Fejezet

 1     1|          bizonysága szerint valósággal Rábynak hítták, s ugyanazon akták
 2     8|         eltávozott is, lelkére kötötte Rábynak, hogy:~– Hanem aztán el
 3    10|             Nagy dolgokat beszélhettek Rábynak; mert eltávozásuk után az
 4    10|               le nem hatol a politika?~Rábynak nem kellett vezető ezen
 5    10|           kérem.~Azzal helyet mutatott Rábynak a bőrkanapén, maga pedig
 6    12|  őexcellenciája megfogta a két ujjával Rábynak a selyemmellényét, s azt
 7    12|              magukra hagyta az urakat.~Rábynak könnyű volt a felvett témából
 8    13|               arany. Volt is processio Rábynak a házához! A károsult nép
 9    13|              célra adták bírák uraimék Rábynak azt a sok pénzt, hanem lekenyerezésül.
10    14|              azzal elmulathatja magát.~Rábynak kezdett nagyobb véleménye
11    14|                mellé leültek, azt súgá Rábynak:~– Ön bornemissza: itt ebben
12    14|         elszaladni mezítláb – kapálni.~Rábynak megesett a szíve a leányon.~–
13    14|           színielőadás alatt írt vala. Rábynak az arca e levélnek az olvasása
14    16|                menyecskéktől féltette.~Rábynak elég esze volt kitalálni,
15    16| esküdtbizottságot. Minden készen volt, Rábynak csak elő kellett állni a
16    17|         szekerce. Szépen köszönt előre Rábynak, s aztán el akart mellette
17    17|            csak úgy félve köszöngettek Rábynak, mikor meglátták, s észre
18    18|        igazságszerető férfiak is, akik Rábynak pártját fogták, csakhogy
19    19|             nem lehet azt kézbesíteni.~Rábynak a düh miatt egyszerre minden
20    20|               az alibit.” – »A Tied.«”~Rábynak csak leesett a két karja
21    21|               Íme, tehát módjában volt Rábynak mint vádlónak lépni fel
22    22|               dohányzacskóbul, elállta Rábynak az útját. Jól be volt már
23    24|              két feleséggel. Úgy esett Rábynak ez a nevetés, mintha spékelték
24    25|                tudomása, ahogy eziránt Rábynak ígéretet is tett.~Ha egyszer
25    25|          kigyógyításához. De megmondta Rábynak, hogy ugyan titokban tartsa
26    26|              hét alatt elég ideje volt Rábynak elmélkedni a maga történetének
27    26|          jámbor cseléd igazat beszélt. Rábynak olyan veszett neve volt
28    26|         ingerültek és háládatlanak.~De Rábynak igaza is volt.~Aki olyan
29    26|             Azt, hogy annak a gézengúz Rábynak a feladásai folytán a legszigorúbb
30    26|       prefektus úr, hogy az elmondta a Rábynak?~– A Rábynak nem, hanem
31    26|                elmondta a Rábynak?~– A Rábynak nem, hanem a Lievenkoppnak.
32    26|           ordítá a bíró és Zabváry úr, Rábynak rohanva.~– Koldussá vagyok
33    27|             kezdevdic az „Rab Raaby”.)~Rábynak a meghiúsult kísérlet után
34    27|               mert akkor már elmúlt. – Rábynak is jobb lett volna, ha nem
35    27|         hozatott elő, s annak a békóit Rábynak a kezére, lábára lakatolva,
36    28|               Pápis hol aluszik aztán?~Rábynak a saját nyomorúsága mellett
37    28|         hűséges kurírja, mint a Pápis!~Rábynak melegedni kezdett a feje.
38    28|                csináltak valami helyet Rábynak a szegletben. Tettek alája
39    28|         megvizsgálhatta a bilincseket.~Rábynak féltében dobogott a szíve.
40    29|              izenetet, s átvéve tőle a Rábynak küldött cédulát az aranyakkal
41    30|                reggel a kezemben volt.~Rábynak az arca kigyulladt.~– És
42    30|                odabökött arra a helyre Rábynak: s az olyan volt, mintha
43    31|              volna Kalabusz, azzal Rab Rábynak nem lett volna semmi baja.
