Fejezet
1 3| az asszesszor úr elé, azt mondá neki:~– Domine spectabilis.
2 3| s erre szolgabíró úr azt mondá nevetve: „Ott az ötödik
3 4| valakinek, urambátyám – mondá a szolgabíró a búcsúvételkor.~–
4 5| adsz, majd kérek mástul – mondá nagy dér-durral Fruzsinka
5 6| is, Ábrahám szomszéd? – mondá bíró uram.~– Nem biz én,
6 6| még inkább szaporodik – mondá bíró uram. – Minden esztendőben,
7 6| a zsidó eltávozott, azt mondá bíró uram:~– No, mármost
8 6| ember tisztelendő uram! – mondá a bíró megnyugasztalt hangon.~
9 7| hogy „Mit hozott?”, azt mondá rá: „Én nem tudom, mi lehet
10 7| helyben van, s aztán azt mondá az Ábrahámnak, hogy ő csak
11 9| lehet.~Egyszer aztán azt mondá a postamester úr: „No, megálljatok,
12 10| monda János bácsi.~Ráby azt mondá, hogy még ma fel akar menni
13 10| fésülve; ahogy János bácsi mondá. Azt is jól mondá János
14 10| bácsi mondá. Azt is jól mondá János bácsi, hogy a kisleány
15 11| visszatért Ráby, a patvarista azt mondá neki, hogy a principális
16 11| felderült.~– No, lásd – mondá tiszta mély hangon –, hajdanában
17 12| kelt fel, és odalépve, azt mondá neki:~– Sind Sie ein Graf?~
18 12| azt hevesen megrázva, azt mondá:~– Hát ez, bihászman? Micsoda?~
19 12| titkárja, őexcellenciája ezt mondá neki:~– Melyik törvénycikk
20 14| aztán! A szolgabíró azt mondá:~– No, kapitány! Ha te a
21 14| a Gyöngyöm Miska urat – mondá bíró uram, és ivék.~Mikor
22 14| szorítást vele, mely azt mondá: „Ilyen férfit kerestem
23 15| úr a tenyerét dörzsölve mondá:~– No, hála Istennek, nyakában
24 16| nagy nevetésnek, akkor azt mondá Ráby Mátyás:~– No, hát ez
25 17| császár is látott, s nevetve mondá Pálffynak: „Ezek a fickók
26 19| visszajönni velem a házba – mondá neki Ráby –, egypár rövid
27 19| Hát én azt sem bánom – mondá Ráby, feltűrve a karján
28 19| szekeréhez érve, aztán azt mondá a kocsisának, hogy „Hajts
29 20| Karcsatáji még nem jött el – mondá Lievenkopp a hozzájuk lépőnek. –
30 21| közreműködésnek.~– No, gyere be! – mondá a házba belépve Ráby. –
31 21| odaült a fejéshez, akkor azt mondá neki a tekintetes úr, aki
32 21| volt ilyen rövid időre! – mondá magában Ráby. De ugyan csalatkozott,
33 21| cselédet a házba, s azt mondá neki:~– S már most azt mondom,
34 22| vége van minden tréfának – mondá magában Ráby. – Itt nem
35 23| megsodorintá a bajuszát, s azt mondá:~– Jól van! Dehát kik menjünk
36 24| rendeleteket hozok őfelségétől – mondá Ráby, ki jónak látta nem
37 24| valamiért megharagudott rád? – mondá őexcellenciája Ráby eltávozta
38 24| száját és mellényét, azt mondá neki:~– Ez nem kiskutya,
39 26| csak lassan a testtel – mondá Lievenkopp őrnagy, Ráby
40 26| hallgassanak rá.~– Az igaz – mondá –, hogy a jegyző, ha meghalt;
41 26| megzavarta a procedúránkát – mondá az elnök, midőn a comissió
42 28| utolérte az akasztófahumor. Azt mondá rá:~– Még nem is sok.~Ezzel
43 29| van ezen a vasajtón!” – mondá magában. Vajon mi lakhatik
44 30| bólintott, s egy szóval sem mondá a várnagynak, hogy tessék
45 32| összepengetett sarkantyúkkal, azt mondá neki mosolyogva:~– Hát nem
46 36| ellen, akkor egy nap azt mondá a vizsgálóbírónak:~– Én
47 37| fegyverzörgés. A kocsmárosné azt mondá: „Pandúrok érkeztek.”~Ráby
48 37| a képes felét megnézni – mondá Janosics uram, s Ráby Mátyás
49 38| számára ezt a szűk világot!” – mondá magához, azután visszatért
50 38| már, hová szaladnátok? – mondá Villám Pista, a lábával
51 39| Fölséged nem ismer rám? – mondá Ráby halkan.~A császár rábámult
52 42| ráütve a tenyerével, azt mondá:~– Ami e csomagban írva
53 43| vigyék el erőszakkal! – mondá Plötzlich úr. – De mi vele
54 43| keresztülmenni?~– Nagyon szépen – mondá az alporkoláb. – Itt van
55 43| nagyon derék, jámbor ember – mondá Habersack úr Plötzlich úrnak,
56 46| császárhoz írt. „Felséged mondá – »ha önt elfogják, magam
57 48| ki magát a szegény rab – mondá Petray, elhelyeztetve őt
58 48| dicsőséggel tette le az írást, azt mondá neki:~– Hát azt hiszi az
59 51| Gondolom, hogy azért – mondá Lievenkopp –, mert egy nyílt
60 52| hajdúk keze közül, az lihegve mondá neki:~– Ezt én még meghálálom
|