Fejezet
1 5| kérem én azt, ami nincs. Tudom, hogy urambátyámnak is sietős
2 7| azt mondá rá: „Én nem tudom, mi lehet a batyuban!” Ilyenformán
3 8| miatta az egész város. És én tudom azt jól. S erre a kincsre
4 9| olyan madárijesztőt, amitől tudom, hogy mind a Szigetségbe
5 9| biztass engem ilyen szóval. Tudom én, hogy van, aki teneked
6 9| megromlik, aki megkóstolja. Tudom, tudom, hogy mit akarsz
7 9| aki megkóstolja. Tudom, tudom, hogy mit akarsz erre mondani:
8 11| Tárhalmy arca elkomorult.~– Én tudom jól, hogy miben jársz te
9 11| bűnrészesek e népnyomorgatásban!~– Tudom.~– Kegyelmed tudja? És mégis
10 12| cipőcsaton. No, jól van. – Tudom már, hogy mért jött ide
11 12| kiderítését szorgalmazzam.~– Tudom, tudom – szólt őméltósága,
12 12| szorgalmazzam.~– Tudom, tudom – szólt őméltósága, otkolont
13 14| azt hiszi ön, hogy én nem tudom, hogyan kell megijeszteni
14 14| kémszemlélőnek: „Ezt én nem tudom eltartani!”, s odább menekül.~–
15 14| S azt bizony magam sem tudom megmondani.~– No, bizony
16 15| kicsoda-micsoda az a leány.~– Tudom jól. Ő maga elmondott nekem
17 15| az ilyen tetszik (én nem tudom, mit szerettek rajta), hát
18 16| vágja le!~– Hiszen én is tudom – monda Ráby –, hogy van
19 17| külső jeleihez.~– Hát én nem tudom azt más szóval magyarázni.
20 17| csak el merem mondani, mert tudom, hogy jó ember; de másnak
21 17| folyosójának a bejárata.~– Tudom, mert én csináltam el úgy,
22 17| tanácsválasztást a községben. Akkor tudom, hogy se bíró, se nótárus,
23 17| húzzák ki a lába alól. – Tudom, hogy jót akart vele a császár,
24 17| ahol jobban kenik a markát. Tudom, hogy vannak köztük derék,
25 18| véghetlen szerelmem által. Tudom, hogy csak miattam reszketsz.
26 18| amivel vissza akarsz tartani, tudom, hogy a te nagy szerelmed
27 18| bizonyítgatok semmi alibit.~– Tudom ám én azt is, édes öcsém,
28 18| azt; ő engem jól ismer.~– Tudom. Csakhogy a zsidónak a tanúbizonysága
29 18| behinteni!~– És én mégis tudom, hogy meg fog esküdni az
30 18| nem hozzák ide nekem, azt tudom. Amiért idehíttak, csak
31 18| zsiványt?~– Azért, mert nem tudom, hogy mi lesz egyszer még
32 18| Nem kell engem támogatni! Tudom én még hasznát venni a fejemnek
33 18| abba! Tréfa az egész. Én tudom legjobban, hogy ki az a
34 19| tudod, hogy hányadán vagy.~– Tudom! – szólt Ráby összehajtva
35 19| hogy ki az igaz vitéz! Tudom, hogy gulyáshúsnak is aprítom
36 19| velem, gyerünk ökölre. Akkor tudom hogy megdögönyözlek úgy,
37 20| tudod, hogy mért jöttem.~– Tudom, pajtás. Meg akarsz velem
38 20| a Gyöngyöm Miska?~– Azt tudom, hogy tegnap én álltam a
39 20| Mátrában, a Vértesben, meg mit tudom én még hol. Tiszta hiábavalóság
40 21| meghintette jól korpával. „Tudom, hogy ezt se adott neki
41 21| élesztőt a teknőbe, az azóta tudom, hogy megsavanyodott, szakállt
42 21| bolondozzanak kigyelmetek; tudom én, mi az. Mikor iskolásgyerekek
43 21| azt mondta nótárus uram: Tudom, hogy a szent feszületre
44 21| fertelmes kicsi szarvas ördög.~– Tudom. A Cartesius ördögcséje.~–
45 21| Cartesius ördögcséje.~– Nem tudom én, hová való ördögöcske
46 24| Kereskedőváros? Pest? Nem tudom kitalálni, hogy mivel kereskednének
47 24| április. Tán én is csak tudom, hogy merre van Trieszt!
