Fejezet

 1     2|             ez nem azért áll üresen, mintha annak a képviselője hanyag
 2     2|              quatuor, quinque, sex”, mintha csak zongoraskála volna.~
 3     3|             köhécselése úgy hangzik, mintha mindig figyelmeztetni akarna
 4     3|             a fekete magyar dolmány, mintha ráöntötték volna. Fekete
 5     4|           útaik elválnak: nem azért, mintha az ő patriarkális „castrum
 6     4|           nehezen exequálható volna, mintha Fruzsinka kisasszony mindazokhoz
 7     4|          hogy olyan lassan döcögött, mintha ökrök vontatták volna; hanem
 8     5| kalpagleffentyűjén ejtett hasítással mintha a jókedve tömlőjét hasították
 9     5|      vadászni.~Azonban úgy látszott, mintha nem sok gondja volna a nyulakra,
10     6|             s semmi sem olyan rossz, mintha megterheli a gyomrát. Azoknak
11     7|        mármost az az „i” úgy néz ki, mintha „e” volna – úgyhogy, ha
12     9|          fakard elkezdett hadakozni, mintha valami igazi gavallér csinálná
13     9|            bajusztól. Olyan volt az, mintha egy bajuszhoz ragasztottak
14     9|        katonák jeladó kelepeléséhez; mintha keményfa deszkát ütnének
15    10|        egyelőre nem kötött senkivel, mintha senki sem érdekelné; a látogatói
16    10|           félve tette bele a magáét, mintha a kézcsóktól tartana, ami
17    11|              csapnak, azt megrázzák, mintha zabra alkudtak volna, s
18    11|         hogyha liszt közé keveredem, mintha korpa közé keveredtem volna.~–
19    12|          hangzik az ajtón keresztül, mintha pörpatvar volna. No, gyere
20    12|              én.~– Én úgy hallottam, mintha azt mondta volna, hogy „
21    12|             előadása alatt úgy tett, mintha az egész szentendrei ügyre
22    14|            de közel volt a segítség. Mintha csak megszagolta volna,
23    14|          ribiszkebor, a színe olyan, mintha veres bor volna.~Így csalták
24    14|           csak olyan határozat volt, mintha a diaetán hozták volna,
25    14|     quantumok voltak abban felrakva, mintha a kapitány svadronyostul
26    14|             tenyerét arcára szorítá, mintha attul tartana, hogy pirulása
27    16|            egészen helyreigazította. Mintha csak kicserélték volna,
28    16|        férjeknek, ámbár úgy tesznek, mintha haragudnának érte. A szép
29    17|           nekem olyan nehezén esnék, mintha az apámnak kellene mondanom
30    17|              a határba, tegyünk úgy, mintha vadásznánk, majd meglátja
31    17|   sarkantyúpengetés, mind egyszerre, mintha zsinórra rántanák – aztán
32    17|           úgy szeretett volna tenni, mintha jókedve volna. Utána járta
33    17|             egy szóra? Úgy szaladsz, mintha rákot loptál volna, s az
34    17|             valami odalőtt a fejébe. Mintha a forró láz csapta volna
35    17|            asszony, férfi és gyerek; mintha valakire várnának.~Nem akarta
36    18|              az csak olyan nagy bűn, mintha szándékosan tette volna,
37    19|              az öreg az unokaöccsét, mintha háborúba eresztené. A legjobb
38    19|             a fejét; de tette magát, mintha nem értené a dolgot, s ő
39    20|               Hanem az úgy hangzott, mintha nem közeledő, hanem távozó
40    20|        szavára úgy megállt a paripa, mintha vasból lett volna odaöntve.~
41    23|        szépen felraktak az asztalra, mintha az is hozzátartoznék az
42    23|            két veszekedő tábor közé, mintha a genfi conventió minden
43    23|         ruhájuk úgy össze van tépve, mintha sasokkal vaskodtak volna,
44    24|           amit akarnak.~Sokkal jobb, mintha bevárja, hogy érte jöjjenek;
45    24|             az orrát. Nem csalódott. Mintha csak a szentendrei tanácsházba
46    24|             lármázni.~Egyszer aztán, mintha kettévágták volna a hencegő
47    24|          esett Rábynak ez a nevetés, mintha spékelték volna a vékonyait.~
48    25|           földhöz, a fejét úgy érzé, mintha tízakós hordóvá dagadna –
49    26|               hanem a Lievenkoppnak. Mintha előttem látnám, s a füleimmel
50    26|              az utcának, s úgy tett, mintha sohasem látta volna. A piacon,
