Fejezet

 1     3|           minek volna leírni? Ismeri biz a magyar ebédet mindenki.
 2     5|        hintaját nem látta sehol.~– A biz, öcsém, megunt rád várni,
 3     5|           nevetett.~– Pletykabeszéd! Biz énnekem nem adogatják vissza
 4     5|           után.~Zabváry úr nem bánta biz azt.~Hozzá volt szokva,
 5     6|               mondá bíró uram.~– Nem biz én, hallja kee bíró uram,
 6     6|            város kenyerétől!~– Pedig biz az nem rossz kenyér – ugye,
 7     6|             rajta.~– Igaz a! Úgy van biz a! – kiálta rá az egész
 8     7|      császári Burgban. Hogy mit? Azt biz ő nem tudta. Tanácsokat
 9     8|              azt felelte rá, hogy „A biz az egy batkába sem került”:
10     9|         abrakoló dragonyosoknak. Már biz ezt egy füst alatt megadhatta
11    13|              belenyúl; látja, hogy a biz arany: azt mondja rá, hogy „
12    14|        amikből nehéz volt kitalálni.~Biz, ott magától sohasem akadt
13    14|           vág be több tölteléket?~De biz ott is győztes maradt a
14    14|            elkezdetik a kuglizás.~De biz az csak olyan határozat
15    15|     másképpen, mint csókolózva. – Ez biz akkori divat volt, ami,
16    16|             el innen a fejedet, mert biz idefonom a hajadat a len
17    16|               Rá kezdett jönni, hogy biz az asszony, aki az urát
18    17|       asszony dolga a pakolás.~Tudta biz azt Ráby Mátyás; de éppen
19    17|           virágában élő délceg ifjú. Biz, ez úgy van!~Most azonban
20    17|        megyek ki a mezőre.~– Jó lesz biz az; csak arra kérem az urat,
21    17|         verseket mondtunk neki?~– Él biz az. Vasárnaponkint ott láthatja
22    17|              Rávezetnél engem?~– Nem biz én. Mert elébb megesküdtettek
23    17|          megmutogatott neki mindent. Biz itt, ha az új felmérés foganatba
24    17|             táncoltak az utcán.~Hja, biz a császárnak nagyböjtben
25    18|        fognak állítani? Szép.~– Szép biz az. S tanácslom is, hogy
26    18|   kikérdezték a nacionáléja felől, s biz az arra a kérdésre, hogy
27    18|          kiraboltatása?~– Nem mondom biz én, tekintetes uram, mert
28    19|           Tán látogatóba ment?~– Nem biz a. Úgy mondják azt, hogy
29    19|              ment a kastélyba?~– Nem biz az, kérem alássan, mert
30    19|           jobban forgatni.~– No, hát biz az jó lesz. Hanem még csak
31    19|              Nem jön ki az átkozott. Biz az nem jön ki.~– Ej! – szólt
32    20|           kivált az utolsó kettő.~De biz az csak nem érkezett.~–
33    21|         megmondták a neveiket is; de biz azokat Ráby elfelejtette,
34    21|              Hol jársz te itten? Tán biz elfeledted, hogy már házas
35    21|           ember az ő dolgán nevet. S biz azon volt is mit nevetni,
36    21|             is.~– Hát az hol van?~Az biz a pohár mellett volt, s
37    21|           istállóban meghallgatni. A biz úgy volt, hogy amint én
38    21|      mingyárt meg kell esküdnöd. Hát biz én, mondok: Nem volnék tőle
39    21|            feleséges emberek, de meg biz én ilyen salabakterekkel,
40    21|         Mária! Itt zsiványok jártak!~Biz ott ki volt rabolva az egész
41    23|        szeretné rásózni valakire; de biz azzal mindenütt kinevetik;
42    23|           órjával,~Apád is megeheti!~Biz ez eléggé szép himnusz Szent
43    23|               a rácok vasvillákkal – biz abból száz is jutott egyre.~
44    23|         pipáját kiverve a tenyerébe.~Biz az tiszta munka volt; valljuk
45    26|            utoljára kivallotta, hogy biz itt nem járt se ma, se tegnap,
46    26|     megmondja, merre a nagy láda.~De biz azt se bába, se tilógus
47    28|               Visszaszökik?~– Vissza biz az.~– De hát hogy lehet
48    28|              a tinta, toll, papiros. Biz az úgy volt, hogy a rabok
49    31|             még van neki három.~Hát, biz arra Ráby nemigen volt büszke,
50    31|           annak valamikor böjtje; de biz az másnap korán reggel már
51    31|         találó volt a vers; mert itt biz nem fénylett.~Egyszer fel
52    31|            aztán megsúgta neki, hogy biz azt az ágyat nem ilyen szentséges
53    31|              hogy mi lesz ebből.~– E biz, a mákos teremtette, meg
54    31|        Mondjad rá, hogy alleluja!~De biz azt Kalabusz uram nem tette.~
55    32|            mutatni akarta neki, hogy biz ő nem sokat törődik vele.~–
56    33|            meg utánafutnak. Futottak biz énutánam a férfiak is, s
57    34|            merte azt felhajtani.~Hát biz ezt az lelte, hogy egy napon
58    34|             áruló hamisítvány.~– Hát biz az szegény nagy nyomorúságban
59    35|           ütött Rábynak a fejébe. Az biz igaz, hogy a rögtönítélő
60    37|              Szegény kis csárda volt biz az, Pozsony és Marchegg
61    37|            Törökországba. Jó kereset biz az.~Ráby könnyebben kezdett
62    38|            mulattsaag neelkewl.)~Hát biz’ azt senki sem hiszi, hogy
63    39|         mondta Ráby, hogy „Nem tudom biz én, megyek-e még valaha
64    40| Magyarországon. Akkora formátum volt biz az csak, hogy egy egész
65    41|     őexcellenciáját a mellékszobába. Biz a fölöstököm jól fog esni.~
66    41|           butyrum, mondjad: vaj).~De biz azt a Johann nem tanulja
67    41|             a „rapturákat”?~Jegyezte biz az az előtte terpeszkedő
68    41|             conducál a sanitásomnak! Biz inkább otthon maradtam volna
69    41|             saját autographonját.~De biz ő maga sem tudott abból
70    41|              akkor mi volna ez: „Kan biz ez!”, azaz hogy igazi férfi!
71    43|        egyszerűsítené a reportot; de biz ez nem történt meg, mert
72    43|           kezére láncot vertek?~– De biz a lábamra is.~– Ne féljen
73    47|             hogy ebédel egy császár?~Biz ez szomorú látványosság
74    48|     lakatosát. „Rettenetes látvány!”~Biz az rettenetes volt. – Az
75    48|        pokrócot, amibe betakaródzék!~Biz az a pokróc is jólesett
76    51|          akik excellenciádra (furcsa biz ez, de el kell mondanom)