48 24| tőle, amit tett; de nem tudom, hogy melyikünk állta volna
49 25| kérdé a kisleánytól.~– Nem tudom. Az az úr adta a kezembe
50 26| Aztán egyszer-másszor, úgy tudom, kölcsönöket is fogadott
51 26| Azt bolond nélkül is tudom. De kire bízzam, hogy dugja
52 26| ellenségeiddel elbánnál már, tudom, hanem, hogy a jó barátaiddal
53 26| barátaiddal hogy jössz ki? Azt nem tudom. – Értsd meg a dolgot. Azt
54 26| nekem nyulat lőni. Ámbár tudom, hogy hiába adom neked a
55 27| csinál megivójából.~Én nem tudom, mert én sokszor próbáltam;
56 28| ez az a híres! Hát akkor tudom én, hogy mi a bűne. Megmondták
57 28| ugattok mindjárt! Én is tudom azt jól. Olyan ispion ez,
58 30| Mit írt a fölség?~– Nem tudom.~– Hát hol a levél?~– Ahol
59 30| szeretni! No, hát ne sírj! Tudom, no! Azt akarod, hogy bánjunk
60 30| A tegnapi börtöne, úgy tudom, azelőtt fáspince volt.
61 32| volt a hangom akkor.~– Nem tudom elképzelni.~– Az igaz, hogy
62 33| melegíttet a gyomrára.~– Tudom.~– Hanem azért úgy megüli
63 33| a fogait csikorgatta.~– Tudom, hogy nem ment. Dehogy tért
64 33| bolondokat csinálni. Nem tudom én, ki lehet az a Villám
65 34| hogy mit. Bizonyosan nem tudom. Mert én nem beszélhetek
66 36| kérdé a bíró elbámulva.~– Tudom. A rablók neveit is tudom.
67 36| Tudom. A rablók neveit is tudom. Azt is, hogy a szolgabíró
68 37| Pest-Pilis és Solt vármegye.~– Tudom én azt. De hát az urak odalenn
69 37| dezertort; mert azt csak én tudom, hogy előtte való nap azt
70 37| ugyan kifizettem a gázsiját. Tudom, hogy nem ül többet lóra!
71 38| kutya járja”.~– Dehogy tudom!~– Hogyne tudnád! Csak billegtesd.~
72 38| tudod-e a „rókatáncot”?~– Nem tudom én, kérem alássan.~– Dehogynem
73 39| azt mondta Ráby, hogy „Nem tudom biz én, megyek-e még valaha
74 39| kívánt belőle másodikat.~– Tudom. Vitézségtek nélkül magam
75 39| minek az a tagadás? Mikor én tudom, hogy önök igen jól ismerik
76 39| maskarában jöjjön ide?~– Én úgy tudom, hogy fölséged parancsolta
77 39| is, s a cirill betűket is tudom kezelni; de ezeket a pontokat
78 41| van-e a munkájával?~– Nem tudom, micsoda munkát méltóztatik
79 43| a gonosztevő mellé, hogy tudom, megemlegetik a magyarok
80 43| confrontatiójával?~– Azt nem tudom. Tessék tőle megkérdezni.~
81 43| De hát mi baja van?~– Nem tudom én. Odabenn van éppen a
82 44| vezettetik efelől?~– Én tudom jól a neveiket, hogy kik
83 48| mint önök ketten együtt. Én tudom védelmezni magamat. Nekem
84 48| által substituált védelem. Tudom, hogy mit akarnak vele!~–
|