Fejezet
1 1| Sok ideig garázdálkodtak ugyan benne a német dragonyosok,
2 2| odakiáltott a hajdúnak:~„Ugyan ne üsse szegényt olyan nagyon,
3 4| vármegyében vagyon. Azt ugyan a „Lébekotty” kapitány hiába
4 4| megszakadok a nevetésben. Ugyan menjen már, ne nevettessen
5 6| pénzt beváltsa.~Mert igaz ugyan, hogy már azokban az időkben
6 6| egyszer se nyitottak.~– Ugyan, ne töltsétek az időt hiábavalósággal –
7 7| csúfondáros ajka.~Ábrahám nem jött ugyan üres kézzel a comissio elé;
8 7| Ábrahám bevenni a Burgot. Az ugyan sokkal könnyebben sikerült,
9 7| Matyi úrfi az inasa, akkor ugyan rosszul teljesíti a hivatalát.~
10 7| Holt emberré vagyok téve! Ugyan, édes Matyi úrfi, nem lenne
11 8| nem jelenti ön fel maga?~– Ugyan, édes, tekintetes Ráby Mátyás
12 8| bevádolják, eláztatják. Ugyan hogy kezdene az ilyen dologhoz
13 9| Ha kértek tőle magot, azt ugyan nem tagadta meg a „jó embereitől”,
14 9| kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész ország
15 9| hajdani principálisod leánya. Ugyan derék leány lett ám belőle.
16 10| rajta lépni valahogy.~– Ugyan édes atyámfia – szólítá
17 10| megharagudott érte.~– De ugyan, Mariska, hát nem ismer?~–
18 11| amin három frizőr remekelt. Ugyan nem sajnáljátok a lisztet
19 12| tudósításomat a császárhoz.~– Ugyan minek az az irkafirka? Ne
20 14| csak ővele társalgott: ami ugyan az ő részéről nem nagy áldozatba
21 14| ich immer den König”. Azt ugyan egész délután egyet sem
22 14| megvesztegethetetlennel. – Ugyan kérem, nem pirul el ön helyettem?
23 15| megfordult a sarkán és tovament. Ugyan nagy szégyen lett volna
24 15| is történt az esküvő; nem ugyan a templomban, hanem a plébánia
25 16| A mindenféle bizottságok ugyan erősen gyanúban álltak,
26 16| csonkatoronyba csukatom (ott ugyan most a színészek játszanak).
27 16| tekintetes uraim.~Ezekre ugyan ráijesztett.~Ráby Mátyás
28 17| konyhaszámlákra?~– Úgy? Azokon ugyan inkább nevetni fog mindenki,
29 17| Más sem értené ezt meg. Ugyan, ki értené meg? Hiszen,
30 17| örökkévalóbbat, mint a csókot?~Ugyan, ki vehetné rossz néven
31 17| kontemfinter beszélget.~– Hát ugyan miért: teveled?~– Azért,
32 17| kezemben van az üstökük.~– Ugyan hogyan?~– Hát hiszen – az
33 17| kisbíró csak nevetett.~– Ugyan, ne mókázz, Marci öcsém.
