Fejezet

 1     1|           azt elmondta élőszóval a bíró előtt, s az úgy igazította
 2     1|            arra valók voltak, hogy bíró és peres fél hadd menjen
 3     1|             azt elintézte a falusi bíró, a kupaktanács meg az „úriszék”.
 4     6|       annyit se látok belőle, hogy bíró uram, nótárus uram egészségére
 5     6|            meghallhatja a paraszt. Bíró uram, a kövér termetű, piros
 6     6|      tanácsházhoz.~Együtt voltak a bíró, a nótárius, a kisbírák
 7     6|     kotnyeles otténg? – mordul fel bíró uram.~– A Bacsó Marci! –
 8     6|             Ezt a fickót – dörmögé bíró uram a nótárusnak –, mihelyt
 9     6|          Ábrahám szomszéd? – mondá bíró uram.~– Nem biz én, hallja
10     6|             Nem biz én, hallja kee bíró uram, mert ha én adom ki
11     6|          inkább szaporodik – mondá bíró uram. – Minden esztendőben,
12     6|  tréfálózék, a végzett munka után, bíró uram.~– Ej, ej, bíró uram,
13     6|         után, bíró uram.~– Ej, ej, bíró uram, én sem kérdeztem kendtektől,
14     6|            az „igazságot”, azalatt bíró uram halhólyagokba csomagolá
15     6|        zsidó eltávozott, azt mondá bíró uram:~– No, mármost az érdemes
16     6|           asztalról, a botja végét bíró uram kezébe adta, bíró uram
17     6|       végét bíró uram kezébe adta, bíró uram viszont a maga botja
18     6|            nem lehet kiharangozni.~Bíró uram egyszer majd el is
19     6|           nem rossz kenyér – ugye, bíró uram? – tréfálkozék a nótárus.~–
20     6|        tisztelendő uram! – mondá a bíró megnyugasztalt hangon.~Azzal
21     6|         csináljon egyszer – évődék bíró uram. – Mert mind ilyenek
22     6|        vándoroltak.~– Már az igaz, bíró uram. Én magam is sokkal
23     6|             ismeretes rác nótáját, bíró uramnak olyan kedve szottyant,
24     8|      érthetővé válik, amit Ábrahám bíró uramnak arra a szavára felelt,
25     9|       accusatornak a vád mellett a bíró előtt saját neve alatt evictiót
26     9|     evictiót kell vállalni, hogy a bíró ismerje azt, aki vádol.~–
27    13|     Korábbi időkben hat esztendeig bíró volt, ilyenformán nagyon
28    13|       bírák uraimék. Nosza, futott bíró uram, nótárius uram, Paprika
29    14|         nem is a muszkának valami.~Bíró uram erre kiüríté a poharát:~–
30    14|            magokat összeszámítani.~Bíró uram kiitta rá a poharát.~–
31    14|        Gyöngyöm Miska urat – mondá bíró uram, és ivék.~Mikor újra
32    14|         Mindenki nevet rajta, csak bíró uram iszik híven.~– Az Isten
33    14|           hallgat-e oda félfüllel. Bíró uram azonban sietett a maga
34    14|   kapzsisággal. Itt mérnök, orvos, bíró és katonatiszt mind nem
35    16|       éppen őreá vártak.~– No hát, bíró uram! – parancsolá a kerületi
36    16|      lássuk azt a titkos vasládát!~Bíró uram engedelmesen fölkelt
37    16|           Ez a mi kincsünk – monda bíró uram hipokrita szomorúsággal,
38    17|          az övéik. Ezét megvette a bíró, amazét a nótárius, azét
39    17|    községben. Akkor tudom, hogy se bíró, se nótárus, se szénátor,
40    17|       öcsém. Azt parancsolja neked bíró uram, hogy a verbunk még
41    17|          vagyok én! Nekem csiszlik bíró ne izengessen többet, mert
42    17|        csak azután jössz te, meg a bíró, meg a magisztrátus. Hallottad?
43    21|           ijedtében.~– Hol van itt bíró, nótárius, várnagy vagy
44    21|      valahogy kiadta magábul, hogy bíró, nótárius este hat óra után
45    21|           álljon.~– Kérem alássan, bíró uramék csukatták be a dutyiba.~–
46    22|           nemesi hadnagya legyen a bíró. Abban mindig megnyugosznak,
47    23|      képzelni.~Odabenn az udvarban bíró uram meg nótárius uram parancsoló
48    23|         eresztik el a kert felé. – Bíró uram, maga nagy veszedelmére,
49    24|         tíz esztendő múlva ceglédi bíró uram a dolmánya helyett
50    26|        most már azokra ne számíts. Bíró uram, nótárius uram, Paprika
51    26| tanácsházhoz.~– Megválasztották ám bíró uramat, nótárius uramat,
52    26|         ládánkat? – jajveszékelt a bíró. – Itt van, ni. Mindig mondtam,
53    26|    Gonosztevő gyilkos!” – ordítá a bíró és Zabváry úr, Rábynak rohanva.~–
54    29|           utcában rátalált a zsidó bíró lakára, aki a nemes magisztrátus
55    29|           sarkából; onnan bement a bíró hálószobájába, az ágy előtti
56    29|       előtti asztalon megtalálta a bíró erszényét és óráját és gyémántos
57    29|      Nadererhez, annak kézbesíté a bíró óráját, aranylánccal együtt.
58    29|            máriást is elköltötte a bíró erszényéből; tovább hiába
59    34|          Zabváry úr szaladt rögtön bíró uramhoz; összehítták az
60    36|         tudja ezt az úr? – kérdé a bíró elbámulva.~– Tudom. A rablók
61    42|            császár a legfőbb ítélő bíró. Neki nem szabad az ilyen
62    42|   elolvasása után nincs az a földi bíró, aki őt kegyetlenül halálra
63    55|        Első szó, mely így hangzott bíró ajkáról Ráby feje felett.)~