bold = Main text
     Fejezet                                             grey = Comment text

2501    30   |               császárnak többet. – Ha van az úrnak védelme hazai törvényeink
2502    30   |           szorítani vele. Jól körülnézzen az úr, és gondolkozzék rajta,
2503    30   |            Háromféle börtönét ismerte meg az úr ennek a háznak. Az első
2504    30   |                 meg az úr ennek a háznak. Az első is rossz volt. Onnan
2505    30   |                 első is rossz volt. Onnan az úr a császárhoz recurrált,
2506    30   |                    azelőtt fáspince volt. Az ilyen helyen százlábú bogarak,
2507    30   |            százlábúk, hanem hagyok én itt az úrnak ahelyett skorpiókat.
2508    30   |            skorpiókat. Hát nem találja ki az úr, hogy minek köszönheti,
2509    30   |                 lehet? Hát nem mondta meg az az ing, amit felvett magára,
2510    30   |              lehet? Hát nem mondta meg az az ing, amit felvett magára,
2511    30   |            felvett magára, nem mondta meg az az étel, amit megízlelt,
2512    30   |                 magára, nem mondta meg az az étel, amit megízlelt, hogy
2513    30   |                kinek a keze takargatja be az úrnak a fejét a megérdemelt
2514    30   |              szíve megsúgja ezt a titkot: az lesz az úrnak a skorpiója,
2515    30   |            megsúgja ezt a titkot: az lesz az úrnak a skorpiója, aki éjjel-nappal
2516    30   |                  arra a helyre Rábynak: s az olyan volt, mintha karddal
2517    30   |               volna rajta keresztül. Mert az a rossz szív egyszerre rátalált
2518    30   |                   dacos fő aláhanyatlott, az arc elsápadt.~A főúr megfenyegeté
2519    30   |                  Mindennap találkozni fog az úr ezzel a gondoskodással,
2520    30   |                  homlokát odafekteté arra az abroszra, aminek a virágai
2521    31   |               leiratic mikeeppen mvlatnac az zegeen raboc a tevmlevtzbenn.)~
2522    31   |                   raboc a tevmlevtzbenn.)~Az a négy ágy pedig nem azért
2523    31   |                   Nemes Kalabusz úr ebben az órában éppen sétálni volt
2524    31   |                aztán Ráby megköszönte ezt az ajánlatot, akkor kimutatta
2525    31   |                 ágyban fog hálni; jobbrul az ablak mellett. Aztán azt
2526    31   |                számára való, a két másik, az ajtó mellett, ellenben csak
2527    31   |               ajtó mellett, ellenben csak az ordinárébb nemesurakat illeti
2528    31   |                Noé bárkájában ne kérdezze az egyik állat a másiktól,
2529    31   |                  csak jó napot sem kívánt az újon érkezett szobatársnak,
2530    31   |               szobatársnak, hanem odament az ágyához, letérdepelt előtte,
2531    31   |                   s felsétálással tölteni az időt.~Gondolta, hogy majd
2532    31   |                   a családjáról. Hallotta az azt mind, felelt is rá;
2533    31   |             beneficiumaihoz, úgy látszik.~Az este is bekövetkezett, lefeküdtek.
2534    31   |            felrezzenté, egyszerre rákezdé az imádkozást. S Ráby is rossz
2535    31   |                 volt. Amint egyet fordult az ágyában, s a nyoszolya elkezdett
2536    31   |             rögtön fölébredt, s kész volt az imádkozás; úgyhogy Ráby
2537    31   |                  valamikor böjtje; de biz az másnap korán reggel már
2538    31   |                 azalatt, amíg mosdott is, az ábrázatjával félig a vizestálban,
2539    31   |                  nem hagyta felhívatlanul az ég boldog lakóit, amíg a
2540    31   |                könyörgött, s mikor délben az ételt behozták, Rab Ráby
2541    31   |                 Ráby már el is felejtette az ebédet, amikor még Kalabusz
2542    31   |                  Kalabusz folyvást mondta az asztaláldást.~Gyötörte ez
2543    31   |                 asztaláldást.~Gyötörte ez az ember. Hisz az ő szíve is
2544    31   |                Gyötörte ez az ember. Hisz az ő szíve is tele volt érzésekkel,
2545    31   |         érzésekkel, amik ki akarnak törni az ég felé, de ez a motollára
2546    31   |                  mind visszazavarta. Csak az éj csendjében tudott egy
2547    31   |                  tudja, hogy miért „kell” az embernek szenvedni idelenn.~
2548    31   |               embernek szenvedni idelenn.~Az ő imájának nem volt határozott
2549    31   |                   adhatja vissza neki azt az ártatlan kedélyt, amiben
2550    31   |                 Ki törölheti ki emlékéből az őrjöngő szenvedély elmúlt
2551    31   |           imádkozzék? – Kiért imádkozzék? Az elszökött hűtelen hitvesért-e,
2552    31   |               rontotta el mind a kettőnek az életét.~Így folyt le egypár
2553    31   |              fortyant érte.~– Már nem tud az úr más ódát deklamálni?~
2554    31   |             egymással.~– Mi rosszat talál az úr ebben az ódában?~– Azt,
2555    31   |                 rosszat talál az úr ebben az ódában?~– Azt, hogy az első
2556    31   |              ebben az ódában?~– Azt, hogy az első sorban az van, hogy „
2557    31   |                  Azt, hogy az első sorban az van, hogy „non” és „neque”.~–
2558    31   |                   Mi rossz van abban? Hát az van benne, hogy mikor valaki
2559    31   |                  találja kiejteni: „nem”, az egész imádság füstbe megy,
2560    31   |                  kezdeni.~– De mondja meg az úr, miért imádkozik olyan
2561    31   |                    csak!~– Hiszen nem ölt az úr embert, hogy olyan nagy
2562    31   |            érezzen a lelkén. Ha kiállotta az emberektől diktált büntetését,
2563    31   |            emberektől diktált büntetését, az égiek megbocsátanak ingyen
2564    31   |              ingyen kegyelmükből.~– Éppen az, hogy nem akarom kiállni
2565    31   |                   hogy nem akarom kiállni az egész rám ítélt büntetést.
