Fejezet

 1     2|            csak a felhívásra kiáltja oda a maga votumát.~Bizony még
 2     4|              A kisasszony nem nézett oda, el volt foglalva az executióval;
 3     5|             agara hevert; a paripája oda volt kötve egy nyírfához.
 4     5|       másikra éjjel-nappal, míg csak oda nem érkezik, ahova a levél
 5     5|          doucement declarálták, hogy oda nem poursvivirozhatják,
 6     6|              szót, hogy „proporció”, oda rövidítette, hogy „porció”.)~
 7     6|            meg a dénár (vulgo babka) oda, ahol csinálták; a tallért,
 8     6|              hogy honnan kerülhetett oda, azt tán a nótáruson kívül
 9     7|           tintával legyen) peccentse oda az „i” fölé azt a szükséges
10     8|         helyre kell. Mert ember kell oda, olyan, mint kegyelmed,
11     8|             halandó, mint én vagyok, oda egy hatalmas ember kell,
12     9|          maga sem tudja, hogy került oda. – A relátiót aztán elküldik
13     9|        mehetnék urambátyámmal együtt oda?~– Nem, édes öcsém; ebben
14    10|          pedig éppen ne menjen: mert oda hamis nasi-vasi játékosok
15    10|              zászlójára írt nevével, oda van dugva a tükör mellé.~
16    12|          nótárius megérdemelné, hogy oda jusson Donáti mellé az armensünder
17    12|              kiadásban.2 Gyere velem oda. Van páholyom. Onnan rendre
18    13|            hazaérkezése napján pedig oda áll a kapuja elé szép négy
19    14|             a kerti utakon egyenesen oda, ahol a kisasszonya járt
20    14|            egy vénasszonyt! – vágott oda a szolgabíró.~Új hahota.~–
21    14|     tekingetett, vajon nem hallgat-e oda félfüllel. Bíró uram azonban
22    15|         Rögtön befogatok.~– Nem kell oda befogatni. Itt van az a
23    15|        nemzetes uramnak” hínak. Vidd oda násznagynak a districtualis
24    17|        mármost uram, küldj helyettem oda olyan embert, aki ezeknek
25    17|       papucsos lábának.~Marci bizony oda se nézett nekik, dolga volt,
26    17|              s még egy szíjnál fogva oda is kötötte a kocsi oldalához.
27    17|             egy kicsit a mezőre.~No, oda meg hát éppen jó helyre
28    18|             letevésétől, forduljatok oda Ráby úrhoz, ennek csókolgassátok
29    18|           Mátyásnak, térden csúsztak oda hozzá, úgy könyörögtek neki,
30    20|                 Én csak nem céloztam oda abba a vércsefészekbe a
31    21|              jelenteni, hogy küldjem oda a magam szolgálóját, mert
32    21|             fogva vitte őtet ide is, oda is, s kinyittatta vele a
33    23|         nótáját húzza. A cigánybanda oda van letelepedve a nagy banyakemence
34    23|       keresztül, s egyszerre érjenek oda a velenceiekkel.~– No, de
35    23|        döngetik, nem tartja helyette oda a hátát; hanem igen jó mulatságnak
36    24|             Őfelsége elrendelé, hogy oda egy nagyszerű épületet emeljenek,
37    24|               Tán csak minden embert oda akar csukatni őfelsége,
38    25|         világos, hogy senki sem adja oda kölcsön a tenyerét.~S ha
39    25|       értesülést venni efelől.~– Hát oda a császár egy nagy csillagvizsgáló-tornyot
40    26|            De furcsa beszéd! Hát nem oda lett állítva az ajtód elé
41    26|        hajdúja.~– S ki állította azt oda?~– Ezt én is kérdeztem tőle,
42    26|            helyen. Sietett a piacra. Oda volt ma reggelre parancsolva
43    26|            is nem szerzett volna, ha oda nem érkezik Avakumovics
44    27|     kinyitott előtte a Nro. 3-ban, s oda minden hosszas kínálgatás
45    28|      mosolygott nagy ravaszul.~– Hát oda fel, ni! A lózsiban.~Ráby
46    28|       valakinek írni, az elviszi azt oda hűségesen. Aztán, ha pénzt
47    28|              nap kell ahhoz.~Két nap oda, két nap vissza. Közben
48    30|        rosszabb lyukba talán?~– Nem. Oda a szögletlyukba.~És becsinálta
49    30|              titkár egy nevet súgott oda neki.~Arra a haragos ember
50    31|          másiktól, hogy miért került oda.~De hát ha még csak hamisító
51    31|              ideje.~Az újon érkezett oda akarta letenni az iszákját
52    33|           mindenre vivátozni fognak. Oda nem kell kurázsi. De tegye
53    33|           elkészítse. Nem kell nekem oda nyereg. Megülöm én a szilaj
54    35| visszarántotta.~– Ohó! Rab uram. Nem oda Buda! A vasban járó rabnak
55    35|              Laskóy úr: – Dobja neki oda a lába elé, szolgabíró úr,
56    35|           kimondani az ítéletet. Már oda is izentek a hóhérhoz, hogy
57    35|         madara, egy cinege, azt adta oda kalitkástul a porkolábnak,
58    35|              a saját cinegéjét hozná oda neki vigasztalásul.~Mintha
59    36|     szolgabíró vezetése alatt törtek oda be.~– Ez a vallomása az
60    38|          Villám Pista vállvonva veté oda:~– Ejnye, hát itt hagyjam
61    39|       dajkának. A daliás vitéz pedig oda se hederített az egész publikumnak,
62    39|          kisgyerekét, hogy adjuk hát oda. De elkergette ám az óbester
63    40|             neked valaki, hogy egyet oda kell neked adnod áldozatul,
64    41|              amúgy könnyedén ide meg oda tenni. Mert amíg ez a férfiú
65    41|           tessék, kamarás úr, leülni oda az íróasztalhoz, minden
66    41|             csak, kamarás úr, leülni oda az íróasztalhoz, ott igen
67    42|          megürült a titkári állomás, oda ön nagyon alkalmas lenne.
68    43|              amíg egy hajdú hirtelen oda nem hozta neki a mosdómedencét,
69    44|         tenni, a lábát is felemelje; oda levén ti. a lába láncolva
70    45|  patyolatkendőiket, s azt hajigálták oda neki. Az pedig csak bámult,
71    46|          plafondot fúrnák keresztül.~Oda figyelt. S aztán számítgatta,
72    46|        bezárt tömlöc falán keresztül oda tud írni a császárhoz másnap
73    47|           amit a zúzmaráz tapasztott oda! S egyúttal a haját s bozontos
74    47|        megtekintsem. Vezessenek önök oda.~S a rendkívüli ember nem
75    48|         kezemet, s akkor visszatérsz oda, ahonnan kihoztalak.~– Vitessetek
76    51|       visszatért Bécsbe nagybetegen. Oda is utánasietett; ott megtalálta,
77    53|             hideg tekintettel lépett oda az ablakhoz.~Odalenn az
78    55|              vélemény. Ekkor vezette oda a sors La Roche tábornokot,