bold = Main text
     Fejezet                                             grey = Comment text

4001    51   |                   miatt. Oh, oh! Mégis az az ember ölt meg engem! – Megölt –
4002    51   |                  lerogyott egy karszékbe. Az arca egészen el volt kékülve.
4003    51   |                 alá.~Lievenkopp kisietett az előszobába, s azt mondta
4004    51   |                    Jól mondta azt: „Mégis az az ember ölt meg engem.”~
4005    51   |                 Jól mondta azt: „Mégis az az ember ölt meg engem.”~Mikor
4006    51   |            odajönni, hogy megmentse annak az embernek az életét, aki
4007    51   |               megmentse annak az embernek az életét, aki Ráby szenvedéseinek
4008    51   |                  eszközeit, s maga rohant az orvosért elmondani, hogy
4009    51   |                 csak azért, hogy megtudja az odaérkezett orvostól, hogy
4010    51   |                   azt kérdezte, hová lett az a sebész, akinek az ügyetlensége
4011    51   |                  lett az a sebész, akinek az ügyetlensége ezt a balesetet
4012    51   |              legyen holtig hol laknia.~Ez az egy vonás egészen kidomborítja
4013    51   |                 bajnoka a régi eszméknek, az új korszakkal nem alkudozó,
4014    51   |                   erőszakos és keménykezű az ellen, aki elveit megtámadja;
4015    51   |      siralomházban várta a halála napját, az a háromszor megcsendülő „
4016    52   |                fejezet~(Mi tevrteent wala az titokteliess felsev zobaabann?)~
4017    52   |              tudta kihúzni a lábát, ennek az esetnek a következtében
4018    52   |                  köntöst, felvette megint az asszonygúnyát, átment Erdélybe,
4019    52   |                 Mátyás nem fog megjelenni az edictalis citatióra; s akkor
4020    52   |                   megszabadul Ráby Mátyás az utolsó, a legnehezebb láncától
4021    52   |                    Ekkor összekáromította az egész világot: hát a herkópáter
4022    52   |                      Dejszen jobb lesz ez az aranyrojtos nyakravaló nekem! –
4023    52   |                hagyjanak neki békét, mert az a fogoly nem férfi, hanem
4024    52   |                   számára rendelve; hanem az ilyen rendkívüli esetnél
4025    52   |            mortificáló hajdúk keze közül, az lihegve mondá neki:~– Ezt
4026    52   |                     Ezt én még meghálálom az úrnak…~– Mivel tehetné ön
4027    52   |                   rendelt a szolgálatára, az összeroskadó nő azt suttogá
4028    52   |        közlekedhetik a fogollyal többé, s az vagy éhen hal, vagy méreg
4029    52   |                  vesz el. Azon könyörgött az atyjának, hogy hadd maradjon
4030    52   |              megvizsgálta a beteg rabnőt.~Az orvos hamis diagnózist csinált,
4031    52   |                  egy másik bajjal, aminek az orvosok olyan cifra nevet
4032    52   |                  meg ne értsék.~Mikor ezt az orvostul meghallotta Tárhalmy,
4033    52   |        vármegyeháztól Budára. Megérkezett az alispánhoz Lievenkopp peremptorius
4034    52   |              Tehát vagy végre lesz hajtva az ítélet „in facie loci”,
4035    52   |                Mátyás szűk ege megfosztva az ő édes angyalától, s így
4036    52   |                    s így váltotta azt fel az ő életének, szerencsétlen
4037    52   |              elbukott angyala.~Amit ígért az asszony, meg is tartotta:
4038    53   |                    Ötvenkettedik fejezet~(Az halaal-iteeleth!)~Megvirradt
4039    53   |              nemcsak Rab Rábyra nézve, de az egész vármegyeházára is.
