Fejezet
1 21| nótárius, várnagy vagy porkoláb? Kutyaláncos emez-amaz!~
2 21| személyben várnagy is, meg porkoláb is.~– Hát az hol van?~Az
3 27| puskával, karddal és a megyei porkoláb.~Erre a látványra annak
4 28| megint port hintettek. A porkoláb nem vehetett észre semmit.
5 28| nagy kulcscsörömpölés: a porkoláb jött a tömlöcöt megvizsgálni,
6 28| földre.~De azalatt, amíg a porkoláb Ráby láncait vizsgálgatta,
7 28| megvirradt. A kulcscsörömpölés, a porkoláb nehézkes lépései hangzottak
8 28| folyosón. Egy éj elmúlt.~A porkoláb, amikor Rábyhoz ért, azt
9 28| felelt rá neki.~Azután a porkoláb nyers, durva szóval parancsot
10 28| egészen világos volt. A porkoláb ismét megvizsgálhatta a
11 28| Most meg fogja tudni a porkoláb, hogy egy rab hiányzik:
12 28| Dehogy hiányzott! Mikor a porkoláb a nevét kiáltá, akkor csak
13 28| elbámult azután Ráby, mikor a porkoláb újra rájuk zárta az ajtót,
14 29| termetű cigány azalatt, amíg a porkoláb az utána következő többieknek
15 29| vissza a tömlöcbe; mire a porkoláb vizitálni jött, már akkor
16 31| leült az ágyára.~– Héj, porkoláb! Birkaláb! Szarkaláb! Hát
17 31| Messiásnak sem engedem!~A porkoláb aztán megsúgta neki, hogy
18 31| ugyan megjárta vele! Mert a porkoláb ciberelevest hozott be egy
19 31| Garabos uram! – magyarázá a porkoláb. – Aztán csak keverni kell,
20 31| Fulladjon meg tőle!~A porkoláb aztán otthagyta őket a habarékkal
21 32| selyempaplant is adtak hozzá, s a porkoláb maga sajátkezűleg verte
22 32| ünnepélyességgel várt rab úr, a porkoláb egész alázatossággal nyitotta
23 32| ajtaján. Ezúttal maga a porkoláb jelent meg a hívására.~–
24 32| Egyszer aztán bejött a porkoláb.~– Jelentem alássan, az
25 32| belediktálták a bort, attul aztán a porkoláb is megszelídült, ott ragadt
26 32| vele a vármegyeházát, a porkoláb hangja hallatszott ki a
27 32| hogyan nem, elaludtak.~Csak a porkoláb volt még talpon; de az is
28 35| nemesuraknak rendelt rabétel sem. A porkoláb nyomában egy hajdú jött
29 35| megsúgta.~Másnap reggel a porkoláb visszajött, ugyanazzal a
30 35| monda a hajdú. Aminek a porkoláb nagyon nevetett.~Mert hogy
31 35| múlva bejött a börtönbe a porkoláb.~– No, iszen, nem adnék
32 35| szolgabíró, megyei orvos, porkoláb, hajdúk, idegen arcok, amik
33 35| nevetteté ez a madár. Mikor a porkoláb belépett a börtönbe, a „
34 35| Rab Rábyt a vallatásbul a porkoláb, szokás szerint fütyülve
35 35| kitalálta bizony.~S amint a porkoláb visszajött hozzá a cinegével,
36 36| fenekű korsóval maga hordja a porkoláb, tudtán kívül a levelezést
37 36| belecsempészi a levelet, s a porkoláb nem tud róla semmit.~Végigverették
38 36| békóin, aztán vegye magára a porkoláb ruháit, aztán „usgye fóre!”~
39 42| akkor szabad vagy.”~„A pesti porkoláb valamennyi lánca nem olyan
40 43| jött.~– Ez már abusus! Ez a porkoláb impertinentiája volt! Ezt
41 43| különben ördögöt fogat vele.~A porkoláb rögtön sietett a tévedést
42 44| meglátogatta a megyei orvos, s a porkoláb segélyével kegyetlenül megfüstöltette
43 44| strázsált, azé volt „Nagy”. A porkoláb szavából értettem meg.~Laskóy
44 45| vas fel ne sebesítse.~De a porkoláb elkergette onnan.~– Takarodj
45 46| tömlöcére, aminek a kulcsain a porkoláb rajta hál, s a foglyot úgy
46 46| császárnak!!!~A megrémült porkoláb összecsapta a két csomó
47 46| valamennyien rohantak fel, hajdú és porkoláb asszisztenciával a Ráby
48 46| hogy ha vizsgálni jön a porkoláb, észre ne vegye.~A második
49 48| Elkezdett ordítani hajdúk, porkoláb után. A pogány nagy lármára
50 49| úr a porkolábnak.~Mikor a porkoláb behozta a rab számára a
51 49| a szerető szív!~Másnap a porkoláb bámulva látta, hogy Rab
52 49| urak nem tudják! – szólt a porkoláb ittas fővel. – Hóhérmester,
53 50| temettek ma innen fölülről?~A porkoláb úgy olvasott a rab arcvonásaiból,
54 50| Az ő angyala meghalt.~A porkoláb úgy nevetett a háta mögött
55 51| minden este visszavitte a porkoláb, nehogy „indiciumok” maradjanak
56 51| azonban üres kézzel jött a porkoláb.~– Hát ma nem kapok kenyeret
57 51| a következésből, hogy a porkoláb nem tréfált. Csakugyan jött
58 51| gyönyörűségből kivegye a részét.~A porkoláb becsukta hozzá a barátot
59 52| legelébb is azon kezdé a porkoláb, hogy azt leoldja onnan.~–
60 52| onnan.~– Ne nyúlj hozzám, porkoláb; mert bizony megbánod! –
61 52| nyakára.~– Attól fulladsz meg, porkoláb, meglátod!~Mikor aztán a
|