Fejezet

 1     3|     szemügyre vehetni.~A prefektus, tekintetes Zabváry János úr, epeszínű
 2     3|  alkalmazkodik senkihez. Akármilyen tekintetes urak jöjjenek hozzá, azoknak
 3     3|             mellette ülő táblabíró, tekintetes Laskóy Bálint úr már jobban
 4     5|           onnan nyöszörögte:~– Jaj, tekintetes uram! A Gyöngyöm Miska.~
 5     7|            szentendrei postamester: tekintetes Leányfalvy János úr, aki
 6     8|            fel maga?~– Ugyan, édes, tekintetes Ráby Mátyás úr, hát ebben
 7     8|              olyan, mint kegyelmed, tekintetes uram. Aki először is bizonyos
 8     8|           Mert higgye el kegyelmed, tekintetes Ráby Mátyás uram, hogy nehéz
 9     8|             aztán el ne árulja ám a tekintetes Ráby úr, hogy ezeket a dolgokat
10    10|          megmondani: itthon van-e a tekintetes pronotárius úr?~A közbiztonság
11    10|     kisasszony, az szívesen látja a tekintetes urat!~(„Ruha: tisztesség!”
12    10|            csak azután jelenti be a tekintetes ifjú úrnak, hogy a tekintetes
13    10|       tekintetes ifjú úrnak, hogy a tekintetes főnótárius úr már hazaérkezett,
14    12|             Mihály, siessen azonnal tekintetes Ráby Mátyás urat felkeresni
15    12|      levesre.~– Tüstüllést indulok, tekintetes uram; csak elébb a dolgomat
16    12|            pedig abból állt, hogy a tekintetes úr csizmáit sorban megtisztítsa;
17    12|         lett belőle „gálickő”; de a Tekintetes Rendek is hiába akartak
18    13|          asztalára; amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy
19    14|            lehetett volna más, mint tekintetes Laskóy de Laskafalva úr?
20    14|       poharát.~– Az Isten éltesse a tekintetes főszolgabíró urat.~Laskóy
21    14|         híven.~– Az Isten éltesse a tekintetes doktor urat!~– No, de most
22    14|    helyreütni.~– Az Isten éltesse a tekintetes „hityimityimatyimókus” urat.~
23    16|           mármost gyerünk ebédelni, tekintetes uraim.~Ezekre ugyan ráijesztett.~
24    16|             mondhatta azt? Tessék a tekintetes commissiónak összevissza
25    16|           ijedten a kisbíró:~– Jaj, tekintetes uraimék! Ég az erdő!~Erre
26    17|        örülök, hogy újra láthatom a tekintetes urat itt a mi szegény városunkban.~–
27    17|          meg is hajigáltak volna.~– Tekintetes uram – szólt a Marci borrekedt
28    18|             nagy hével-lével, hogy „Tekintetes uram! Jönnek a zsidók!”~
29    18| kiraboltatása?~– Nem mondom biz én, tekintetes uram, mert én nem jöttem
30    18|          hogy bizonyítsam, hogy nem tekintetes Ráby Mátyás úr volt az,
31    18|         teremtése nem hasonlított a tekintetes zsivány úréhoz.~– Mit ért
32    18|              nyakát, kezét, lábát a tekintetes zsivány úrnak.~– Tehát physionómia
33    18|       Egészen másforma úr volt az a tekintetes zsivány úr.~– Miért tekintetes
34    18|      tekintetes zsivány úr.~– Miért tekintetes urazza kend a zsiványt?~–
35    18|           még belőle. Láttam én azt tekintetes úrnak is egyszer-másszor,
36    18|             Titeket nem kérdezett a tekintetes törvényszék; a ti nevetek „
37    18|         innen mindjárt! Ugyan, édes tekintetes hajdú úr, dobja ki innen
38    18|     lábamnak is. Bocsánatot kérek a tekintetes törvényszéktől, hogy az
39    19|       feleségem?~– Jaj, kedves édes tekintetes úr, kérem alázatosan, ne
40    19|       alázatosan, ne üssön agyon. A tekintetes asszony itthagyta a házat.~–
41    19|      itthagyta a házat. Amely nap a tekintetes úr elutazott, a tekintetes
42    19|          tekintetes úr elutazott, a tekintetes asszony mindjárt levelet
43    21|     dekretáltatik: „Kérettessék fel tekintetes nemes Pest-Pilis és Solt
44    21|        Pest-Pilis és Solt vármegyék tekintetes alispánja, miszerint, instálja
45    21|             miszerint, instálja meg tekintetes nemes Pest-Pilis és Solt
46    21|             kegyeskedjenek egyfelől tekintetes nemes Zaránd vármegye főispánját,
47    21|              akkor azt mondá neki a tekintetes úr, aki be sem ment eddig
48    21|             arról, hogy mit tudok a tekintetes úrról.~– Ah, titkos inquisitió!~–
49    21|            étlen-szomjan, amíg csak tekintetes uram értem nem jött, hogy
50    23|           nemesúr, akit itt láttok; tekintetes nemes, nemzetes és vitézlő
51    24|     jelentsen kend be addig, amíg a tekintetes kamarás úr nálam lesz. –
52    25|          kegyelmes, excellenciás és tekintetes urak közül kik és melyek
53    26|           küldhet, mert ez meg az a tekintetes úr nem adta még meg az interest.