4040    53   |                  egész vármegyeházára is. Az urak az egész éjet tanácskozással
4041    53   |                vármegyeházára is. Az urak az egész éjet tanácskozással
4042    53   |               voltak a jók a gonoszokkal, az igazak a hamisakkal, és
4043    53   | elválaszthatatlanok.~Arrul volt szó, hogy az ősi alkotmány megvédessék
4044    53   |                 ősi alkotmány megvédessék az erőhatalom ellen; s itt
4045    53   |              rossz ember között. Itt csak az a kérdés, ki a hű, ki az
4046    53   |                  az a kérdés, ki a hű, ki az áruló? Mind hívek voltak.~
4047    53   |                   törvényterembe a rabot.~Az már nem tudott a lábain
4048    53   |               letették, ott összeroskadt.~Az ablakok mind nyitva voltak,
4049    53   |                irgalmat. Tárhalmy ott ült az elnök mellett jobbrul, s
4050    53   |             temette, könyökére támasztva. Az óra tízet ütött, a ferenciek
4051    53   |                akkor is eltakarta kezével az arcát.~– A Szentháromság
4052    53   |              Istennek nevében! – hangzott az elnök szava.~Erre az aljegyző
4053    53   |             hangzott az elnök szava.~Erre az aljegyző felvette a terjedelmes
4054    53   |               eltávolítani, hogy ne lássa az ablakból, hogy láncolják
4055    53   |                  a vastag hajóalattsághoz az ő Ráby Mátyását – a Pápis
4056    53   |                    Rab Rábyt azalatt, míg az ítéletet felolvasták, két
4057    53   |           trombitaszó, dobpörgés hangzott az utcán, a szomszéd Károly-kaszárnyábul
4058    53   |          szabadító! Ah, most emezeken van az elsápadás sora! Az üldözők
4059    53   |           emezeken van az elsápadás sora! Az üldözők remegnek, és ajkaikon
4060    53   |                    Ekkor Tárhalmy kikapja az aljegyző reszkető kezéből
4061    53   |                 aljegyző reszkető kezéből az ítéletet.~– Majd kihirdetem
4062    53   |                    Végigfut a lelkén mind az az iszonyat, ami erre az
4063    53   |                 Végigfut a lelkén mind az az iszonyat, ami erre az összeütközésre
4064    53   |                  az az iszonyat, ami erre az összeütközésre következni
4065    53   |            összeütközésre következni fog. Az első lövés, mely Pest vármegyeházának
4066    53   |                   bezúzza, lángba borítja az egész országot, felforgatja
4067    53   |                 mindez miért? Azért, hogy az ő nyomorult teste megszabaduljon
4068    53   |                 kísérőit, s odaveté magát az ablak felé siető Tárhalmy
4069    53   |                   miattam harc, vérengzés az országban. – Tapossatok
4070    53   |                senki!~Tárhalmy kirántotta az öltönye szárát Rab Ráby
4071    53   |             szárát Rab Ráby kezéből, amit az görcsösen ragadt meg, s
4072    53   |              hideg tekintettel lépett oda az ablakhoz.~Odalenn az utcán „
4073    53   |                  oda az ablakhoz.~Odalenn az utcán „fegyvert a kézbe!”
