Fejezet

  1     6|               mit vétett?”~(Mivelhogy a szegény paraszt azt a szót, hogy „
  2     6|        kurtaforintnál; mért fizet hát a szegény gazda mégis hatvan kemény
  3     6|               az ispitály mit vétett? A szegény nyavalyások nyáron majd
  4     6|        mindenféle nagy uraknak; hanem a szegény betegeknek nem jut.~– Hagyja
  5     6|            kotlott ki benneteket! Hát a szegény izbégiek, akik tavaly negyven
  6     8|                  kétharmada visszatér a szegény nyomorgatott néphez, egyharmada
  7     8|                ilyen dologhoz egy ilyen szegény jámbor halandó, mint én
  8     8|             maga kaphat fel a magaszőrű szegény parasztnak a nyakába, akkor
  9     9|                    De hát édes öcsém, a szegény népnek mindig tele van panasszal
 10    11|          érzékenyen kebléhez szorítá.~– Szegény fiú!… – Aztán eltolta őt
 11    12|              szemfényvesztőkkel, akik a szegény nép tarsolyából tudják kieskamotírozni
 12    12|               foga sincs már. – Hanem a szegény Jaquet Katharináért kár!
 13    12|               Hogy annyit kizsaroltak a szegény néptől? Hallatlan! Hogy
 14    13|                mert rögtön elkergeti. A szegény Böske nagyon elbámult ezen. –
 15    13|                egyszerre híve is lett a szegény nép. Van annak esze! Nem
 16    14|              töltött káposztát, akkor a szegény törökből marad is, nem is
 17    15|           idéztem, százszorosan fáj egy szegény teremtésnek, aki csak titokban
 18    16|             lett. Ennyit zsaroltak ki a szegény néptől, aminek nem tudták
 19    16|             pusztítást követ el. Amíg a szegény népnek a legnagyobb szigor
 20    16|       commissarius –, menjünk hozzád. A szegény feleséged ezóta kétségbeesett
 21    16|                jelenlétének köszönhette szegény Ráby, hogy ezért őméltósága
 22    17|            kiküldél, hogy országodban a szegény nép panaszait orvosolják,
 23    17|                tekintetes urat itt a mi szegény városunkban.~– De hát ne
 24    17|                 kénytelen eladni minden szegény pógár, mert nincs hol legeltetni.
 25    17|           kisborjú nem tud lábán járni:~Szegény bakancsosnak hátán kell
 26    18|                eltart, ha meg nem veted szegény asztalunkat, maradj ott
 27    19|               ajtót, hogy nyissák ki.~A szegény Böske, mikor kinyitotta
 28    21|                 húzódott is az hátra.~– Szegény hűséges cselédem. Gyere
 29    22|                  se a tanácsházra, se a szegény parasztnépet nem hívjuk
 30    22|            adriai Velence nobilije csak szegény legény, azt vitatják, hogy
 31    24|             Böskét sem hagyhatta ottan. Szegény árva cseléd mit csinált
 32    24|          aranyat, ezüstöt kilopjanak, a szegény magyarnak a szemét is kicsalják!
 33    25|             fedezve, abból először is a szegény kizsarolt jobbágynépnek
 34    25|                 az izbégi telepen, ha a szegény, elnyomorodott telkes gazdának
 35    25|        eszméletlenül vitték fel.~S ha a szegény Böske ott nem lett volna,
 36    25|            utolsó pohár vízzel.~De az a szegény cseléd nem vesztette el
 37    25|               megmérgezettnek, mint egy szegény parasztcseléd!~S ezt tudta
 38    26|                S hogy haragudtam érte a szegény leányra. – Meg az egész
 39    26|                 mostani tanácsbeliek. A szegény embereknek mind kenderföldet,
 40    26|               Hát az izbégiek?~– Úgy? A szegény izbégiek. – No, azokat,
 41    26|           jártak hozzá, szívére kötni a szegény kizsarolt nép ezer panaszait.
 42    26|             piócája, vérszipolya, aki a szegény nyomorult földmívesnek az
 43    26|                 véres verítékén hízik. (Szegény Ráby éppen akkor volt olyan
 44    28|       összegyűjtötte a számára. (Mert a szegény rabnak pipázni nem szabad,
 45    28|                 urakra árulkodik, nem a szegény emberekre. Mikor az urak
 46    28|                 Pedig olyan csúnya volt szegény! – Aztán, ki tudja, milyen
 47    30|            Különben nem cselekedvén!”~A szegény gyermeket a hideg rázta
 48    31|              Még háromszáz van hátra.~A szegény jámbor ember azóta mindig
 49    31|       hanglajtorjában gyakorolja magát.~Szegény Kalabusz nem jutott hozzá,
 50    31|         Hegedűjé”-t, s rákezdte elébb a szegény emberek asztaláldását, azután
 51    31|                 ez így ment napestig.~A szegény közbeszorult Ráby aztán
 52    34|           nyomta aztán olyan súlyosan a szegény Kalabusz lelkét. De hát
 53    34|               Kalabusz lelkét. De hát a szegény rabnak tenni kell, amit
 54    34|              unokaöccsét.~– Hát arról a szegény sógorról mit hallott a nemzetes
 55    34|              mit hallott a nemzetes úr? Szegény, nyomorult Ráby Mátyás,
 56    34|               hamisítvány.~– Hát biz az szegény nagy nyomorúságban van –
 57    34|              öcsém az utolsó napokban a szegény megboldogult esperes úrral
 58    34|              fel fogom őket csúfolni! – Szegény derék, becsületes Ráby sógor!