54    26|        micsoda emberrel van dolguk, tekintetes és nagyságos uraim, hát
55    31|         elvitatottá, hanem hogy egy tekintetes úr számára van reserválva,
56    32|           számára. Ma érkezik meg a tekintetes úr?~Ráby csakugyan kíváncsi
57    32|        rakta sorba az ágya mellé. A tekintetes úr észre sem látszott venni
58    32|     dohányozni meg vagyon tiltva.~A tekintetes úr, mintha nem hallotta
59    32|            A parancsolat szerint.~A tekintetes úr ezt se bocsátá be fülein.~–
60    32|             nem szabad bort inni.~A tekintetes úr jó, hogy figyelmeztetve
61    32|              Ráby hátat fordított a tekintetes úrnak; mutatni akarta neki,
62    32|            kezdte szemügyre venni a tekintetes úr. Igen joviális, leereszkedő
63    32|       felelet annyira megtetszett a tekintetes úrnak, hogy rögtön odaajándékozott
64    32|       kitette a dohányosbörböncét a tekintetes úr közhasználatra, s rábízta
65    32|  megköszönte.~– Én nem dohányzom.~A tekintetes úr meglepetve szólt:~– Mi
66    32|         Honnan ismer engem az úr?~A tekintetes úr valami furcsa hangon
67    32|            három szó volt.~– Hol?~A tekintetes úr erre megint azt mondta,
68    32|            enigmáját.~Mikor aztán a tekintetes úr egypár kedvére való füstkarikát
69    32|        sarkantyúit összeveregetve a tekintetes úr. – „Az” nem hagyja lépre
70    32|          Amint délre harangoztak, a tekintetes úr megzörgette az ajtót,
71    32|            a gazdag lakomát, amit a tekintetes úr saját szakácsa főzött
72    32|          mint egy Jupiter; amitől a tekintetes úrnak olyan tréfás kedve
73    32|            össze akart csókolózni a tekintetes rab úrral, aki nem győzte
74    32|             az első napi búsulása a tekintetes úrnak a vármegye tömlöcében.
75    34|              amiket sürgetőleg ír a tekintetes jó barátoknak, nehogy a
76    35|           másutt a helye. (Igaz! A „tekintetes úr” nem szereti a más lánccsörgését
77    37|        szaladtam fel a vicispánhoz: Tekintetes uram! Ezzel a currenssel
78    40|       beállít hozzá: „Tisztelteti a tekintetes első vicispán úr a leányasszonyt,
79    40|           újságot.” – „Köszönteti a tekintetes archivárius úr a leányasszonyt,
80    42|      feltámasztani?”~„Uraim, uraim, tekintetes, nagyságos és nagyméltóságú
81    43|       húzogasson keresztül.~– Hol a tekintetes úr?~– Otthon van. Jégvermet
82    44|         hátulköti az a sarkát a sok tekintetes úrnak; aztán végső esetben
83    44|           perfidia! Meghazudtolni a tekintetes törvényszéket!! – Valamennyien
84    44|       hallgatókra.~– De hát, uraim! Tekintetes urak! Végig lehet hallgatni
85    44|       nyugalma visszatért.~– Uraim! Tekintetes törvényszék! Hallgassanak
86    47|           karzatos szálában, ahol a tekintetes Karok és Rendek tartották
87    54|             hogy e szókkal kezdé:~– Tekintetes Karok és Rendek!~Pedig nem