4074    53   |                    parancsolt a vezénylő.~Az égő tűzkanócok salétromfüstje
4075    53   |           beszűrődött a terembe.~Tárhalmy az ablakban állva, meg nem
4076    53   |               lóhalálában vágtatott végig az utcán egy hírnök, végigtrombitálva
4077    53   |           pofaszakadtábul, hogy „elmaradt az úr a lórul!”, míg a térparancsnok
4078    53   |             trombiták visszatérőt fúttak, az ágyúkat talyigáikra kapcsolták;
4079    54   |            csodálatos természeti tünemény az, s valamintségesen az alföldi
4080    54   |            tünemény az, s valamintségesen az alföldi délibáb, úgy ez
4081    54   |              különbözik egyik a másiktól, az egyik a „császár”, a másik
4082    54   |                   van mind a kettőnek!~Ha az elsőt kiáltják el – azonnal
4083    54   |              elüli a láthatárt, megdermed az egész világ…~Ha meg a másodikat
4084    54   |                  tavaszillatú tájékot…~Ha az elsőt kiáltják el – egyszerre
4085    54   |                   barlangjaikbul kijönnek az oroszlánok, s folyamaik
4086    54   |           behemótok, s úgy ordítanak bele az éjszakába, s üvöltésük hangjára
4087    54   |              amiket úsztatnak és nyírnak; az emberhad nem egymást vágja,
4088    54   |              hanem kévéket meg gyapjút, s az a kiáltás végig a hegyeken,
4089    54   |     aranybánya-turzás…~Pedig csak két szó az egész.~Észlelték ezt mindazok
4090    54   |                   Erről nem tudnak semmit az európai tudósok, éppen úgy,
4091    54   |                  tudósok, éppen úgy, mint az erdélyi volkáni tüneményekről,
4092    54   |               volkáni tüneményekről, amik az orruk előtt vannak.~No,
4093    54   |                 és Rendek!~Pedig nem volt az generalis congregatio, hanem
4094    54   |              felszabadítását. Megszünteti az idegen nyelv kényszerét,
4095    54   |    visszaszállíttassék Budára. Összehívja az országgyűlést, s megkoronáztatja
4096    54   |                zokogtak.~Ez a hír elmosta az elébbi jeleneteknek minden
4097    54   |                  aki legjobban átalakult, az Tárhalmy volt.~A hosszútűrő,
4098    54   |                  kardjaikkal csörömpöltek az igaz lelkű táblabírák.~De
4099    54   |                  legjobban fente a fogát, az volt maga Petray Péter.~–
4100    54   |            substitutus vicecomesnek, hogy az Isten ellen való vétek,
4101    54   |                   komplotizáltam? Hát nem az úrnak a machinája volt az
4102    54   |                 az úrnak a machinája volt az egész? Nem az úr csinálta
4103    54   |              machinája volt az egész? Nem az úr csinálta az egész planumot?
4104    54   |                 egész? Nem az úr csinálta az egész planumot? Én csak
4105    54   |           kérdések elől mindig evapórált. Az úr volt interessálva; az
4106    54   |                  Az úr volt interessálva; az úr ült nyakig, fülig ebben
4107    54   |                   fülig ebben a csávában. Az úr imposturája volt ez,
4108    54   |                 szolgabíróval együtt. Nem az én akaratom ellenére törték-e
4109    54   |                  otthon sem voltam akkor, az urak ketten fogták körül
4110    54   |                  urak ketten fogták körül az esküdtet, az tette az egészet.
4111    54   |                 fogták körül az esküdtet, az tette az egészet. Én tudtam,
4112    54   |               körül az esküdtet, az tette az egészet. Én tudtam, csak
4113    54   |                kiabálta túl mind a hármat az esküdt. – Én úgy jöttem
4114    54   |               Pilátus a credóba; nekem ez az úr mondta. Én mit tehettem?
4115    54   |                  Tárhalmy hóna alá csapta az irományait, s azt mondta:~–
4116    54   |           hallották.~A császári leiratnak az a szava, hogy „restauratió
4117    54   |                 terjedt el egy perc alatt az utolsó lakszobáig. Minden
4118    54   |                 ember ujjongott rajta. Ez az idő, amikor a hatalmasok
4119    54   |            szarvaikat, mint a szarvasbika az agancsát tavasszal. Ekkor
4120    54   |             nyelve egy kis időre! Ekkor ő az „uraknak ura!”~Jött azonban
4121    54   |                Jött azonban nagy rémülten az őrszobába Nagy uram (a pseudo
4122    54   |                 nagy patália van odafenn! Az urak összevesztek egymás
