécsben az ember le szokott feküdni, nem pedig
97 42| kitört Rab Ráby ellen.~Abban le volt őkelme írva, mint néplázító,
98 42| országcsaló gazember, aki itt le van írva? S csak most kezdi
99 42| gonosztevőnek minden bűne le volna bűnhődve; holott se
100 43| veretni. Most mindjárt vegye le a békóit, s bánjék vele
101 45| az üllőn pöröllyel, mikor le akarják róla verni, akkor
102 45| zajjal és lármával vitték le a hajdúk Rábyt az udvarra,
103 46| Azután a második cikket húzta le. Abban volt egy írótoll
104 46| aki a tíz körmérül olvassa le a penzumot. Csak mikor végig
105 46| maga Laskóy úr pecsételte le saját gyűrűjével, s kegyetlen
106 46| angyal, s még aznap küldött le neki a szalmaszállal vászondarabkákat
107 46| A hét nap még nem telt le, midőn jöttek a börtöne
108 47| aztán ő maga vezeti azt le Belgrád alá, orvosainak
109 48| volt a vértül.~– Rögtön le kell róla venni a láncokat! –
110 48| kifakadáson. Tudta, hogy Ráby le sem tud szállni az ágyárul.
111 48| Petray nagy dicsőséggel tette le az írást, azt mondá neki:~–
112 49| a vétkét. Vetkőztessétek le!~A két hajdú letépte a ruháit.
113 51| egyet, csak mindjárt vágják le a fejét. József császár,
114 51| siralomházba, aki mindjárt le is ült az asztal mellé,
115 51| mondta rá „vere valet”, s le is nyomtatta valami borkorcsolyával.
116 51| boszorkánypogácsát autodafézve le gyomrának tűzkemencéjébe;
117 52| várnagy a többi ruháiból is le akarta vetkőztetni, a felébredt
118 55| végén Ráby:~„Nem azért írtam le ezt a történetet, hogy az
|