2566    31   |                  büntetést. Hát tudja meg az úr. Az első éjjel, mikor
2567    31   |           büntetést. Hát tudja meg az úr. Az első éjjel, mikor ide bekerültem,
2568    31   |              férfiú jelent meg előttem, s az azt mondta, hogy akkor szabadulok
2569    31   |              aztán hány telt már le?~– Ha az úr mindig ki nem zavarna
2570    31   |                 azóta mindig végighadarta az egész vastag nagy imádságoskönyvet,
2571    31   |                szárazon és vízen utazók”, az „árvizek és szárazság ellen
2572    31   |          Káromkodás.)~Terring… (pardon!), az már csak virtuóz egy káromkodó
2573    31   |                érte bezárva. Incurabilis.~Az elővigyázati intézkedések
2574    31   |                korsó volt készítve, ennek az ágya mellé bádogedényeket
2575    31   |                csizmahúzóját odaláncolták az ágy lábához.~Nemsokára megérkezett
2576    31   |                  és dali szépségre nézve. Az orra pedig félre volt ütve,
2577    31   |                   egy kissé biccentett is az egyik lábára; hanem azért
2578    31   |               volt pödörve hegyesre, mint az egyszarvú öklelője, s csak
2579    31   |                    s csak úgy vicsorgatta az agyarát alóla. A sarkantyúi
2580    31   |                    Ez a beköszöntés éppen az imádkozó Kalabuszt találta
2581    31   |            Kalabuszt találta legközelebb. Az csak elszörnyedve hőkölt
2582    31   |                  hátra, s ijedtében leült az ágyára.~– Héj, porkoláb!
2583    31   |              Garabos uram, lesz rá ideje.~Az újon érkezett oda akarta
2584    31   |               érkezett oda akarta letenni az iszákját az ablak melletti
2585    31   |                akarta letenni az iszákját az ablak melletti ágyra. Janosics
2586    31   |                   figyelmezteté, hogy nem az lesz az övé, hanem az a
2587    31   |           figyelmezteté, hogy nem az lesz az övé, hanem az a másik van
2588    31   |                 nem az lesz az övé, hanem az a másik van már felszerszámozva
2589    31   |                   van már felszerszámozva az ajtó mellett.~No, megeredt
2590    31   |                   akarna itt feküdni ezen az ágyon? Négyszer voltam én
2591    31   |                 már itten, mindig ez volt az én ágyam, az én szöglém;
2592    31   |               mindig ez volt az én ágyam, az én szöglém; az apám, a nagyapám,
2593    31   |                  én ágyam, az én szöglém; az apám, a nagyapám, a szépapám,
2594    31   |               megsúgta neki, hogy biz azt az ágyat nem ilyen szentséges
2595    31   |         káromkodás szintén úgy megzavarja az imádságot, hogy annak minden
2596    31   |              minden sikere kétessé válik.~Az új lakó úgy járkált alá
2597    31   |              szobában, mintha ő volna itt az igazi árendás; még Ráby
2598    31   |             tudott káromkodni. Olyan volt az neki, mint mikor az énekes
2599    31   |                  volt az neki, mint mikor az énekes a hanglajtorjában
2600    31   |             jelent ez a harangszó. Odaült az asztalfőre, mint aki itt
2601    31   |           fehérvári bicskáját, s odafente az asztal széléhez.~De ugyan
2602    31   |               járjon vele ordináncot, aki az ilyen habarnyicát feltalálta.~–
2603    31   |               Mért ne káromkodnám? Ez itt az én tömlöcöm! Itt én itthon
2604    31   |                 aztán ne káromkodjam? Hát az a másik miért nem zabál
2605    31   |                   a jó stílus!) S ez volt az első pillanat, hogy elcsendesült.
2606    31   |             emberek asztaláldását, azután az úrvacsorája előtt mondandó
2607    31   |                   kanalat, s nagyot ütött az öklével az asztalra, s elkerítette,
2608    31   |                   nagyot ütött az öklével az asztalra, s elkerítette,
2609    31   |             Sohase jár le a garadja ennek az imádságőrlő pitlés malomnak?
2610    31   |              imádságőrlő pitlés malomnak? Az ebengubáját!~Erre a goromba
2611    31   |                   semmit, nem zavarta meg az ájtatosságát a külvilágból
2612    31   |                   már maga is hozzálátott az evéshez, a nyelési időközöket
2613    31   |                   időközöket felhasználva az elmulasztott imádkozás helyrepótlására.~
2614    31   |              helyrepótlására.~Akkor aztán az egyik imádkozott, a másik
2615    31   |             Utoljára is Garabos uram lett az, aki nem állhatta ki tovább
2616    31   |            állhatta ki tovább a versenyt. Az ő lova dőlt ki.~Odavágta
2617    31   |                   többet egy tálból ezzel az istentiszteletben telhetetlen
2618    31   |                  lábuknál fogva rángat le az égből! Mondj már egy áment,
2619    31   |                   szitkoktul, ahogy sérté az érthetetlen imahadarás.