4123    54   |                  félek én, Janosics uram. Az urak nem ölik megy egymást;
4124    54   |                egymást; hanem utoljára is az lesz belőle, hogy a Rab
4125    54   |              dolgának nem akad gazdája, s az egész cudarság a mi kettőnk
4126    54   |                egyszerre magunkon is, meg az urakon is. Jöjjön fel velem
4127    54   |          Istenedet! – szólt Janosics, még az állást is ökölrázással fejezve
4128    54   |                   E szóra a legelső érzés az öröm volt, mely a rab arcán
4129    54   |                  ahogy csak bírt, kezével az ágya szélébe kapaszkodva. –
4130    54   |              kapaszkodva. – Hajtsák végre az ítéletüket rajtam. Nem fogadok
4131    54   |                egy kis vaskapuja szolgált az „Újvilág utcára”, ezt a
4132    54   |                  a nem Rab – Rábyt többé) az utcára. Ott jó messze a
4133    54   |           erőfeszítés miatt újra elhagyta az eszmélete; ott maradt fekve,
4134    54   |             gordiuszi csomó.~Nem kell már az uraknak azon veszekedni,
4135    54   |                Meg akarta fojtani valami.~Az egész teste egyszerre megzsibbadt,
4136    54   |                   hang helyett vér ömlött az ajkaiból.~Összeesett; a
4137    54   |              akarja fojtani valami.~Igen, az az aranyrojtos selyemkendő,
4138    54   |                  fojtani valami.~Igen, az az aranyrojtos selyemkendő,
4139    54   |                  aranyrojtos selyemkendő, az fojtja meg.~Megmondta neki
4140    54   |                fojtja meg.~Megmondta neki az az asszony: „Ne nyúlj hozzám!”~
4141    54   |             fojtja meg.~Megmondta neki az az asszony: „Ne nyúlj hozzám!”~
4142    54   |               asszony: „Ne nyúlj hozzám!”~Az orvos, aki hozzá siet, megrémülve
4143    54   |               amíg csak el nem csendesül. Az azt jelenti, hogy meghalt.~
4144    54   |                pedig ott feküdt félholtan az utca szélén.~Egy olyan utca
4145    54   |           rengeteg nagy Károly-kaszárnya, az egyetem kórháza, aztán meg
4146    54   |              mégis akadt valaki, aki ezen az utcán is végigmenjen.~Egy
4147    54   |             kaftánnal.~Másodmagával jött. Az a vörös hajú siheder a legkisebb
4148    54   |                 voltak. Szaladva megjárta az utat Pestről Budára két
4149    54   |                gyereket ott szokta hagyni az utca szegletén, csak ő maga
4150    54   |                 fiúnak.~– Osztán szaladj!~Az már tudta, hogy hová. Mariskához
4151    54   |                  a Rab Rábyt találta meg, az utcára kilökve.~Nem ütött
4152    54   |                ébreszté mély halálálmából az árnyak közé visszatérő lelket.~–
4153    54   |                 ami a szemébe mosolygott, az két mennyország volt; tele
4154    55   |                    hogy regényt olvasott, az jól teszi, ha nem olvassa
4155    55   |                   fogja megtalálni.~Amint az agyonkínzott Ráby a szeretetteljes
4156    55   |             azokat a periratokat, amikben az említett tartozásokért el
4157    55   |               szabályszerű processus volt az, polgári perrendtartás szerint,
4158    55   |              rajta sokat, összenyalábolta az egész, hamisítványokkal
4159    55   |                   utasítva.~Annak előadta az egész szentendrei ügyet;
4160    55   |            egyharmad mint feladórész. Itt az utalvány, fizettesse ki
4161    55   |              karsamadinert” mondott volna az egész udvari és dicasteriumi
4162    55   |                    Beadta, és járt utána.~Az pedig éppen olyan mulatság,
4163    55   |                 halált jósló rózsái égtek az orcáin.~Végighallgatta Ráby
4164    55   |          utánaküldé a két ismerős hajdút, az utcán találkoztak össze
4165    55   |                   találkoztak össze vele. Az egyiknek a kezében volt
4166    55   |                császárhoz:~„Uram! Mielőtt az Isten szigorú ítélőszéke
4167    55   |        megjelennél, szolgáltass igazságot az elnyomott községeknek, hogy
4168    55   |              számadásra vonatnod ott fenn az igazság nevében meggyilkolt
4169    55   |              ártatlan embernek véreért, s az özvegyek és árvák könnyhullatásiért!”~
4170    55   |                óra tájon, február 20-ikán az István-templom lélekharangja
4171    55   |             minthogy e világtól megválva, az ártatlanul szenvedőnek többé