51    26|             ettől a három szótagtul, mintha szíven lőtték volna, egyszerre
52    26|              néhány percig úgy tett, mintha tollat fosztana – s azzal
53    26|          megölte. Olyan jól megölte, mintha a szélpuskát a szívének
54    27|    Fruzsinkáért, annyiba sem veszem, mintha tévedésből az én paraplémat
55    28|             lakatokat a kezén-lábán, mintha ki tudja, mióta itt volna
56    30|            Rábynak: s az olyan volt, mintha karddal szúrt volna rajta
57    31|              de olyan peckesen járt, mintha Góliátnak meg Absolonnak
58    31|              sarkantyúi úgy pengtek, mintha lánc lett volna a lábán.~–
59    31|            olyan hegyesen és cifrán, mintha még fütyülve is tudna káromkodni.~
60    31|              s fel ebben a szobában, mintha ő volna itt az igazi árendás;
61    32|          neki.~Rábynak úgy tetszett, mintha rémlenék előtte valami ebből
62    32|              arannyal paszomántozva.~Mintha a vármegye minden hajdúja
63    32|            egészen úgy rendelkezett, mintha az övé volna az egész vármegyeház.~
64    32|             tiltva.~A tekintetes úr, mintha nem hallotta volna:~– Aztán
65    32|       szeretek róla beszélni.~Azzal, mintha egyéb baja sem volna, mint
66    33|              a szálát, mikor bejött, mintha két lámpást gyújtottak volna
67    33|              vagy te ahhoz!” S erre, mintha egy puskaporos akna sülne
68    33|         ebédre híva. Tettem magamat, mintha fel sem venném az egész
69    33|         dolog. Ez ugyan úgy hangzik, mintha én most mentegetném magamat.
70    33|             alatt elkezdett kacagni, mintha az ördögök csiklandozták
71    34|             Ez mégis könnyebb munka, mintha vizet hordatnának vele.~
72    34|              magától Leányváry urat, mintha emberestül együtt el akarná
73    35|            hogy ő küldi; tegyen úgy, mintha megsajnálta volna, s a saját
74    35|              oda neki vigasztalásul.~Mintha nem kitalálta volna az igazat
75    35|            cincogásával felelt rá, s mintha tudná, hogy mi fáj neki,
76    36|       Janosics uram mindig úgy tett, mintha sajnálkoznék rajta. Majd
77    36|             ehhez hozzá volt szokva. Mintha kicserélték volna, mikor
78    37|           szót olyan cifrára ráz ki, mintha cifralaska-metélővel írták
79    37|              úgy tekinget a másikra, mintha attul félne, hogy az elvágja
80    37|           csak úgy feszült a testén, mintha rá volna öntve, cifraszűr
81    37|      Odasúgott a fülébe:~– Tégy úgy, mintha menekülnél előlem, fuss
82    39|            szava szerint olyan volt, mintha egy varjút nyelt volna el,
83    40|            Magyar Híradót. Úgy tett, mintha észre sem vette volna.~Egyszer
84    40|       Mátyásra?~– Nem. Úgy szeretem, mintha saját fiam volna.~– És mégsem
85    40|    meghallható nem lehet. – Gondold, mintha édesanyád volna ez a nagy
86    41|         oldalra. Olyan írás volt az, mintha egy cserebogarat belemártanának
87    41|         nádak, erek!” úgy odább áll, mintha soha itt se lett volna.
88    44|   tekingetett, a kezeit dörgölgette, mintha szárazon akarna megmosakodni,
89    45|           lépegetni azzal a lánccal. Mintha kaszálna a lábával, félkört
90    46|    csendességében úgy tetszett neki, mintha a feje fölött levő padlaton
91    46|          őrölés hangja hallatszanék, mintha a plafondot fúrnák keresztül.~
92    46|            lett a fúrás hangjának, s mintha az égből zengene alá, megszólalt
93    46|           fente a villájához a kést, mintha meg akarna valakit ölni;
94    46|         kezében csak úgy csörömpölt, mintha a táblabíró úr eleven török
95    47|              a lelkét, de nem azért, mintha valami jólesnék az ínyének;
96    47|        elengedéseért folyamodhatik.~(Mintha csak nyomtatásból olvasta
97    48|         borleves rögtön ott termett, mintha már készen tartották volna.
98    55|        állítsák vissza a becsületét! Mintha nem régen meg volna írva,
99    55|               hogy fel van jelentve, mintha a jakobinusokkal állna szövetségben.~