2620    31   |                    mindig ezt folytatták, az egyik szidta a szenteket,
2621    31   |              mindjárt rákezdték. Néha már az ágyban fekve Garabos uram
2622    31   |                 nem engedte elaludni: még az győzte a dicséretet; akkor
2623    31   |            uramhoz, egyiket a másik után; az meg visszahajigálta azokat
2624    31   |                meg visszahajigálta azokat az ő fejéhez; utoljára kiugráltak
2625    31   |              fejéhez; utoljára kiugráltak az ágyaikból, egymás hajába
2626    32   |             fejezet~(Mikeeppen bvsvl wala az siralmass tevmlevtzbenn
2627    32   |                 verte be a szeget a falba az óravánkos számára. Ma érkezik
2628    32   |                kíváncsi volt rá, hogy hát az miféle új felvonást fog
2629    32   |                felvonást fog beledolgozni az ő tragikomédiájába?~Tizenegy
2630    32   |            alázatossággal nyitotta előtte az ajtót, s csakhogy kezet
2631    32   |                 hajtott bajuszt; öltözete az akkori magyar divat szerinti
2632    32   |                   vármegye minden hajdúja az ő szolgálatára volna rendelve,
2633    32   |              szolgálatára volna rendelve, az egyik a pipáit hozta utána
2634    32   |                 és iszákokat, egy sietett az ágya elé a medvebőrt leteríteni,
2635    32   |                 és kulacsokat rakta sorba az ágya mellé. A tekintetes
2636    32   |                  úgy rendelkezett, mintha az övé volna az egész vármegyeház.~
2637    32   |         rendelkezett, mintha az övé volna az egész vármegyeház.~Janosics
2638    32   |                  boraimat?~– Kérem ássan. Az a parancsolat, hogy a rab
2639    32   |               négy ember számára adja fel az ebédet; nem szeretek magamba
2640    32   |                   társasággá lettünk, hát az én vendégem legyen az egész
2641    32   |                 hát az én vendégem legyen az egész kompánia.~– Az a negyedik
2642    32   |               legyen az egész kompánia.~– Az a negyedik úr ott – beteg
2643    32   |                  ott – beteg koszton van; az külön kap vékony eledeleket
2644    32   |                négy emberre kell rendelni az ebédet, ami megmarad, nem
2645    32   |                    ami megmarad, nem vész az kárba.~– Aztán kérem alássan.
2646    32   |                 tányért, poharat, hogy ha az embernek egyszer-másszor
2647    32   |               kell valami, hát kocogtatok az ajtón; itt legyen a strázsa
2648    32   |                   Személy szerint ismerte az első kettőt.~– Hát maga,
2649    32   |              akarta azt elfogadni. Azután az asztalra kitette a dohányosbörböncét
2650    32   |                 közhasználatra, s rábízta az egész darab bükkfa taplót
2651    32   |              szólt:~– Mi a mente? Hisz ez az úr Ráby Mátyás!~Ráby a szemébe
2652    32   |          kollegának.~– Honnan ismer engem az úr?~A tekintetes úr valami
2653    32   |              Hehem! Én nagyon jól ismerem az urat; de az úr nem ismer
2654    32   |                   jól ismerem az urat; de az úr nem ismer engem. Pedig
2655    32   |                   Nem tudom elképzelni.~– Az igaz, hogy csak három szó
2656    32   |               hehem!”, s azzal visszament az asztalhoz, megtölteni a
2657    32   |          megtölteni a pipáját és rányomta az égő taplót. Addig találgathatta
2658    32   |           visszament a Rábyhoz, s felülve az ablak hídjára, s onnan lógázva
2659    32   |               onnan lógázva alá a lábait, az összepengetett sarkantyúkkal,
2660    32   |                   Hát nem mondták még meg az úrnak, hogy kinek híják
2661    32   |                  Gyöngyöm Miska!~– Dehogy az – szólt sarkantyúit összeveregetve
2662    32   |        összeveregetve a tekintetes úr. – „Az” nem hagyja lépre keríteni
2663    32   |             kerültem én ide. Furcsa dolog az nagyon. Majd elhistóriázom
2664    32   |                egyéb baja sem volna, mint az, hogy még éhomra van, leszállt
2665    32   |                  még éhomra van, leszállt az ablak hídjárul, elővette
2666    32   |                másik két rabtársnak, hogy az egyik elfelejtett imádkozni,
2667    32   |         legszerencsésebb vetélytárs, akit az az asszony még a másik két
2668    32   |      legszerencsésebb vetélytárs, akit az az asszony még a másik két
2669    32   |                 urat játszik, s fumigálja az egész vármegyét.~Amint délre
2670    32   |                 tekintetes úr megzörgette az ajtót, s arra rohant be
2671    32   |                 szakácsa főzött a számára az átellenben levő komlókertben.~–
2672    32   |                 rá oka. Kalabusz uram meg az asztaláldást tartotta egészen
2673    32   |        hozzáláttak.~Csak akkor keltek fel az asztaltól, mikor már Ráby
2674    32   |                Karcsatáji úr leheveredett az ágyára, a két szobatárs
2675    32   |                úgy fűszerképpen használta az elbeszéléseihez a körmönfont „
2676    32   |            nevetés közben járt rá a szája az „Uram, irgalmazz!”-ra.~A
2677    32   |            gyűlölnie és bámulnia kellett. Az ilyen embert szeretik az
2678    32   |                  Az ilyen embert szeretik az asszonyok. Aki éppen ellentéte
2679    32   |            elajándékozni gavallérosan. Ez az ember segíthetne az ő dolgán.