4172    55   |             szerezni nem tud, utasítja őt az utána következő trónörököshöz.~
4173    55   |                 még egyszer, s azt átadta az uralkodó fiának, Ferenc
4174    55   |          Beléptekor így szólt hozzá:~– Ön az a derék férfi, aki az állam
4175    55   |                  Ön az a derék férfi, aki az állam javáért vérét és vagyonát
4176    55   |                mikor Ráby elő akarta adni az ügyet, azt mondta neki:~–
4177    55   |                   a fiam, Ferenc elmondta az egész esetet. Legyen ön
4178    55   |                  s aztán fidibusnak vágja az egész szentendrei processust;
4179    55   |             koporsóban fekvő kedvest, nem az egyetlen gyermeket, mint
4180    55   |              egyetlen gyermeket, mint ezt az eltemetett becsületet; akik
4181    55   |                   És aztán ilyen kriptája az eltemetett becsületnek annyi
4182    55   |                 nagy társaságba belépnek, az egy egész temető. Minden
4183    55   |                   embernél el van temetve az ő halottjuk.~Ráby valamennyi
4184    55   |                   arcáról leolvasta, hogy az tud annyit, hogy ő éveken
4185    55   |              senki sem tudja, hogy miért. Az emberek kitérnek előle.
4186    55   |                   ülni vele! – És azokban az években hemzsegett Bécs,
4187    55   |             Ferenc császár-királynak, míg az 1792. március 9-én kiadott
4188    55   |             minden dicasteriumnak, amiben az volt kimondva, hogy minden
4189    55   |          olvasatlanul félrevetendő – csak az olyan méltatandó figyelemre,
4190    55   |                     mert amilyen utálatos az árulkodó, épp oly megbecsülendő
4191    55   |           árulkodó, épp oly megbecsülendő az, ki a veszélyeket jókor
4192    55   |         veszélyeket jókor felfedezi, amik az államnak rosszakaratú emberek
4193    55   |            árulkodónak szigorú büntetést, az igaz bevádlónak jutalmat
4194    55   |                pénz, se bosszúállás, csak az eltemetett becsületét követelte
4195    55   |                  a fejét, hogy álruhában, az arcát elváltoztatva, lement
4196    55   |               annál nagyobb sikere legyen az instantiájának, legyalázta
4197    55   |                nem ismeri a személyét, de az aktáit olvasva, azt meri
4198    55   |                    azt meri mondani, hogy az egy derék, becsületes, jó
4199    55   |      igazságtalanság történt, azért annak az ítéletét nem is engedi elolvasni,
4200    55   |             haragba jött, hogy kilökte őt az ajtón.~Meg volt tehát az
4201    55   |                  az ajtón.~Meg volt tehát az az elégtétele, hogy saját
4202    55   |                  ajtón.~Meg volt tehát az az elégtétele, hogy saját magáért
4203    55   |                   talált rá véletlenül, s az meg a saját ellenségének
4204    55   |               bizalmas emberei segélyével az ítéletet. Ezen meg majd
4205    55   |              lenni.~Addig járt a királyra az igazoltatását követelni,
4206    55   |                  bűnösnek fog találtatni, az végveszedelme lesz.~Nem
4207    55   |             amivel vádoltatik.~Hátra volt az ötödik szavazat, az elnöklő
4208    55   |                  volt az ötödik szavazat, az elnöklő miniszteré.~Hogy
4209    55   |           mennyire érdekelve voltak ebben az ügyben a legmagasabb körök
4210    55   |              terjedő előadást nyújtott át az uralkodónak, melyben Rábynak
4211    55   |              megérdemlett diadala felett.~Az ítélet mellette szólt. S
4212    55   |                  ítélet mellette szólt. S az igazságos volt, megtámadhatatlan,
4213    55   |                    gyanúsíthatatlan.~Csak az kellett, hogy ezt az ítéletet
4214    55   |                 Csak az kellett, hogy ezt az ítéletet mármost a kezébe
4215    55   |                   s ott azt mondták, hogy az ugyan nagyon szép, hogy
4216    55   |                   de azért mégis neki azt az ítéletet nem lehet kiadni,
4217    55   |                   mert ha a kezébe kapja, az azt bizonyosan ki fogja
4218    55   |             akarja, hogy elbújjanak vele, az dicsekedtetni akar magával.~
4219    55   |      templomajtóban; ott nem parancsolnak az udvaroncok, ott vetette
4220    55   |            tehetek semmit; holnap indulok az armádiához, hogy ennek a
4221    55   |                   azt felelte neki:~– Azt az ítéletet nem lehet kiadni.
