bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

 501    18   |              Isten nevét hiába fölvenni, s rettenetes büntetést szab
 502    18   |             szenved meg egy ember miatt, s az Isten nevei között a
 503    18   |                zsoltárai sem mondják ki. S törvényünk éppen ennek a
 504    18   |                  odatódul az ablaka alá, s onnan szidja és rémíti fenyegetőzve
 505    18   |           ruhával szaladgálnak az utcán, s homlokaikkal döngetik a
 506    18   |           teleülik bócherek és sakterek, s végeszakadatlan imádságaikat
 507    18   |            gyermekei kórusban jajgatnak, s a felesége a földön hempereg.
 508    18   |              tévedhet a megrémült ember! S ha tévedésből hamis esküt
 509    18   |                 szándékosan tette volna, s akkor a kimondott „Adonáj”
 510    18   |                  a világ minden részébe, s azt a helyet, ahol most
 511    18   |           állítani? Szép.~– Szép biz az. S tanácslom is, hogy már most
 512    18   |                 mondanák, hogy „szököl”, s még valami szégyent tennének
 513    18   |               Még majd maga el is viszi, s felteszi a postára azt a
 514    18   |                Aztán ebédelj ott velünk, s hallgasd, hogy mit beszél
 515    18   |        napsugárban táncoló porszemek is, s mind azt beszéli, hogy „
 516    18   |                 leányába szerelmes volt, s hogy azt otthagyta, mást
 517    18   |             ajtót, ablakot bezártak ott, s jött egy tömegben, mint
 518    18   |          összeült a statáriális bíróság, s a vádlottat előidézték.~
 519    18   |        kifosztogatja; in specie pedig ez s ez napon, a Rothesel, alias
 520    18   |                főbeütéssel elszédítette, s ötezer forintjától megfosztotta.
 521    18   |                  a tanú meghiteltetését, s az ezáltal autentikussá
 522    18   |         kikérdezték a nacionáléja felől, s biz az arra a kérdésre,
 523    18   |              volt ragasztva az orra alá, s szűr volt rajta. De mindjárt
 524    18   |                   odafordulva a tanúhoz, s azt mondva neki magyarul: –
 525    18   |         Sarkantyú utcát egész hosszában, s ott várt a történendőkre
 526    18   |                  kapott nehéz seb miatt, s a lábai kissé inogtak. Nyomában
 527    18   |                kilencedik csapás napján, s az én szememen olyan hályog
 528    18   |              tizenkét megesküdött tanút, s bebizonyítaná az alibit,
 529    18   |                 bebizonyítaná az alibit, s utoljára még engem csuknának
 530    18   |          táblabíró úr elé térdre, arcra, s csókolták a kezét, lábát,
 531    18   |                  csak egy szavába kerül, s mindjárt nem kerül semmiféle
 532    18   |               fel onnan? Elmentek onnan? S békét hagytok annak a becsületes
 533    18   |            lábával toporzékolni kezdett, s azzal leoldá a bal karjáról
 534    18   |                 tefilimet, az imaszíjat, s azt keresztülszorítá a homlokán,
 535    18   |              aztán a rabbi elcsendesült, s odaintve a templomszolgát,
 536    18   |                  a négyszegletű süveget, s aztán ő maga, elébb szerelmetesen
 537    18   |                 egy délnek néző ablakot, s odaállították az Ábrahámot,
 538    18   |          megpukkadt a nevetésvágy miatt.~S képes volt azt elfojtani.~
 539    18   |             halottas ingével a homlokát, s odadörmögött a szakállába.~–
 540    18   |             Izrael! – Nem eshetem én el.~S aki idáig csak zsellyeszéken
 541    18   |                innen hazáig gyalog ment, s nem engedte, hogy valaki
 542    19   |              odavetette magát az ülésbe, s aztán „Hajts, kocsis! Se