2680    32   |                    Ez az ember segíthetne az ő dolgán. Hisz ennek folytonos
2681    32   |           egyenesen a hajdúra bízhatja, s az elviszi. – Jobb érzése undorral
2682    32   |           undorral utasítá el magától ezt az ötletet. Neki ezt az embert
2683    32   |                  ezt az ötletet. Neki ezt az embert meg kellett vetni;
2684    32   |               csak piszkos mesterség volt az – s aztán ami annál több
2685    32   |                   a pokol fenekéről!~Csak az estharangszó költögeté fel
2686    32   |                 költögeté fel egymás után az alvó urakat. Akkor aztán
2687    32   |                  Akkor megint dörömbözött az ajtaján. Ezúttal maga a
2688    32   |                éjszakáig. Ráby már feküdt az ágyban, onnan nézte őket.~
2689    32   |             porkoláb.~– Jelentem alássan, az a parancsolat, hogy a rab
2690    32   |                 kezénél fogva, leültették az asztalhoz negyediknek. Az
2691    32   |                 az asztalhoz negyediknek. Az eleinte szabódott, hogy
2692    32   |                  a devernyábul legjobban. Az alispány úr csakugyan táncolhatott
2693    32   |            csakugyan táncolhatott odafenn az emeleten, ha kedve tartotta.~
2694    32   |                   a gyáva mivoltát szidta az ilyen mihaszna kákompille
2695    32   |                   Garabos mért imádkozik? Az lett belőle, hogy ölre kaptak,
2696    32   |                  ölre kaptak, dulakodtak, az asztalt felfordították;
2697    32   |              porkoláb volt még talpon; de az is úgy nyakban volt már,
2698    32   |          cimborájával mind a sírig – mind az akasztófáig! Utoljára Karcsatájinak
2699    32   |                 őt nyakánál fogva kilökni az ajtón, s belülről zárni
2700    32   |                   ne jöhessen.~Ilyen volt az első napi búsulása a tekintetes
2701    33   |                    legelébb is kinyitotta az ablakokat, hogy a nagy dohányfüst
2702    33   |              megint pipára gyújtott. Mert az a füst, amit az ember maga
2703    33   |            gyújtott. Mert az a füst, amit az ember maga csinál, nem kellemetlen;
2704    33   |                  kellemetlen; csak a másé az.~– Alszik-e már, Ráby úr? –
2705    33   |                 álmos.~– Még kevésbé lesz az, ha végighallgatja. Két
2706    33   |                   mind a ketten; csakhogy az úr még a könnyebb beteg,
2707    33   |                még a könnyebb beteg, mert az urat még csak a hideg leli
2708    33   |                hideg leli tőle; de én már az „orrommal is túrom a földet”,
2709    33   |             Csonka Laci hajdúja bizonyítá az uráról. Velem járatta még
2710    33   |               járatta még csak meg igazán az a veszedelmes szép asszony.
2711    33   |               átkozom őt.~– No, akkor hát az úr porcelán ember. De én
2712    33   |                 ez a két fekete szem volt az oka. A bizony. Tudtam én
2713    33   |                   szálka volt a szememben az a Petray szolgabíró. Átkozott
2714    33   |               Átkozott szép fickó. De hát az teszi meg, hogy ő azt a
2715    33   |                  viseletet hordja, amiben az őseink ragyogtak, minket
2716    33   |             tetszenék, ha asszony volnék, az olyan férfi, akinek ki van
2717    33   |                 néven Ráby úr. Sokat tesz az asszonyoknál a külső figura.
2718    33   |             rágyújt a dikcióra, azt hinné az ember, hogy most mindjárt
2719    33   |                mindjárt levágja a németet az utolsó szálig; pedig hát
2720    33   |                   kisujjam, hát lefekszik az ágyba, s fedőt melegíttet
2721    33   |                    Hanem azért úgy megüli az orációt, mint én a nyerges
2722    33   |                  a nyerges lovamat. Aztán az a furcsa, hogy az asszonyok,
2723    33   |                   Aztán az a furcsa, hogy az asszonyok, akik különben
2724    33   |                 milyen derék, bátor ember az a Petray; hogy az milyen
2725    33   |                   ember az a Petray; hogy az milyen hatalmasan vissza
2726    33   |                  csak úgy zeng a viváttól az egész szála! Könnyű visszavagdalni
2727    33   |              császárnak, mondék én, mikor az harminc mértföldnyire van
2728    33   |               egynek se tetszik a pátens. Az orátor előre tudhatja, hogy
2729    33   |                most már félkönyökére dűlt az ágyában.~– Hát a tündér
2730    33   |                   lesz. Én fogadtam, hogy az leszek; víz mentében úszni
2731    33   |            gyerekdolog; de víz ellenében, az a legény! Meg is tettem
2732    33   |              tettem én azt; ott ragyogott az a két szép fekete szem akkor
2733    33   |              elkezdek oppozíciót csinálni az egész vármegyével szemben,
2734    33   | stukatúrrepedeztető hangommal túlkiabálom az egész cétust! Az lesz az
2735    33   |              túlkiabálom az egész cétust! Az lesz az igazi hajcihő! De
2736    33   |                  az egész cétust! Az lesz az igazi hajcihő! De hát egészen
2737    33   |               olyan csendesség lett, hogy az órám ketyegését a zsebemben
2738    33   |              nemhogy felugráltak volna, s az ökleikkel, meg a kivont
2739    33   |            ábrázaton, hogy nagyon tetszik az, amit elkezdtem; várják,
2740    33   |                   most már egészen felült az ágyában.~– Jó lett volna,
2741    33   |               várt csendesség confundált. Az ötvenfontos igazság után
2742    33   |               Elkezdtem okosan beszélni – az meg olyan, mint mikor a
2743    33   |                tudtam, hogy visz valahová az a ló; de hogy hová, azt
2744    33   |                  belekiáltja a beszédembe az a vén pókhasú táblabíró,
2745    33   |               sülne el alattam, felrobban az óriási kacagás körös-körül
2746    33   |                óriási kacagás körös-körül az egész teremben. Én azonban
2747    33   |             teremben. Én azonban csak azt az egy nevető arcot láttam
2748    33   |             melyet nem is igen igyekezett az a nagy festett legyező kegyelmesen
2749    33   |               kimenekülni igyekeztem. Még az a zsíros dolmányú áporkai
2750    33   |            magamat, mintha fel sem venném az egész casust: compareáltam.