4222    55   |                   annyi magas hivatalnoka az országnak goromba vétségeket
4223    55   |            tanácsolta neki, hogy indítson az ellenfelei ellen pert a
4224    55   |                  volna szükségem. Én csak az Isten elé apellálhatok már,
4225    55   |                 előtte, kérve, könyörögve az ítéleteért.~Ekkor azt a
4226    55   |            másikhoz nyargalt, keresni azt az írást, amiben a becsülete
4227    55   |                 volt helyes, hogy egyszer az osztrák igazságszolgáltatásbul
4228    55   |        államhivatalnok megvesztegetésére. Az ilyen bűntény pedig Ausztriában
4229    55   |             ártatlan.~Ráby nagyot bámult; az egész világon mindenütt
4230    55   |                 világon mindenütt a vádló az, aki bizonyítani tartozik,
4231    55   |              vádlott! Nem hitték el neki. Az ő dolga bebizonyítani, hogy
4232    55   |          állíttatni?~Biztató alternatíva!~Az a háromnapi haladék világosan
4233    55   |         mosogathatja azt már; rajtaszárad az örökké!~Nagy elkeseredésében
4234    55   |                Jöjjön velem, kikerestetem az ítéletét.”~Ezzel az ítélettel
4235    55   |          kikerestetem az ítéletét.”~Ezzel az ítélettel a kezében aztán
4236    55   |          rendőrfőnökhöz Ráby.~– No, lássa az úr – monda neki az –, ugye,
4237    55   |                  lássa az úr – monda neki az –, ugye, hogy tud az úr
4238    55   |                 neki az –, ugye, hogy tud az úr bizonyítványt találni,
4239    55   |                 van. Ezúttal megszabadult az úr félesztendei tömlöctül.
4240    55   |                 vederbül cseberbe jutott.~Az alkalmatlan embert Bécsben
4241    55   |                  titkosrendőrök kísérték. Az udvarnál levő titkos barátai
4242    55   |                   Vitték a generális elé. Az sehogy sem akarta neki elhinni,
4243    55   |              felett.)~Rábynál megtalálták az egész életírását, melyben
4244    55   |                 voltak jegyezve; csakhogy az mind magyarul volt. – A
4245    55   |                 előhívatta, s átadta neki az emlékiratot, hogy mondja
4246    55   |                  Addig Rábyt fogva tarták az őrszobában.~Azt hitte, hogy
4247    55   |              huszároknak jött érte, ki őt az őrszobából egy nagy kivilágított
4248    55   |                   leültette őt maga mellé az asztalhoz, adatott neki
4249    55   |                    Felugrott fekhelyéből. Az osztrákok támadták meg a
4250    55   |                   akart futni a szobából.~Az ajtóban találta a tábornokot.~–
4251    55   |               vele, s magára hagyta.~Ráby az ágyúdörgéstől reszkető ablakok
4252    55   |                közé sorolható.~Azt mondja az emlékirat végén Ráby:~„Nem
4253    55   |                 le ezt a történetet, hogy az ifjú világpolgárt visszarettentsem
4254    55   |                  tanulja meg belőle, hogy az, aki testvérei, hazafiai
4255    55   |              Talán elő fogja mozdítani ez az én történetem hazám politikai