Fejezet

 1     1|      valami némettül kérdezi, hogy hol van Ofen, az átküldi őtet
 2     1|       Pestre, s ha azt kérdi tőle, hol van Pest, átküldi a Tabánba,
 3     5|           nem volt ínye szerint.~– Hol van az én principálisom? –
 4     5|       hasonló hangon, Zabváry úr – hol van az már? Nincs már arra
 5     6|       forint, az csak a „dica”; de hol van azután még a „subsidium”;
 6     6|             de hát az Isten áldása hol maradt! Az eklézsia csak
 7     6|          város szegényeinek legyen hol meghúzni magukat: most is
 8    10|           megmagyarázta neki, hogy hol a hiba. Visszafordult szépen;
 9    12|           járnak-e még a cimborák? Hol van most estenkint az összejövetel
10    14|      kezéből a legyezőt, felváltva hol magát, hol a kisasszonyt
11    14|     legyezőt, felváltva hol magát, hol a kisasszonyt hűsíté vele.~–
12    16|         meg is fogja mondani, hogy hol van a másik bejárat az összezsarolt
13    17|               Boldog Isten! De hát hol ennek az orvossága? Most
14    17|     senkinek nem volt szabad tudni hol annak a rejteke. Azt most
15    17|            Eszerint te tudod, hogy hol van a rejtett kincs folyosójának
16    17|          annak felfedezhetem, hogy hol a befalazott bejárat; mert
17    17|          szegény pógár, mert nincs hol legeltetni. Hiszen ne restelljünk
18    17|            hát mármost hadd látom, hol az a bor? – No, most cigány,
19    18|          bír. – Te tehát azt, hogy hol jártál az utolsó napokban,
20    19|              No igen, a feleségem. Hol van a feleségem?~– Jaj,
21    19|            megállt előtte, s aztán hol az egyik, hol a másik vállát
22    19|      előtte, s aztán hol az egyik, hol a másik vállát rángatta,
23    19|   markolatát, úgy ráncigálták azt, hol a szolgabíró húzta ki a
24    19|         húzta ki a helyéből Rábyt, hol Ráby a szolgabírót. Utoljára
25    20|    Vértesben, meg mit tudom én még hol. Tiszta hiábavalóság akár
26    20|          Secundánsok nélkül?~– Hát hol is venne itt falun secundánst?
27    21|       maguk majd megmondják.~– Hát hol láttatok ti engem valaha
28    21|            kérdezni: „Hohó, öcsém! Hol jársz te itten? Tán biz
29    21|           ónossá lett ijedtében.~– Hol van itt bíró, nótárius,
30    21|          meg porkoláb is.~– Hát az hol van?~Az biz a pohár mellett
31    21|      forintot. Merre van a tömlöc? Hol van a tömlöc? Hol a kulcs?
32    21|          tömlöc? Hol van a tömlöc? Hol a kulcs? Milliom áldotta!~
33    21|       elhálok. – Hát a Káró kutyám hol van?~Azt sok keresésre megtalálták
34    22|         reszketve. – Hát a vételár hol van?~– Azért tessék pörölni
35    22|            magára vessen.~– De hát hol vegyük mi azt az erőt, amivel
36    23|       szerint?~– De bizon jó lesz! Hol a kántor? Álljunk karikába,
37    26| vádpontjait.~Ráby az asztal végén, hol számára hely volt fennhagyva,
38    28|    egészségesebb.~– De hát a Pápis hol aluszik aztán?~Rábynak a
39    28|       rajta gondolkozni, hogy most hol van. Bejárhatta lelkével
40    30|            mellé, hanem folytassa: Hol hagytuk el? „Nihilominus…”~
41    30|         fölség?~– Nem tudom.~– Hát hol a levél?~– Ahol a többi.~
42    30|       Azzal a titkárhoz fordult:~– Hol hagytuk el? „Haudquaquam
43    30|      akarták neki megmondani, hogy hol van hát, a helytartósági
44    31|       bajusza (a másikat ki tudja, hol hagyta el?) úgy ki volt
45    32|        hogy csak három szó volt.~– Hol?~A tekintetes úr erre megint
46    33|        frázisok. Szinte tudta már, hol kell pausát tartani, hogy
47    33|     hallotta az úr hírét?~– Ugyan, hol hallottam volna? Hiszen
48    33|      Pistán nem állhattam bosszút. Hol keressem én azt? Az bizonyosan
49    34|         volt. Attól megtudta, hogy hol van a titkos bejárat ahhoz
50    34|         Becsületes ember! Ő tudja, hol van a kincsünk? A község
51    35|    hóhérlegénynek megmondani, hogy hol ne nyúljon hozzá a tüzes
52    37|   rikkantott.~– Uccu, ne! Hát kend hol terem itt, Kurovics gazda?
53    38|        termettek valaha. Ki tudja, hol és mi módon találkozunk
54    39|            kapitulációt, fölség;~– Hol kapta az érdemkeresztjét?
55    39|       volna. Hát a gyermek azalatt hol volt?~– Ott ült a hátam
56    41|         volna, ha gikszert nem ád! Hol az a kréta? Hát in militaribus
57    42|      senkinek sem mondta meg, hogy hol lakik.~Erre pedig nemcsak
58    42| megmagyarázva, hogy a bizonyítékok hol és miképpen megszerezhetők,
59    42|         Átkozott jó mulatság volt. Hol kacagott rajtuk a düh miatt,
60    42|       kacagott rajtuk a düh miatt, hol meg a fogait csikorgatta
61    43|     policájcommissarius Bécsből.~– Hol van az úrnak a titkos jegye?~
62    43|      felállt, azután egy jelszóra: hol a jobb, hol a bal lábára
63    43|          egy jelszóra: hol a jobb, hol a bal lábára nehezkedett,
64    43|            húzogasson keresztül.~– Hol a tekintetes úr?~– Otthon
65    46|            úgy vizitálták ki, hogy hol a toll, hol a tinta, hol
66    46|    vizitálták ki, hogy hol a toll, hol a tinta, hol a papiros nála.
67    46|           hol a toll, hol a tinta, hol a papiros nála. Szétszedték
68    47|            A császár azt kérdezte: hol vannak még a többi nemesi
69    48|        secundált neki Laskóy úr. – Hol vannak az ötvenfontos vasak?~
70    51|        neki hagyom – legyen holtig hol laknia.~Ez az egy vonás