2751    33   |                dohányzacskóra. Ekkor jött az a furcsa gondolatom, hogy „
2752    33   |                  lettem, hát legyen ez is az én gyöngyöm!” Nem kellett
2753    33   |              lovat, fegyvert adtam nekik; az ábrázatomat valóságos futóbetyárfrizurával
2754    33   |                  cimboráim elszedték tőle az óráját, erszényét, én magam
2755    33   |                  dohányzacskóját. Ez volt az első herculesi facinusom. –
2756    33   |              Miska két különböző személy. Az egyik elől elfutnak az asszonyok,
2757    33   |                    Az egyik elől elfutnak az asszonyok, a másiknak meg
2758    33   |                   a kettőben. Furcsa élet az a betyárélet! Hanem hát
2759    33   |                 Hanem hát egyszer megunja az ember. Jóllakik vele. Aztán
2760    33   |                lesz a legjobb pandúr. Nem az én hibám, ha elromlott a
2761    33   |             mondom ezt el, mert nekem van az úrra nagyobb panaszom, nem
2762    33   |                úrra nagyobb panaszom, nem az úrnak énrám. Én szeretném
2763    33   |                  szeretném azt jobban, ha az úr most ahelyett, hogy a
2764    33   |                   a fészke üresen maradt, az én nyakamba szakadt a nagyobbik
2765    33   |                   a nagyobbik veszedelem. Az asszonyság, mint tudni méltóztatik,
2766    33   |                   párbajra kihívott annál az emlékezetes találkozónál
2767    33   |                templom mellett, hát ennek az lett a vége, hogy Petray,
2768    33   |               vége, hogy Petray, megtudva az egész casust, emiatt keserves
2769    33   |               mérgesen vágta vissza magát az ágyában, s a fal felé fordult.~–
2770    33   |                hát izenjenek be, kiküldöm az erdőre; de én többet velük
2771    33   |             szülőkkel már rendben voltam; az esküvőre ki volt tűzve a
2772    33   |                   határidő, akkor áld meg az Isten azzal a nagy szerencsével,
2773    33   |                  áldásnak! – Nem csuklott az úr abban az időben? – Ej,
2774    33   |                  Nem csuklott az úr abban az időben? – Ej, de sokat szidtam
2775    33   |                   nagy bajt csinált nekem az odajövetelével. Én mindjárt
2776    33   |               odajövetelével. Én mindjárt az első órában igyekeztem vele
2777    33   |                feloszlattam. Csakhogy hát az van benne, hogy amilyen
2778    33   |                benne, hogy amilyen könnyű az asszonyfélét elbolondítani,
2779    33   |                    Kegyelmes szent Isten! Az volt aztán a tatárjárás,
2780    33   |                   észre tér, s visszamegy az urához, és kibékül vele.~
2781    33   |                    Nem tudom én, ki lehet az a Villám Pista? Nem hallotta
2782    33   |                Villám Pista? Nem hallotta az úr hírét?~– Ugyan, hol hallottam
2783    33   |                   csak annyit tudok, hogy az az én helyettesem. Mindenféle
2784    33   |                csak annyit tudok, hogy az az én helyettesem. Mindenféle
2785    33   |                  hitre, mert egyszer csak az történik, hogy amint az
2786    33   |                   az történik, hogy amint az én kis menyasszonyom, a
2787    33   |        menyasszonyom, a torbágyi comtesse az apjával együtt hozzám jönne
2788    33   |                hozzám jönne háztűznézőbe, az erdőn körülfogják Villám
2789    33   |            comtesse-t meg elviszik szépen az én vetélytársamhoz a Csajtay
2790    33   |                 elkezdett kacagni, mintha az ördögök csiklandozták volna
2791    33   |                 már. Hogy utolérte a bűne az átkozott vetélytárst! Még
2792    33   |                  is van villám, ha nem is az égben, legalább az erdőben.
2793    33   |                 nem is az égben, legalább az erdőben. Hahaha!~– Bizony
2794    33   |                     Bizony Isten, van oka az úrnak kacagni – szólt Karcsatáji,
2795    33   |                 gyertyát, s levetve magát az ágyába. Aztán tovább beszélgetett
2796    33   |                 Ez a két szép fekete szem az én életemet is mind kiforgatta
2797    33   |             behozott. Így kacagott rajtam az egész vármegye, de még így
2798    33   |             vármegye, de még így ebben! S az ilyen kacagás megőrjíti
2799    33   |                   ilyen kacagás megőrjíti az embert. Másodszor kellett
2800    33   |               Másodszor kellett megérnem. Az első kacagás, amivel a vármegyeházában
2801    33   |    vármegyeházában elvadítottak, még csak az emberiség ellen lázított
2802    33   |                  fel; de ez a második már az istenség ellen. – A Villám
2803    33   |             bosszút. Hol keressem én azt? Az bizonyosan tolvajnév, mint
2804    33   |               kétféle alakot tart, amiben az erdőn meg a városban mutogatja
2805    33   |                 városban mutogatja magát. Az erdőn sem kereshetem fel;
2806    33   |          kereshetem fel; mert a banda már az övé; ő lövet meg engem,
2807    33   |                    ami a nevetőket megint az én részemre hajtsa. – Volt
2808    33   |                   sem tudta, hogy ki lesz az összeesketendő pár, csak
2809    33   |           kihíresztelve, hogy a Gazsi meg az Eulália kelnek egybe. Van
2810    33   |                    Frater Paphnutius lesz az eskető pap. Ez maga sem
2811    33   |                  tudta, mikor előtte állt az összeadandó pár, a legszebb
2812    33   |             felkoszorúzva. Ez a Gazsi, ez az Eulália! – A barát megijedt,
2813    33   |                víztől, akár pohárban volt az, akár mosdótálban. Egy kis
2814    33   |                  Nolens volens rájuk adta az áldást egész ceremóniával.