 543    19   |               amint a kocsiból leugrott, s az ajtójára ment bekopogtatni,
 544    19   |                 azt onnan nagy mérgesen, s aztán ököllel, sarokkal
 545    19   |                   én nem mertem elvenni, s aztán az esküdt úr odaszegezte
 546    19   |                 odaszegezte kalapáccsal, s azt mondta, hogy ha letépem,
 547    19   |        összepakolt, felült, elhajtatott, s nekem annyit sem mondott,
 548    19   |          szárnyain a boldog találkozóra, s aztán talál ott egy hideg
 549    19   |                   csak leült egy székre, s aztán szétmeresztette a
 550    19   |                  is csak megállt előtte, s aztán hol az egyik, hol
 551    19   |              diktálna is a pecséttörőre, s egymás levelét nem hagyná
 552    19   |               Ráby összehajtva a levelet s keblébe dugva.~– Hát már
 553    19   |          kardomért meg a pisztolyaimért, s felkeresem azt az embert,
 554    19   |                felkeresem azt az embert, s vagy én ölöm meg őtet, vagy
 555    19   |                  legény vagy a talpadon!~S úgy felfegyverezte az öreg
 556    19   |              mintha nem értené a dolgot, s ő csak tegezte a pajtást. (
 557    19   |           kebléből a szolgabíró levelét, s az orra elé tartá.~– Ismeri
 558    19   |                  ezt az egyik pisztolyt, s úgy lövünk egymásra, vagy
 559    19   |                    szólt Ráby nyugodtan, s visszadugta öve mellé a
 560    19   |                beszélnivalóm.~– Micsoda? S ki mernéd te énelőttem húzni
 561    19   |                 a karján a dolmányujját, s azzal öklöző állásba téve
 562    19   |                  embernek, meg a fogát – s az nem jó.~– Ejh! Hagyj
 563    19   |           Felcsapta a kalapját a fejére, s a sarkával tette be maga
 564    19   |            eltávozott, előjött az ajtón, s a gyávának, aki az üldöző
 565    19   |           rágalmazni – a nyakába borult, s lecsókolta a szégyenpírt,
 566    20   |                  még két tisztet talált, s az udvaron három felnyergelt
 567    20   |                statárium előtt helyette, s a fiskus rám olvasta, hogy
 568    20   |              leteszi a zsiványkosztümöt, s mikor az ember keresi, már
 569    20   |        paragrafusháton akarni elfogni.~– S tegnap engem akartak helyette
 570    20   |                rongyra megvizsgáltattuk, s utoljára a bocskortalpában
 571    20   |        bajtársamat rögtön lóra ültettem, s ezt a levelet a kezükbe
 572    20   |          Lievenkopp kapitány is udvarol, s akinek az írását ő is jól
 573    20   |                 közt fennforgó sérelmet, s annyival inkább meg fog
 574    20   |       vetélytársakat tűrni maga mellett, s tekintsem magamat én is
 575    20   |             kiérünk a puszta templomhoz, s ott várunk a magunk találkozójára.
 576    20   |             örökre megszabadult a vidék; s azután neked is szolgálatodra
 577    20   |              úrral egy kis szóváltása!”, s akkor verekszel te Karcsatájival,
 578    20   |                  rátakarta a köpönyegét, s meghagyta a szolgájának,
 579    20   |           lovaikat egy nyírfacsoporthoz, s maguk bementek a rom belsejébe,
 580    20   |                 patvarista volt idehaza. S most is meglesz a rajza –
 581    20   |                 romtemplomot körülveszi, s hallgatózott, ha nem hall-e
 582    20   |              nekiindult a romok tájának, s olyan jól kiszámította,
 583    20   |              teheti. Akkor rajtamegyünk, s összevágjuk a saját házánál.
 584    20   |         elvesztette az elsőbbségi jogát, s ő jön már most másodsorban.
