Fejezet

  1     1|              érdemessé tették magukat arra, hogy a lábukon lánc legyen.
  2     1|                A hosszú juristitiumok arra valók voltak, hogy bíró
  3     2|           azok a puffanások időközeit arra használják fel, hogy fennhangon
  4     2|               gyanúokot szolgáltatnak arra, hogy a szolgabíró úr és
  5     5|            amint kibontotta a holmit, arra a tapasztalatra jött, hogy
  6     5|           három poltura!, s aztán még arra is vigyázzon, hogy a beszedett
  7     5|             Hanzi, nem adhatnál nekem arra az approbált konyhakontóra
  8     5|             hol van az már? Nincs már arra mit anticipálni; intabulázva
  9     6|               a hátralékot in natura. Arra valók azok a nagy kádak
 10     6|          hegye látszott ki belőle. Ez arra való volt, hogy ne lássanak
 11     7|             bort vetette tilalom alá, arra nem szabad a magyar bort
 12     8|             amit Ábrahám bíró uramnak arra a szavára felelt, hogy „
 13     9|             jobbágyainak a panaszait. Arra Pest vármegye kiküldi a
 14     9|               hagynak kotnyeleskedni. Arra azt mondják, hogy „Orrod
 15    10|             adjam vissza a kézcsókot.~Arra pedig a leány mind a két
 16    10|            bácsi” helyett egyszer már arra fordítá a szót, hogy „du
 17    10|          annak hangot mer adni, akkor arra az lesz a válasz, hogy „
 18    11|          zabra alkudtak volna, s most arra paroláznának; a régi magyarnál
 19    11|       dicsőséges magyar nemzet – vagy arra, hogy legyen népszabadság?~
 20    11|     világrésznek nagyobb szüksége van arra, hogy itt, ezen a helyen,
 21    11|       hazaszerető magyar nemzet, mint arra, hogy a parasztnak hetenkint
 22    12| Kleiderordnung volt. A császárnak még arra is kiterjedt a gondja, hogy
 23    14|    versenytársra az esküdtben, akivel arra fogadtak, hogy a leves és
 24    14|         ellenségeitül hallottam, elég arra, hogy önnek a pártjára keljek.
 25    15|            kedves urambátyám, mármost arra kérem, hogy jöjjön el velem,
 26    15|        baromfias udvarba”; mert jó ám arra gondolni annak, aki tyúkot
 27    16|              igaz, akkor ez maga elég arra, hogy az összes elöljáróság
 28    17|             szemeivel.~– De hát Ráby! Arra esküdtünk-e mi meg egymásnak,
 29    17|               népet boldogítjuk, vagy arra, hogy egymást fogjuk boldoggá
 30    17|                  Jó lesz biz az; csak arra kérem az urat, hogy ne igen
 31    17|           kívánja az úr meglátogatni; arra kérem. Nem veszi jó néven.
 32    17|               meg a jobbágyok bajait. Arra az úriszék odacitálja maga
 33    17|             én csináltam el úgy, hogy arra most aztán keresve se talál
 34    17|            mondok valamit. Rá lehetne arra mégis jönni.~– A rác pap
 35    17|             keresztet vetettem én már arra.~– No, hát azt most már
 36    17|        házatáját. Volt egy vén nénje, arra mindent rábízhatott szépen.
 37    18|             nem tudott a lábán járni.~Arra a hírre, hogy az Ábrahám
 38    18|             kész megesküdni háromszor arra, hogy a ma született gyermek
 39    18|           nacionáléja felől, s biz az arra a kérdésre, hogy volt-e
 40    18|               vele szembeállíttatott, arra a rablóra, aki a Rotheisel
 41    18|       Declarálja őkegyelme az alibit. Arra rögtön felmentetik.~A két
 42    20|      megelégedve?~De nem is felelt az arra semmit; mert amint a kapitány
 43    20|        golyóra töltött pisztoly pedig arra jó, hogy ha az ember nagyon
 44    21|               hogy Ulászló azt mondja arra, hogy az „detestabile vitium” (
 45    21|              Jaj, dehogy érek én most arra! – monda a Böske. – Hosszú
 46    21|                Az bizony. Hát mondok: arra bizony akár mingyárt megesküdhetem.
 47    21|           ember, mint a falat kenyér. Arra azt kérdi a nótárus úr:
 48    21|      parasztok járnak, akiket az uram arra biztat, hogy csak lázadjanak
 49    21|            feszületre, hogy nem igaz. Arra azt mondta nótárus uram:
 50    21|              hüvelykujjamat jó erősen arra a szarvasbőrre, s feleljek
 51    21|              feleljek meg még egyszer arra a kérdésre: „Igaz-e, hogy
 52    22|         esetén segítségére legyen, ha arra kerül a sor.~– Hát mi történt
 53    22|           népséget hívom fel ellenük, arra azt mondják, hogy „tumultus”,
 54    22|         mortificálják. De nincs azért arra eset az annalisokban, hogy
 55    22|            meg az ecsedi lápon. Hanem arra nagyon sokat ad, s ezt jó
 56    23|            illat, s minden bor jó bor arra, még a bicskakinyitó karcos
 57    23|             hátulról tört be a várba.~Arra az udvarban iszonyú zűrzavar
 58    24|                már jön fel a lépcsőn! Arra a fenyegetőző alakok egyszerre
 59    24|           Ráby Mátyás csak mosolygott arra a szóra.~– A császár pedig
 60    25|               magyarul. Tótul inkább, arra több szükség volt. Hanem
 61    25|             rá valamit németül. Hanem arra a megszólító csak a fejét
 62    25|           fejét rázta. Adelung nyelve arra nem elég, hogy azzal itt
 63    25|            polgár, s attól fogva Ráby arra lett szorítva, hogy ő csak
 64    25|     szükségünk van nekünk, pestieknek arra, hogy saját magunknak legyen
 65    26|            tiszt olyan jól emlékezzék arra, hogy kinek mivel tartozik.
