Fejezet

 1     4|           ember” titulust?~– De nem ám. Mert arról bizonyos vagyok,
 2     4|          criminalis praxisba; tudok ám a benevolisáláshoz! Hát
 3     6|            forintot. De nem úgy van ám ez egy jól rendezett községben
 4     6|         morgással találkozott.~– Az ám! – pattogott vissza a legény. –
 5     7|  felfedezésével bajlódott, csak jön ám utána rohanva a Matyi úrfi,
 6     8|            Hanem aztán el ne árulja ám a tekintetes Ráby úr, hogy
 7     9|              Ugyan derék leány lett ám belőle. Amióta megboldogult
 8     9|               Aztán nem olyan leány ám az, mint a mai módi kisasszonyok,
 9     9|          meglátogatni.~– Úgy hívják ám azt nálunk, magyaroknál,
10     9|      edictumának köszönhetjük.~– Az ám. Az már igaz. De már ugyanannyi
11    10|          Mert mind egy húron pendül ám ez! – monda János bácsi.~
12    10|       szolgálja a vármegyét?” – „Az ám – felelt az, zsíros süvegét
13    12|         dorongos fánkhoz. (Nem volt ám akkor numero nulla liszt.)
14    12|         ilyen csizmának nem kellett ám suvick, hanem kréta, s mindegyiknek
15    13|    hüledezve, hogy no, most küldtek ám a nyakukra egy olyan sárkányt,
16    14|     parasztnak, hát majd azon lehet ám nevetni.~De már ez nem is
17    14|       futamodik, hogy hej, érkezett ám a nyakunkra egy igazi kemény
18    15|         baromfias udvarba”; mert jó ám arra gondolni annak, aki
19    16|            szöszmötölnek, csak esik ám be az ajtón nagy ijedten
20    17|         panaszkodjanak. Mindig akad ám rossz ember aki azt befütyüli,
21    17|     odadörmögve neki:~– Nem mondják ám ezek, hogy mi bajuk van,
22    17|           vissza, s adj számot.” Az ám; de az eleven cirkalomnak
23    17|         mikor jött a kopogóssa, nem ám lábhegyen, mint a színpadi
24    17|      hájadat az ing alatt.~– Sietek ám. A Csicsóék szelemenfáját
25    17|              ne szaladj. Nem vagyok ám én egy cseppet se kótyagos;
26    17|           öcsém. Hiszen megfizetnek ám jól a forspontért. Egy forint
27    17|           búcsúztatót? Így eresztik ám ki minden faluból az inzsellért.
28    18|    visszatér Bécsből. Mert lehetett ám akkor is gyorsan utazni.
29    18| bizonyítgatok semmi alibit.~– Tudom ám én azt is, édes öcsém, hogy
30    18|           későbbi alkalmakkal ültek ám a sedria zöld asztala mellett
31    20|          látta. – Ráby Mátyás!~– Az ám. Én vagyok Ráby Mátyás.
32    21|        involválva.~Vigyázni kellett ám, hogy az ember calumniába
33    21|          Milliom áldotta!~A kisbíró ám mondta, hogy itt van, meg
34    21|           kenyér, hát csak betoppan ám a kisbíró két hajdúval,
35    21|            ugassak. Mondok: Ugatott ám a keed öreg apja! Aszongya:
36    21|          Hát erre a szóra odahoztak ám egy üveget, a mi fejül szarvasbőrrel
37    21|            szarvasbőrt, csak elkezd ám forogni, kalamajkát járni
38    21|             No, én is megharagudtam ám egyszerre: „Ejnye, hogy
39    21|        járjon el a szád.~Okos ember ám ez a Ráby Mátyás – mikor
40    22|          tréfásan az úr.~– Micsodát ám! – fortyant fel a Böske. –
41    23|             uraiméknak, hogy jövünk ám rájuk egész készülettel.
42    23|         nekik magyar kávét.~Az volt ám a valami! A „magyar kávé”.
43    23|    bennlevők is vitézül védelmezték ám magukat. Az udvaron voltak
44    24|           mégis nagyon bolond dolog ám ez, amit ők most itt csináltak.~
45    24|          jelenteni, hogy ugyan ment ám már hajnalban a sok szekér
46    24|            látja, kamarás úr, lehet ám az ős magyar törvények szerint
47    25|        Mátyás kísérője. – Itt kapni ám fölséges duplasert.~Ráby
48    25|          hogy ugyan titokban tartsa ám, hogy ki jár ide őt gyógyítani;
49    26|            elmondta neki, hogy „Van ám az én bátyámnak egy ládája,
50    26|     tanácsházhoz.~– Megválasztották ám bíró uramat, nótárius uramat,
51    26|         volna.~(Aztán igaz történet ám ez, nem költemény; ott olvasható
52    27|         kértem előre bocsánatot. Az ám. A particularis gyűlés aztán
53    28|              Az is mindjár ráismert ám. Odacsörömpölt eléje. (Neki
54    28|          öltél valakit? Mert nem ér ám az semmit, miközöttünk azt
55    28|          pajtások között nem szabad ám mórikálni! Hát csak rukkolj
56    28|           azt nagyon.~– Jó gyerekek ám ezek nagyon! – sietett a
57    28|             be te magadat itten? Az ám a fura dolog! Mert itt már
58    28|        hozza ide, hát el nem szökik ám vele, hanem visszajön ide,
59    30|           fogait szívta.~– De nincs ám ezzel vége még, kegyelmes
60    30|           őrülés környékezett.~– Az ám. Mert tudja az úr, hogy
61    32|            majd elfeledtem. Tartson ám készen elég tányért, poharat,
62    33|             egészen másképp történt ám, mint ahogy én kiszámítottam.
63    35|        legyen készen. Statárium van ám – s annak az ítélete nem
64    35|           Rab Rábynak; de ne mondja ám, hogy ő küldi; tegyen úgy,
65    37|          közé, kis húgocskám? Tudok ám én rácul!~S azzal fölemelte
66    39|            darab mamlasz papirossal ám, hanem policájokkal meg
67    39|          tudod, hogy Bécs nem olyan ám, mint Pest; itt mindjárt
68    39|        adjuk hát oda. De elkergette ám az óbester úr: „Elmenj te
69    40|             újságot; nem ő csinálta ám bele azt a tintapecsétet,
70    42|            össze, hogy annak is van ám saját terve; s azáltal az
71    42|            és budai urak sem késtek ám a maguk vádiratát felküldeni
72    43|          őkegyelme be volt zárva.~– Ám vigyék el erőszakkal! –
73    47|   megkülönböztetni. – De olyan volt ám Rab Rábynak a börtöne belül