2815    33   |                sikerült. A kapott tromfra az egész torbágyi grófi családnak
2816    33   |                  torbágyi grófi családnak az új vővel együtt ki kellett
2817    33   |              együtt ki kellett vándorolni az országból, itt nem volt
2818    33   |                   is a bokámat – híresen! Az érsek nem vette tréfára
2819    33   |                   fejkötőt vehetnék annak az árán, amibe az került, hogy
2820    33   |             vehetnék annak az árán, amibe az került, hogy a vasat elengedjék.~
2821    33   |             elengedjék.~E szóknál kifújta az öblös pipából a fenéken
2822    33   |                   ördögi világítást adott az arcának.~– Mármost hát mondja
2823    33   |                    Mármost hát mondja meg az úr, Ráby uram, hogy kettőnk
2824    33   |                tudta, hogy mi volt belőle az álom, mi volt a való?~
2825    34   |                Folytataasa ees variatiója az wizontagsaagocnak.)~Ráby
2826    34   |             lakótársak egy tömlöcben vagy az ilyen három szobatárs? Éjszaka
2827    34   |                 vele, ami abból áll, hogy az alvó szobatársnak a lába
2828    34   |                  lefolyását, s védi magát az ország törvényei szerint,
2829    34   |                 három bűnnel vádolhatják; az egyik „calumniator consiliariorum” (
2830    34   |               causarum” (a peres ügyeknek az országon kívül hordója);
2831    34   |                hordója); ezé csak fogság. Az első bebizonyítható az ő
2832    34   |                    Az első bebizonyítható az ő elfogott levelei által,
2833    34   |                  s előre látható, hogy ha az uralkodó azt fogja olvasni,
2834    34   |                   azt fogja olvasni, hogy az ő, éppen e vizsgálat végett
2835    34   |         kiszabadul. Keresni kellett tehát az alapot a harmadikra. Ez
2836    34   |                uramra megint nagyon ráért az imádkozás. Megtartóztatta
2837    34   |              nótákat, ő csak feltérdepelt az ágyába, s összetette a kezeit,
2838    34   |               hogy mikor Ráby egyedül ült az asztalnál ebédelve, szolgai
2839    34   |                  akkor is Rábyhoz fordult az elébb: „Megbocsát, Ráby
2840    34   |                   felhajtani.~Hát biz ezt az lelte, hogy egy napon levitette
2841    34   |                    ráparancsolt, hogy ezt az iratot, Ráby kézvonásait
2842    34   |                   jól eltalálva írja alá.~Az az irat pedig egy nyílt
2843    34   |                jól eltalálva írja alá.~Az az irat pedig egy nyílt lázadásra
2844    34   |             szentendrei és izbégi néphez.~Az elítélt hamisító végezte
2845    34   |                Rábynak jól meg volt vetve az ágya.~És így bizonnyal ki
2846    34   |                  a maga furfangos eszével az egész gonosz hálóvetést
2847    34   |                 vala.~Mint postamesternek az ő kezén ment keresztül minden
2848    34   |                   levelek a prefektushoz. Az írásról a borítékon mind
2849    34   |                   levelei repültek vissza az illető címekre. És ismételve
2850    34   |               következő kombinációra jött az öregúr.~„Mikor a nótáriust
2851    34   |             rájöhettek. Nevezetesen maguk az adós urak. Azok megsejtették,
2852    34   |                   olyan savanyú és keserű az ábrázatja a prefektus úrnak!~
2853    34   |                   a levél megérkezése; ha az ember frankírozza, vagy
2854    34   |                  vagy ha nem frankírozza? Az első esetben az történhetik
2855    34   |              frankírozza? Az első esetben az történhetik meg, hogy a
2856    34   |                 másodikban ellenben, hogy az adressátus nem fizeti ki
2857    34   |          postamester előtt, előhozta neki az unokaöccsét.~– Hát arról
2858    34   |                   Már akkor zsebében volt az áruló hamisítvány.~– Hát
2859    34   |              áruló hamisítvány.~– Hát biz az szegény nagy nyomorúságban
2860    34   |                   a postamester. – De hát az ő hibája, a saját magáé.
2861    34   |                    csak vallaná meg, amit az urak odafenn ki akarnak
2862    34   |            akarnak belőle kicsikarni azok az urak? – kérdezé ártatlan
2863    34   |                ezt a rémséges gondolatot.~Az a nagy bajusz megállhatta,
2864    34   |                eltakargat.~– Nem éppen ez az a dolog – dörmögé a bajusz
2865    34   |                  facsarni belőle, ez csak az inquisitionalis hüvelykszorító.
2866    34   |       inquisitionalis hüvelykszorító. Más az, amit ki akarnak belőle
2867    34   |                   tudni, hogy Matyi öcsém az utolsó napokban a szegény
2868    34   |                kínozzák, bosszantsák, míg az utoljára kínjában meg halálfélelmében
2869    34   |                   vegyétek fel. De hát ez az én öcsém olyan bolond, hogy
2870    34   |                 elöljáróságának; mert azé az a kincs és minden egyéb!~
2871    34   |             másnak, csak minekünk! De ezt az embert nem hagyjuk elveszni!