 585    20   |                  sorrend változtatásába. S miután itt éppen semmi helye
 586    20   |                 a számukra a barrière-t, s odaállították a két átelleni
 587    20   |               tíz ember áll egy rakáson, s azok közé durrantanak vele,
 588    20   |            vércsefészekbe a vadkörtefán, s mégis azt lőttem le.~– Talán
 589    20   |               cső szájáig vannak töltve, s a secundánsok jól fogják
 590    20   |                nézett szét minden ember, s ki-ki szörnyen csodálkozott,
 591    20   |                    monda az egyik segéd, s megtöltötték újra mind a
 592    20   |         nyújtották egymásnak a kezeiket, s aztán parolát adtak.~Hanem
 593    20   |                  azonban a várakozásban, s a kihívott mégsem jött.
 594    20   |               ahol untokban heverésztek, s vártak a történendőkre.~
 595    20   |            lódobogás a romok faláig ért, s kivehető volt, hogy az csak
 596    20   |                    ordíta rá a kapitány, s vele duettben Ráby Mátyás.~
 597    20   |                 odalőtt mind a kettőnek, s az egyik golyó a kapitány
 598    20   |             kiereszté a karikás ostorát, s jobbrul-balrul odacserdítve
 599    20   |             felcser rakta rá a köppölyt, s két kolduló barát imádkozott
 600    21   |              Istennek adjon róla számot, s ha akarja, vegyen más nőt.”
 601    21   |              akik keresik a veszedelmet, s amint egy hurokbul kihúzhatták
 602    21   |             Fruzsinka fiskálist vallott, s az által reprezentáltatta
 603    21   |                 fel a törvényszék előtt, s most már ő kérhette ellenfelének
 604    21   |        elmenekült feleség visszaadatása, s az annak menedéket adó férfi
 605    21   |                azokat Ráby elfelejtette, s nem jegyezte fel magának.~–
 606    21   |                  jegyezte fel magának.~– S ezek az én feleségeim? –
 607    21   |                  állt a Rábyval szemben, s azon kezdte, hogy per tu
 608    21   |              elkezdett keservesen sírni, s a kezeit tördelte, a magyar
 609    21   |                  nekiereszté a lepcsest, s úgy lepocskondiázta a Ráby
 610    21   |               összehúzta a szemöldökeit, s az orráig feltolta az összecsücsörített
 611    21   |          visszahívták őket a folyosórul, s az elnök úr tudatá velök
 612    21   |            szemközt. Mind a kettő actor, s mind a kettő incattus. Első
 613    21   |                az ő feleségét elrabolta, s vele tiltott correlatiót
 614    21   |                sőt trigámiában leledzik, s ennélfogva nincsen is actoratusa
 615    21   |               bigami ubique capiantur”3, s ennélfogva, hogy vajon ez
 616    21   |                 keserűség, a megcsalatás s minden sérelmek ellenében
 617    21   |             lenyújt néha az ember elé –, s vezeti annál fogva – egészen
 618    21   |                szemközt találkozik vele, s azt fogja kérdezni: „Hohó,
 619    21   |                  is patvarista vagy még, s a régi szeretődet akartad
 620    21   |                 ember az ő dolgán nevet. S biz azon volt is mit nevetni,
 621    21   |                  tréfára venni a dolgot, s ha valami ismerősével összetalálkozik,
 622    21   |           magának kezdeni rá a nevetést, s ha az még nem tudná a vele
 623    21   |             megpróbálni ezt a feladatot, s tökéletesen sikerült neki.
 624    21   |        hiányosságod. Most már van három. S ha egy kicsit erőlteted
 625    21   |                  Beregből, ki Ugocsából, s akkor meg azokat kergetheted.
 626    21   |            városházára két hajdú között, s ott fogták.~– Tyhü! Aki
 627    21   |                  azt is megtanulta már), s vette a fokosát. – De már
 628    21   |                 már azt nem szívelem el.~S azzal se szólt, se beszélt
 629    21   |                annak berúgta az ajtaját, s a legelső szerencsétlenre,
 630    21   |                biz a pohár mellett volt, s olyan jó tele volt, hogy
 631    21   |           Megragadta a mellén a lajblit, s megrázta úgy, mint a zsákot,
 632    21   |                  hogy még több beférjen, s ordított rá torkaszakadtából:~–
 633    21   |            kutyafülű! Mert agyoncsaplak, s nem sajnálom a bőrödért
 634    21   |               vitte őtet ide is, oda is, s kinyittatta vele a tömlöcajtót:~–
 635    21   |                parasztcselédnek a kezét, s úgy vitte ki a városházából.