 66    27|            kifejezni, hogy ő még csak arra sem tartja többé érdemesnek
 67    28|               mondták. Ez egy ispion!~Arra az egész társaság felzúdult:
 68    28|               a kérdés jutott eszébe. Arra nagyot röhögtek valamennyien.
 69    28|          betömték rágott kenyérrel, s arra megint port hintettek. A
 70    29|              előbb-utóbb rájött volna arra a lelógó kötélre, s azt
 71    30|            egy nevet súgott oda neki.~Arra a haragos ember ledobta
 72    30|              minden szavát száz csók, arra a nehéz vaskézre, kíséré.~–
 73    30|           ülnek egy hintóban.~Mariska arra számított, hogy majd ő,
 74    30|               mutatóujjával odabökött arra a helyre Rábynak: s az olyan
 75    30|        székére, s homlokát odafekteté arra az abroszra, aminek a virágai
 76    31|              van neki három.~Hát, biz arra Ráby nemigen volt büszke,
 77    31|            csak vége lesz egyszer. De arra ugyan hiába várt. Megpróbálta
 78    31|          úszni a ciberelevest.~De nem arra való volt a nekivetkőzés.~
 79    31|            volt a nekivetkőzés.~Hanem arra, hogy Kalabusz uram a két
 80    32|               ember helyett elítélni, arra is visszagondolt, hogy a
 81    32|               megzörgette az ajtót, s arra rohant be hanyatt-homlok
 82    32|            parancsolni!~– Teríts fel.~Arra hárman is jöttek. Tányérakat,
 83    35|         ezeknek a szép kék szemeknek. Arra kérte Janosics uramat, hogy
 84    36|           fenn a külső világgal.~– Ez arra mutat, hogy az egész világ
 85    36|               következő ladikon, azok arra valók voltak, hogy a kötelet
 86    38|           ajtón. Ott állt a paripája, arra egyenesen a földről felpattant,
 87    39|             Rábynak harminc forintot, arra az esetre, ha valami véletlen
 88    39|             riktájk! Jön a császár!~S arra az a kis gyerek is utánozva
 89    39|              kisasszony: Ráby Mátyás.~Arra a két fiatal kamarás, dacára
 90    40|            ember, aki megalázza magát arra a hiábavaló munkára, hogy
 91    40|           harmadik” magyar ember, aki arra a neszre, hogy adnak ki
 92    40|             és nyomatódott Bécsben, s arra praenumeráltatott Magyarországon.
 93    40|               újságba kinyomattak, az arra való volt, hogy azt az utolsó
 94    40|              a támadással. S Tárhalmy arra is megfelelt – egyenesen.~–
 95    41|       részéről is figyelmeztetve volt arra, hogy az ő első hivatalnoka
 96    41|              eltávozhatásra.~Ez pedig arra számított, hogy őexcellenciája
 97    42|            igen fontos okaik lehetnek arra, hogy szót emeljenek.~Úgy
 98    43|               kötelez a többek között arra is, hogy mikor a jég zajlik,
 99    44|       selyemposztóbul, nyusztprémmel, arra éppen ráillett a kettős
100    44|              nagy csattanás hallik, s arra felnyílik Rab Ráby ajtaja,
101    44|                ez maga elégséges volt arra, hogy halálra ítéltessék.~
102    46|             Rab Ráby.~– Ébren vagyok.~Arra a plafondnak abból a szegletéből,
103    46|         őrködött a Ráby ajtaja előtt, arra a hajdúra mind huszonötöt
104    47|              embere volt felségednek, arra számított a delikvens biztosan,
105    48|               vasakat. És kínos munka arra nézve, akinek azt ki kell
106    48|                cadaver!”~A lelke csak arra gondolt, amit abban a másik
107    48|               és iszonyat rá nem vesz arra, hogy megtagadjam az én
108    49|             ott a szalmaszálban. Elég arra, hogy megírja a császárnak,
109    49|            puttonnyal kihordani éppen arra a hajdúra kerül a sor, aki
110    52|            jött közbe, mely Tárhalmyt arra bírta, hogy leányát elküldje
111    54|              kinyitá Janosics uram, s arra a négy hajdú kivitte (a
112    55|            csapott, hogy mi dolog ez. Arra előjött a szolgabíró, s
113    55|          indulatba. Egész nyugalommal arra kérte a szolgabírót, hogy
114    55|           tudott hozzájutni.~Utoljára arra a vakmerőségre vetette a
115    55|           háromnapi haladék világosan arra volt neki engedve, hogy
116    55|             pedig akkoriban elég volt arra, hogy akárkit is elveszítsen.