2872    34   |                 nemzetes úr! Magam leszek az, aki Ráby Mátyást kihozom
2873    34   |           senkinek szólni! Én sem szólok, az úr se szóljon! Nyomában
2874    34   |                    ebbül nagy dolog lesz!~Az is lett. – Zabváry úr szaladt
2875    34   |                 bíró uramhoz; összehítták az esküdttanácsot; prefektus
2876    34   |                   meg, hogy ő a községnek az igazi jóakarója. Elhatároztatott,
2877    34   |               küldessék fel a császárhoz, az ő ügyében remonstrálni,
2878    34   |                 pedig, amíg kiszabadulna, az elöljáróság felhatalmaztassék
2879    34   |                 is hozzácsatolni. Így van az a népnél. Amikor azt hitték,
2880    34   |                  hogy Ráby mártírrá lett, az ellenkezőre fordultak, s
2881    34   |                   csoportosultak össze, s az urakat még csak be sem bocsátották
2882    34   |                 Mind Rab Ráby embere volt az már.~E kudarcot vallott
2883    34   |            kudarcot vallott kísérlet után az urak katonai erővel tértek
2884    34   |                  szegezve. De nem vallott az egy sem Rab Ráby ellen semmit.
2885    34   |                vallottak.~És Rab Ráby ott az első emeleten semmit sem
2886    35   |          madaarnac, ees egi kiss egeernec az tevrteenete.)~A szentendrei
2887    35   |                  sérelmes sikkasztási ügy az ő vádja alapján befejeztessék.~
2888    35   |                   a parancsot is odatette az olvasatlan iratok fiókjába.~
2889    35   |               tette, hogy amint e parancs az alispánnal közölve lett,
2890    35   |                  a láncot, mert úgy illik az, mikor a rabot vallatni
2891    35   |               vallatni viszik.~Ekkor volt az első vallatási próbája.~
2892    35   |                 Ami csak népzavargás volt az országban, arról mind meg
2893    35   |            szobája felé támolygott, hanem az az ajtóban Janosics uram
2894    35   |                 felé támolygott, hanem az az ajtóban Janosics uram megragadta
2895    35   |                   volt, hármas lakatra, s az ablakain keresztvas és sodronyháló.
2896    35   |               hozták át ide.~Délután volt az idő, még nem ebédelt. De
2897    35   |                  rázárták hármas lakattal az ajtót.~Most azután teljesült
2898    35   |                      S nem bántotta volna az egyedüllét, csak a könyveit
2899    35   |          betölteni.~Haraggal volt eltelve az egész világ iránt, amit
2900    35   |                   volt, de lehetett volna az akár torta, az sem tett
2901    35   |             lehetett volna az akár torta, az sem tett volna különbséget.
2902    35   |              csakugyan le lehet srófolni. Az egy furfangosan készített
2903    35   |                   császárt.”~Nem félt már az egyedülléttől. Ah, a kísértetek
2904    35   |              történt, s mikor készen volt az irat, ismét visszatett mindent
2905    35   |               barátai, és fenn van tartva az összeköttetése a külvilággal.
2906    35   |            hajdúval.~– Hát megszámlálta-e az éjjel a gerendákat a rab
2907    35   |             tréfálózék a hajdú.~Mert ahol az ember először aluszik, ha
2908    35   |                   amit akkor álmodni fog, az beteljesül.~Azzal kivitte
2909    35   |               rejtekét.~Ismét ott találta az írószereit, s a postai nyugtát
2910    35   |                 küldtek fel a császárhoz. Az ő barátainak tehát gazdag
2911    35   |                    a főfiskus és Margari, az új szentendrei szolgabíró.
2912    35   |                   szentendrei szolgabíró. Az utóbbi hozta a vádlevelet
2913    35   |                   vádlók, hanem én vagyok az! Az én dolgom a vádlevelet
2914    35   |               vádlók, hanem én vagyok az! Az én dolgom a vádlevelet önöknek
2915    35   |            vádlevelet önöknek átadni, nem az önöké énnekem. Nem fogadom
2916    35   |               fogadom el azt.~– Vigyázzon az úr magára! – rivallt rá
2917    35   |                  sedria convincálni fogja az urat in contumaciam fejvesztésre!~–
2918    35   |                  úr, s aztán adja ki róla az attestatumot.~A szolgabíró
2919    35   |                  No, hát arról is adja ki az úr az attestatumot, hogy
2920    35   |                hát arról is adja ki az úr az attestatumot, hogy én meg
2921    35   |                  hogy én meg kirúgtam azt az ajtón.~És Ráby is megtette,
2922    35   |                      No, iszen, nem adnék az úrnak a fejéért egy fületlen
2923    35   |                  a törvényszék, kimondani az ítéletet. Már oda is izentek
2924    35   |                Statárium van ám – s annak az ítélete nem megy föl a császárhoz.~
2925    35   |                   ütött Rábynak a fejébe. Az biz igaz, hogy a rögtönítélő
2926    35   |            nyugtalanította ez a gondolat. Az erős lélek hasztalan beszéli
2927    35   |                   hasztalan a bölcsesség; az otromba sártömeg fél annak
2928    35   |                 hogy mit beszélnek hozzá.~Az az ember, kit a hóhérnak
2929    35   |                   mit beszélnek hozzá.~Az az ember, kit a hóhérnak nézett,
2930    35   |                   nekivetkőzni, felgyűrni az ingujjait a karjain.~Azt
2931    35   |         szerszámait. Ráby felfohászkodott az égre, s összetette a kezeit
2932    35   |              kezeit a keblén.~Ekkor aztán az egész társaság elkezdett
2933    35   |                csapókanál. Nem hóhér volt az, hanem kőműves, akit azért
2934    35   |                  hoztak, hogy Rab Rábynak az utca felőli ablakát egészen
2935    35   |                  egyéb világosságot, mint az ajtó fölötti kis ablakon
2936    35   |               fölötti kis ablakon át, ami az udvarra nyílt, s vasráccsal