44    31|          asztalt, széket felforgattak: Rábynak kellett őket mindig szétválasztani. –
45    32|                kezet nem csókolt neki.~Rábynak úgy tetszett, mintha rémlenék
46    32|             után, ahogy uraknak dukál.~Rábynak ezalatt volt ideje a maga
47    34|      megkívántató tanúkat.~Így hát Rab Rábynak jól meg volt vetve az ágya.~
48    35|          utóbbi hozta a vádlevelet Rab Rábynak.~Rab Ráby büszkén utasította
49    35|      császárhoz.~Ez a szó szeget ütött Rábynak a fejébe. Az biz igaz, hogy
50    35|            akit azért hoztak, hogy Rab Rábynak az utca felőli ablakát egészen
51    35|              azt, hogy „Du spitzbub!”1~Rábynak nem a maga fájdalma fájt
52    35|                mesélni róla holnap Rab Rábynak.~Mariska leányasszony azonban
53    35|               hogy vigye le rögtön Rab Rábynak; de ne mondja ám, hogy ő
54    36|                lejött a pesti táborba, Rábynak a hozzáküldött leveléből
55    36|          kellett.~Azon az éjszakán Rab Rábynak a tömlöcajtaja alatt egy
56    36|                egy iratot mutatott Rab Rábynak, amiben tizenkét pont folytában
57    36|              meg is mondták a neveiket Rábynak: Szentendréről való közbirtokos
58    37|        csendesen borozgattak mellette.~Rábynak is bort kellett inni, mert
59    37|         kisasszonynak.~– Ejnye, ejnye!~Rábynak hangosan kezdett dobogni
60    37|           pedig olyan erős füstöt fújt Rábynak az arca alá, hogy azt a
61    37|             Héj! Aludjék ki a világod!~Rábynak a két kísérője úgy állt
62    37|                megcsalnak!~És segített Rábynak felülni a lóra; magátul
63    39|              volt ebben a nehéz útban. Rábynak arról kellett meggyőződnie,
64    39|       állomáson maga Kurovics adott át Rábynak harminc forintot, arra az
65    39|     nyughatatlan fickó a mellette álló Rábynak az arcát a kis kezével végigcirógatta,
66    39|                A császár erre megfogta Rábynak a kezét, s egy szót sem
67    40|           elmondtál, s aztán elküdenem Rábynak?~Tárhalmy elérzékenyülve
68    41|               a császár, M…szky bárót, Rábynak egyik kollegáját, s leküldte
69    41|             Azt is gondolta, hogy ez a Rábynak a mestersége volt. „Calumniator
70    43|          keleti pestisbe; amivel aztán Rábynak az ügye egészen be lett
71    44|            tudott meg, azt a baját Rab Rábynak majd elmondjuk nehány szóval.~
72    45|              wass?)~Már akkor volt Rab Rábynak a jobb kezén egy lánc, mi
73    45|               fel kellett volna állani Rábynak a földön ültéből. De nem
74    46|             mint ezek a drágaságok Rab Rábynak.~– Írjon ön, én várok –
75    46|          annyira a lábait.~Ez volt Rab Rábynak a mindennapi mulatsága.
76    47|             egy napon érkezett meg Rab Rábynak mind a két levele a császárhoz;
77    47|                   De olyan volt ám Rab Rábynak a börtöne belül is; bevonva
78    47|              úgy meg tudta csalni. Rab Rábynak nem súgta meg semmi ösztön,
79    48|              az a pokróc is jólesett a Rábynak, mert az hosszú munka, amíg
80    48|               a derék úr nagy nyájasan Rábynak a fekhelyéhez, megkérdezte,
81    49|           olyan furcsán vigyorgott rá.~Rábynak feltűnt, hogy az a kenyér
82    49|                közé dobta. Ez volt Rab Rábynak az utolsó kísérlete.~E naptul
83    50|            egyetlen sebhető részét Rab Rábynak.~A kínzó nem sajnálta odacsípni
84    51|                a siralomházban. Hozott Rábynak – egy „veres barátot”.~Ez
85    51|               akit meg kellett ismerni Rábynak ezen a világon, hogy minden
86    51|              barát. Szemére hányta Rab Rábynak a maga és az ősei minden
87    51|            megtalálta, átadta neki Rab Rábynak vérrel írott utolsó levelét.~
88    55|               olyan biztosítékot adott Rábynak, ami csalhatatlanul megvédje
89    55|         meghalt.~Ez is a sírba vitte a Rábynak tett ígéretét.~Most már
90    55|              minden szalon és lebuj.~S Rábynak éreznie kellett, hogy őt
91    55|                az uralkodónak, melyben Rábynak tökéletes igazsága fényesen
92    55|       felrobbanásnál halálra sebesült.~Rábynak azonban a rendőrfőnök által