 636    21   |                  megadom én ezért nekik!~S úgy járt a jobb kezében
 637    21   |                 meghallották a szavamat.~S futott az istállóba. Dehogy
 638    21   |                 azt aprított szakajtóba, s meghintette jól korpával. „
 639    21   |            ellátta mindennel a teheneit, s odaült a fejéshez, akkor
 640    21   |                  a kisbíró két hajdúval, s azt mondja, hogy nekem mindjárt
 641    21   |                Erre aztán elvigyorodott, s elkezdte a karomat csipkedni;
 642    21   |                 bezárja ő a konyhaajtót, s felteszi a kulcsot az eresz
 643    21   |              asztalnál a sok vén esküdt, s mind énrám nézett. A nótárus
 644    21   |             odacitálja a rossz lelkeket, s boszorkányságot csinál velük?~–
 645    21   |              szarvasbőrrel volt lekötve, s abban volt egy fertelmes
 646    21   |              erősen arra a szarvasbőrre, s feleljek meg még egyszer
 647    21   |                 bomlani ott a palackban, s egyszeribe küldi értem az
 648    21   |                 meghazudtolsz engemet?”, s azzal kaptam üvegestül,
 649    21   |               úgy teremtettem a földhöz, s aztán még egyet jót tapostam
 650    21   |         megbúboltak, bedugtak a dutyiba, s ott ültem étlen-szomjan,
 651    21   |                hogy kidűlt abbul minden, s elordítá magát: – Jézus
 652    21   |           hímzett cihákat lehúzta róluk, s maga vitte el. A kiontott
 653    21   |                     kiálta rá a gazdája, s befogta a markával a száját.~–
 654    21   |              sopánkodó cselédet a házba, s azt mondá neki:~– S már
 655    21   |               házba, s azt mondá neki:~– S már most azt mondom, Böske,
 656    21   |            belőle, hogy téged fognak be, s három esztendőnél hamarább
 657    21   |              összepakolta az irományait, s mind a bekecse alá dugta;
 658    21   |              bundáját is a vállára veté, s egypár szóval elmondva nagybátyjának
 659    21   |         füttyentés hangzott a közelében, s ugyanabban a percben egy
 660    21   |              lökés. Hanem amint hazaért, s odaadta a bundáját a cselédnek,
 661    21   |                 zsebéből az irományokat, s akkor aztán azok közül kihullott
 662    21   |                Ráby füttyenteni hallott, s ha történetesen azok az
 663    21   |                golyót eldugta a zsebébe, s nem szólt felőle senkinek.~
 664    22   |                 magisztrátus letétessék, s új bíró- és tanácsválasztás
 665    22   |              Böskét ott hagyta a háznál, s megengedte neki, hogy bátorságnak
 666    22   |                 legjobban rendbe hozott, s aztán szépen hazatért.~Gondolkozott
 667    22   |                  terpeszkednek az utcán, s amellett sír keservesen.~–
 668    22   |              szóra már megnyílt az ajtó, s ott láthatá a feleletet
 669    22   |                 a vállát a kapufélfának, s egy hosszú, pipázásban meggörbült
 670    22   |              volt már vásárolva most is, s a háta mögött lehetett még
 671    22   |                 megbántam, hogy eladtam, s visszavettem – monda a Csutora
 672    22   |                   monda a Csutora Miska, s elővette az acélt, kovát
 673    22   |                az égő taplót a dohányra, s nagyot szítt rajta, hogy
 674    22   |                   monda a Csutora Miska, s olyan jóízűt nevetett utána,
 675    22   |          erejéből kidobhatja, kiverheti, s ha eközben az elfoglalónak
 676    22   |               ütközet, mint ezek között, s ami a büszkeséget illeti,
 677    22   |             alkalommal összeverekesznek, s egyébként is egymást minden
 678    22   |                 bejárjam a két községet, s beszéljek a primipilusokkal.