2937    35   |           kínterhes napok voltak.~Egyszer az a megszokott hajdú, a rab
2938    35   |                hogy Ráby kezére repült, s az ujja hegyét megcsípve a
2939    35   |                  erre a szóra. Pedig hisz az nem emberi szó volt, csak
2940    35   |               hogy mit beszél.~Odaértette az ajkait a madárnak a fejéhez,
2941    35   |             madárnak a fejéhez, s engedte az arcát annak a repeső szárnyaival
2942    35   |                 lett mellette. Odaültette az ujjára, tanította fütyülni,
2943    35   |                    Ráby kereste a madarat az egész szobában; hisz nem
2944    35   |                 fejénél fogva felakasztva az ablak vasrostélyán.~A szegény
2945    35   |             irgalmazni? Oh milyen rosszak az emberek!~Janosics uram nevetett
2946    35   |                   rajta.~– Nem mondja már az a csúnya madár többet azt,
2947    35   |                  fájt jobban, mint inkább az a gondolat, hogy ha megtudja
2948    35   |                   uramat, hogy tartsa ezt az esetet titokban, hogy meg
2949    35   |                 volt. Mindig azt hallotta az apjától, hogy állatot megsiratni
2950    35   |         Egyszer-egyszer ugyan vonaglottak az ajkai, amint kedvencét lábra
2951    35   |                  lábra akarta állítani, s az megint csak félrehajtá a
2952    35   |                  de csak erőt vett magán; az ilyen kék szemeken mindjárt
2953    35   |              mindjárt meglátszik a sírás. Az apa észrevenné, hogy könnyezett,
2954    35   |                  könnyezett, tudakozódnék az oka után, meg kellene mondani
2955    35   |                 után, meg kellene mondani az igazat, azért azután – nem –
2956    35   |              kisleányra nézve, mint mikor az apja ilyen összehúzott szemöldökkel
2957    35   |                Mintha nem kitalálta volna az igazat Rab Ráby azonnal.
2958    35   |                  azt a kalitkában letette az ágyára, valamit hazudott
2959    35   |                 összekulcsolva, odaborult az elé a kalitka elé, és zokogott
2960    35   |                   félve ütötte ki a fejét az egérlyukból, s óvatosan
2961    35   |               kenyérmorzsákat hinteget el az útjában, azokat hirtelen
2962    35   |                Látta, hogy nem tapossa el az óriás. Felfutott a térdére.
2963    35   |               óriás arcát vizsgálva.~S ez az arc nem volt már szép. Feldúlva
2964    35   |                   takaró pokrócán; bebújt az öltönye ujjába, s ott aludt;
2965    35   |               egészen odaköltözött hozzá, az ágya szegletébe, s csak
2966    35   |               szaladt odújába haza, mikor az ajtónyikorgást hallotta.
2967    35   |                  Azt mondja maga Rab Ráby az önéletírásában: „Annyira
2968    35   |                  élni.”~Egyszer aztán ezt az örömét is megsokallták.
2969    35   |                   a szokásos sziszegéssel az egérkéjét; de az nem jött
2970    35   |             sziszegéssel az egérkéjét; de az nem jött elő. Sok keresés
2971    35   |                   szögletben felpuffadva. Az egérlyukba valaki patkánymérget
2972    35   |            kifakadás, amivel Rab Ráby ezt az utolsó megölt kedvencét
2973    35   |                  kedvencét elbúcsúztatja. Az olyan embert, aki ezt el
2974    36   |              bolondabb dolgoc tevrteennec az fevldevnn, miket ember ki
2975    36   |                   a vádamat; úgysem vezet az az elnyomott nép felszabadítására,
2976    36   |                  vádamat; úgysem vezet az az elnyomott nép felszabadítására,
2977    36   |               megerősítő irataim már mind az ellenségeim kezében vannak.
2978    36   |                   nemrég éjjel feltörték, az archívumot kirabolták, s
2979    36   |                elvitték.~– Hogy tudja ezt az úr? – kérdé a bíró elbámulva.~–
2980    36   |                  oda be.~– Ez a vallomása az úrnak a legsúlyosabb vád
2981    36   |                  legsúlyosabb vád ellene! Az úr folyvást tilos összeköttetést
2982    36   |           világgal.~– Ez arra mutat, hogy az egész világ nekem ad igazat.~–
2983    36   |              világ nekem ad igazat.~– Kik az úrnak a cinkostársai, akik
2984    36   |                  a láncaim, a porkolábom, az őreim, mindenki szövetségesem.~–
2985    36   |               majd szűkebbre fogjuk vonni az úrnak a láncait, hogy ne
2986    36   |                   csörrenésüket meghallja az, aki önöknek ura és bírája,
2987    36   |              ítéljen fölöttünk. Rettegjen az, aki bűnös. Nem engem illet
2988    36   |                   toporzékolt dühében. Ez az ember mindenről értesítve
2989    36   |                  aláírásokkal ostromolják az uralkodót Rab Ráby szabadon
2990    36   |                  szabadon bocsátásáért, s az őt fogva tartó megyei hatóság
2991    36   |                    Hasztalan változtatják az őreit, hasztalan bízzák
2992    36   |              amely hajdú megtölti vízzel, az belecsempészi a levelet,
2993    36   |               szabadon, különben őt is és az egész tisztikart elűzi a
2994    36   |             engedelmeskedni kellett.~Azon az éjszakán Rab Rábynak a tömlöcajtaja
2995    36   |                  ez állt:~– Legyen készen az éjjel. Jó barátai érte jönnek.
2996    36   |                  monda magában Ráby. – Ez az ajtó alatt bedugott levél
2997    36   |                   a levelezés módját. Ezt az ellenségeim küldik. A császár
2998    36   |                  valóságos nagy komplott! Az állami közbiztonság ellen
2999    36   |              rablók, akik a vármegyeházát az ország fővárosában erőszakkal
3000    36   |              háború, kudarcos kezdetével; az uralkodó maga is lenn volt