34 17| majd nagyot iszunk ma.~– Ugyan iszunk! – erősíté meg Marci
35 18| azt mondta neki:~– No, ugyan jó, hogy compareáltál, öcsém;
36 18| diák; míg a parasztnak füle ugyan van kettő, de az egyik se
37 18| könyörögtek neki, hogy hát, ugyan, mondja ki azt az alibit,
38 18| Kitakarodjatok innen mindjárt! Ugyan, édes tekintetes hajdú úr,
39 19| nem húzom ezt a kardot.~– Ugyan, húzd már ki.~Petray hozzá
40 20| helyette felköttetni.~– Ugyan, csodálom, hogy meg nem
41 20| a biztosításra, az egyik ugyan megjegyzé, hogy ezek csaknem
42 21| szégyenlős volt, az arca ugyan elpirulni jobban nem tudott,
43 21| mondá magában Ráby. De ugyan csalatkozott, ha azt hitte,
44 21| Böske:~– Ejnye, tensuram ugyan már hogy tudta a tensuram
45 23| ezüst a kupakja!~– Az enyém ugyan csak cserép – felel vissza
46 23| az egész fegyverzettel, s ugyan igyekeztek maguk után bezárni
47 24| reggel jött jelenteni, hogy ugyan ment ám már hajnalban a
48 24| csaptak. A beszédjük tartalmát ugyan nem érthette, mert mind
49 24| fordult a szokás, hogy ő ugyan az egykori bajtárst tegezze,
50 25| megmondta Rábynak, hogy ugyan titokban tartsa ám, hogy
51 26| lassan döcögött utánuk.~– No, ugyan régen nem láttuk egymást,
52 26| öcsém.~– Ezt a szemrehányást ugyan nekem kellett volna elébb
53 28| törte a fejét.~Törhette ugyan az egész éjjel; mert az
54 30| mindjárt.~„Ő” volt az; hát ugyan ki is lett volna más? Nagyon
55 31| vége lesz egyszer. De arra ugyan hiába várt. Megpróbálta
56 31| odafente az asztal széléhez.~De ugyan megjárta vele! Mert a porkoláb
57 32| figyelmeztetve volt rá:~– Ugyan, Janosics. Mikor a hordóbul
58 32| Ekkor nézett csak körül.~– Ugyan! Szalajtson csak egy hajdút
59 33| ha elromlott a dolog. Ez ugyan úgy hangzik, mintha én most
60 33| hallotta az úr hírét?~– Ugyan, hol hallottam volna? Hiszen
61 34| akarnak tudni tőle.~– S ugyan mit akarnak belőle kicsikarni
62 35| nyomorult idegtömegnek: „Ugyan, mit reszketsz? Ugyan, mit
63 35| Ugyan, mit reszketsz? Ugyan, mit sajnálsz ezen a keserű
64 35| odafenn a főjegyzőék.~No, ugyan jó gondolat a torturázott
65 35| kertben. Egyszer-egyszer ugyan vonaglottak az ajkai, amint
66 36| senki rá nem talál. Afelől ugyan nyugodtan szunnyadhat minden
67 36| diákul és magyarul. Ezt ugyan nem találták volna meg ebben
68 37| puskáját az asztalra. – Ennek ugyan kifizettem a gázsiját. Tudom,
69 38| húgomnak! Gyere, komám!~– Ugyan már, hová szaladnátok? –
70 39| császár.~– De igenis, hogy ugyan visszajött a drágalátos.
71 40| csudatünemény jelent meg; nem ugyan üstökös csillag, nem is
72 40| leánynak is eszébe jutott, hogy ugyan mi lehet ebben az újságban,
73 40| beletekingetett. Az apja ugyan ezt nem engedte meg; de
74 40| embert, az édesatyját:~– Ugyan, édes jó apám – megszabadult-e
75 40| megosztoztok az örökségen, ugyan jó dolgotok lesz! Beadnád
76 41| kenyér, az egészség abból ugyan nyér!)~Aztán kedélyesen
77 41| egymással szemben, hogy ugyan megjárta volna, aki el merte
78 42| Pelionnal!”~Szegény Mariska! Ugyan eltévesztette a célját azzal
79 43| faköpenyeg.~A rendőrfőnök ugyan megijedt, mikor Plötzlich
80 45| Oh, a szegény nyomorult! Ugyan mit véthetett?” Az asszonyemberek
81 47| saját maga írt. Az utóbbit ugyan egy nappal későbben küldték
82 48| egész élted világában. Ugyan mit sopánkodol te a rác
83 48| ennek a derék embernek.~– Én ugyan rá nem verem! – szólt, a
84 54| nagy kincsesládájukat; azt ugyan jól el találták tenni!~
85 55| ott azt mondták, hogy az ugyan nagyon szép, hogy Ráby Mátyás
|