 59    35|                az ablak vasrostélyán.~A szegény kis kedvencnek is ki kellett
 60    35|                iszontatóbb büntetés egy szegény kisleányra nézve, mint mikor
 61    35|        parancsolni a könnyeket.~Hanem a szegény Rab Ráby már most megint
 62    37| személyleírással, az ajtóra kiszegezve.~Szegény kis csárda volt biz az,
 63    37|             Villám Pista!~Német is volt szegény, meg aztán a Villám Pista
 64    38|                No, ha ti kiraboljátok a szegény embereket, s megosztoztok
 65    38|                s megosztom a pénzüket a szegény emberekkel.” Megtanították
 66    38|                 nem engedem! Hogy az én szegény uramat így felcsúfolják.
 67    38|                uramat így felcsúfolják. Szegény Mátyás, milyen jó fiú volt!
 68    38|              pandúroknak.~„Tágítsuk meg szegény kis uram számára ezt a szűk
 69    38|          pisztolynak a sárkányát, ni.~A szegény nyavalyásnak mindent meg
 70    39|               csak a németet használta. Szegény emberrel, katonával, zsidóval,
 71    40|                jó apám – megszabadult-e szegény Ráby Mátyás?~Tárhalmy szomorúan
 72    40|                igazság szerint mérni?~– Szegény kisleány, te! Hogyan akarod
 73    40|           minden együgyű emberek, még a szegény parasztok és még a kisleányok
 74    40|              országos ügyet, hogy azt a szegény parasztok, a szegény kisleányok
 75    40|              azt a szegény parasztok, a szegény kisleányok is megértsék?~–
 76    40|             Hiszen ezt mind nem bánta a szegény kisleány; azt, ha az apja
 77    41|                 papnak! – sóhajtá fel a szegény megnyomorgatott báró, mikor
 78    42|           meghallgatni.~Ezért sietnek a szegény prücskök is a mezőn olyan
 79    42|             döntöm az Ossát Pelionnal!”~Szegény Mariska! Ugyan eltévesztette
 80    43|               sohasem lesz. Nagybeteg a szegény. Igen nagy beteg.~– Mi látni
 81    44|                 a kezében fenyegette. A szegény nyavalyás azt sem tudta,
 82    44|                több!~No, de még annak a szegény hajdúnak is jobb lett volna
 83    44|              halálítélet? Azért, mert a szegény nyomorgatott népnek a sorsát
 84    45|             sajnálkozni felette: „Oh, a szegény nyomorult! Ugyan mit véthetett?”
 85    46|              fölött egy szeráfi hang: – Szegény Rab Ráby!~Azt hitte, hogy
 86    46|                az édes, ismerős hang:~– Szegény Rab Ráby.~– Ébren vagyok.~
 87    46|         megszólalt a vigasztaló hang:~– Szegény Rab Ráby! Legyen jó reménységben.
 88    47|          felülről lehangzó kérdésekre. „Szegény Ráby!”~Csak a láncai csörgésével
 89    48|         Mindenható Isten! Minő látvány! Szegény Ráby! De már ez égbekiáltó!)
 90    48|                 csak pihenje ki magát a szegény rab – mondá Petray, elhelyeztetve
 91    48|              Majd ha kinyugodta magát a szegény rab, akkor beszélhetünk
 92    48|             teljes öntudattal, ráfogjam szegény tudatlan parasztokra, s
 93    49|                 beszélőt látta benne: – Szegény Rab Ráby!~– Ébren vagyok.~–
 94    49|                az. Olyan kevés kell egy szegény rabnak.~De hát az ital?
 95    49|           bizony, Janosics gazda, ezt a szegény embert én meg nem kínzom,
 96    51|                 drága jó, s küldi fel a szegény nyomorultnak; hadd duskálkodjék
 97    51|                a háromszor megcsendülő „szegény bűnösök lélekharangja” nem
 98    52|                   Mivel tehetné ön azt, szegény asszony?~– Azzal, hogy holnapra
 99    53|               voltak.~Sokan sajnálták a szegény megtört rabot: szívükben
100    54|             embernek üldözésében, aki a szegény adózó nép nyomorgatásában
101    54|           tavasszal. Ekkor nyílik fel a szegény nemesembernek a szeme, ekkor
102    54|                ki benne a hibás, hogy a szegény Rab Rábyt úgy összekínozták?
103    54|            megyek el!~– Dehogynem mégy, szegény Ráby! Majd megmutatom én,
104    54|                    Isten hozzon vissza, szegény Ráby Mátyás!~A felébredő