Fejezet

 1     8|     feljelentőnek jut.~– De hát ha ön tudja, mért nem jelenti
 2     8|            tudja, mért nem jelenti ön fel maga?~– Ugyan, édes,
 3     8|        szavam.~– Jó. Ha erről akar ön nekem adatokat szolgáltatni,
 4    14|       leültek, azt súgá Rábynak:~– Ön bornemissza: itt ebben a
 5    14|            a pintes üvegben van az ön számára ribiszkebor, a színe
 6    14|         Hivatalkörük? Nem hallotta ön, hogy micsoda adomákat hordtak
 7    14|           ember. Akiket itt látott ön az asztalnál, azok a vén
 8    14|           magának.~– Hát azt hiszi ön, hogy én nem tudom, hogyan
 9    14|           mind ismerik. Illő, hogy ön is megismerje.~Azzal egy
10    14|          keresztüllobog.~– Mármost ön is tudja az én fényűzésem
11    14|     elfogódottan. – S elképzelheti ön, hogy kedvem volna letépni
12    14|             De hát miért kénytelen ön ezt tenni?~– Miért? Miért?
13    14|            De hát mindent meg akar ön tudni első találkozóra?
14    14|        találkozóra? No, hát tudjon ön meg annyit, hogy legyen
15    14|       elsőből az utolsó is. Akarja ön megtudni, hogy mért kell
16    14|           érdekes vallomást.~– Nem ön az első, édes Ráby, aki
17    14|           mert mint az imént látta ön, én is benne vagyok a Szent
18    14|          Ugyan kérem, nem pirul el ön helyettem? Én nem tehetem;
19    14|           azt mondom önnek: fusson ön innen!~– De kisasszony,
20    14|       kisasszony, a szavak, amiket ön hozzám intézett, csak megerősítenek
21    14|           önnek a pártjára keljek. Ön nem a mindennapi emberek
22    14|     emberek közül való. Meneküljön ön e helyről!~– Én? Meneküljek?~–
23    14|               Igen, arról van szó. Ön nem is képzeli, hogy milyen
24    14|          ittmulatásom.~– Meg fogja ön azt bánni. Higgye el nekem.
25    14|           magát, amit leküzdeni az ön tehetsége kevés. Azt látom
26    14|       golyót!” – nem azt mondaná-e ön: „Így nem vívok!”~– De az
27    14|            nem azt teszem, amit az ön ellenségei rám bíztak, hogy
28    14|        tőrt széttépjem, amiben már ön vergődik, tehát mutatok
29    14|      kivett egy levelet.~– Ismerős ön előtt ez az írás?~– Nagyon
30    14|           mármost?~– Menekülni fog ön innen? – kérdé Fruzsinka
31    14|           én már régen.”~– Hagyjon ön el most! – súgá neki, de
32    15|          eljön a kezét megkérni.~– Ön násznagy nélkül jött – szólt
33    15|       Ahány jó embert megszólított ön, mind azt mondta önnek: „
34    15|        megkérni!” S aztán elmondta ön előtt az egész litániáját
35    15|          rosszat elmondani, ami az ön személyéhez még csak közel
36    15|          rokonom az egész világon, ön tudja jól: Leányfalvy János
37    15|           akarok lenni önhöz, mint ön volt énhozzám. Az a leány
38    15|       nincs félelme. Ha igaz, hogy ön az, úgy válaszát kérem.~
39    30|             s odatartá Ráby elé.~– Ön fel sem bontotta azt?~–
40    33|   bőrötökből a fölséges német!~– S ön ezt el merte mondani! –
41    39|        önnek az esze? Honnan kerül ön ide ebben a maskarában?~–
42    39|       mégsem én írtam. Kitől kapta ön ezeket?~– Annak a huszonnégy
43    42|     figyelemmel. Addig pedig vegye ön át ezt a másik csomagot,
44    42|          átnéztem. Ezekben viszont ön van vádolva számtalan törvénybe
45    42|       önnek átadom, abból láthatja ön, hogy bizalmam önhöz a régi.
46    42|           Olvassa őket végig. S ha ön akkor, amidőn ezeket visszahozza
47    42|           hát akkor én odarendelem ön mellé két leghívebb policájcommissariusomat,
48    42| megvédelmezni; minden embert, akit ön megidéztetni, kihallgattatni
49    42|          visszakísérni. Ha azonban ön ez ellenvádakban csak egyetlenegy
50    42|         lehetne… (ne értsen félre, ön ifjú ember, lehet, hogy
51    42|        megfontoló észre), tehát ha ön csak egy árnyékot is talál
52    42|     világosság, akkor – ne szóljon ön erről a dologról többet
53    42|    megürült a titkári állomás, oda ön nagyon alkalmas lenne. Én
54    42|       végéig. Odáig meggondolhatja ön az egész dolgot. Tehát a
55    43|       rendőrségi hivatalban tartsa ön őrizet alatt.~– Hja, barátom –
56    43|   beszélhessen a rabbal.~– Itt van ön, Ráby úr?~– Igenis, itt
57    43|            lábamra is.~– Ne féljen ön; mi itt vagyunk, s ezt nem
58    46|            gyermekkorbul.~– Hallja ön a szavamat? – kérdezé a
59    46|        kezeivel elérheté.~– Elérte ön? – kérdezé a hang onnan
60    46|    drágaságok Rab Rábynak.~– Írjon ön, én várok – szólt a hang.~
61    46|            s azt mondta: „Igazítsa ön a magáét az enyimhez; most
62    46|   háromfertály kettőre, holnapután ön otthon lesz Pesten, déli
63    47|      jutnak a kellemetlen ügyek.~– Ön itt a megyefőnök? – kérdé
64    47|          felelé Laskóy.~– Feleljen ön, mi történt az én kiküldött
65    47|        imádságot” recapitulálta.~– Ön az a híres hamisító, aki
66    47|        rabtól.~– Igenis, fölség.~– Ön írt hozzám, Ráby kézírását
67    47|            Mint kéziratmásoló lesz ön alkalmazva rendes fizetéssel.~
68    48|           nekem az úr?~– Hát tudja ön, hogy engem még tavaly a
69    49|           Ébren vagyok.~– Ne egyék ön a kenyérből, ne igyék ön
70    49|           ön a kenyérből, ne igyék ön a vízből, amit hoztak, mert
71    49|        kell meghalnia.~– Vigyázzon ön a nádszálra, amit lebocsátok.~
72    49|      mondták neki: már kiszabadult ön; aztán odább ment.~– Nyújtson
73    49|           egyszer megtudódik, hogy ön a börtönbül levelet küldött
74    51|            levélben ez volt írva:~„Ön a mai nappal el van bocsátva
75    52|          az úrnak…~– Mivel tehetné ön azt, szegény asszony?~–
76    55|       sikkasztást követett el. Ezt ön adatokkal bebizonyította.
77    55|      Beléptekor így szólt hozzá:~– Ön az a derék férfi, aki az
78    55|            az egész esetet. Legyen ön nyugodt. Igazságot fogok
79    55|           szerint! – Jöjjön vissza ön nyolc nap múlva.~Nyolc napig