 679    22   |                 itt maradsz a helyemben, s tartod in currenti a postamesteri
 680    22   |       Rákóczi-hadjáratot végighadakozta, s még most is abban a viseletben
 681    22   |              Hanem arra nagyon sokat ad, s ezt jó lesz, ha előhozod
 682    22   |               Magyarország királya volt, s akiket az 1686-diki diaeta
 683    22   |                  öreg nagyon nagyra van; s aki ennek tudomásával bír,
 684    22   |              együtt a fehérvári vásárra, s ott aztán majd kicsináljuk
 685    23   |               bivalygulyák, sertéskondák s azok között alkudozó, parolázó
 686    23   |                 üstjeinek is van kelete, s az előkelő világ bőven látogatja
 687    23   |               rideg gulyát összevásárol, s történetesen nincs nála
 688    23   |                  az ezüstnyelű evőkését, s azt hagyja ott zálogban
 689    23   |                  az a kés ezreket megér, s ki lesz váltva a napjára.~
 690    23   |          elárulja azt a csalogató illat, s minden bor jó bor arra,
 691    23   |                 elsőkézből kapni a bort, s ahonnan legközelebb lehet
 692    23   |                keresztlábú asztal körül, s húzatják a maguk nótáját:~
 693    23   |       belenyertek, mint Bertók a csíkba, s annak az áldomását isszák! –
 694    23   |               felel vissza Csonka Péter, s nyújtja cserébe a pipáját
 695    23   |        letelepedik a maga asztala mellé, s rákezdi fúvatni a maga nótáját.~
 696    23   |                 Van kenyerem, szalonnám.~S ez így megy szép barátságosan
 697    23   |               azt lehet mondani: „ácsi”, s aztán elszakad a nóta, s
 698    23   |                 s aztán elszakad a nóta, s a két asztal azalatt ha
 699    23   |               dalolja a zenével a nótát, s az éneklőnek már nem lehet
 700    23   |              éneklik mind a két népdalt, s cimbalom, hegedű, duda és
 701    23   |                rikoltozza mind a kettőt, s becsületbeli kérdés támad
 702    23   |                bort a fenekén, felkapta, s odavágta a falhoz, a bicskeiek
 703    23   |                  az asztalára hullottak, s azzal a markába kapva a
 704    23   |             csákányra, fütykösre kapott, s pörgette a kezében a veszedelmes
 705    23   |                  velünk együtt szekérre, s aztán „Vivát reoccupatio!”~
 706    23   |                 megsodorintá a bajuszát, s azt mondá:~– Jól van! Dehát
 707    23   |                  lóháton küldjünk előre, s adjunk neki nagy egérutat,
 708    23   |                  legtüzesebb lógós lóra, s elereszték az izenettel,
 709    23   |                 elereszték az izenettel, s hogy annál nagyobb egérutat
 710    23   |            Cserepesben a Ráby contójára, s sorba csókolták a derék
 711    23   |                leugráltak a szekerekről, s kinyújtózták a tagjaikból
 712    23   |                bors, tűznél megforralva, s forrójában bekapva. Szittyagyomor
 713    23   |              álmodott a homoeopathiáról, s már a magyar tudta, hogy
 714    23   |      összeverekedni az elsőbbség fölött, s egyik sem fogadja meg a
 715    23   |                 meg a másiknak a szavát, s az egymás fölötti versengéssel
 716    23   |        megtehessék a szőlőkön keresztül, s egyszerre érjenek oda a
 717    23   |             eltűnt a szőlőhegyek között, s aztán csak a három kocsi
 718    23   |           kisbíró, nyakában a rézdobbal, s azon irgalmatlanul dobolta
 719    23   |               jobban ütni azt a dobot? – S megmutatta aztán neki, hogyan
 720    23   |                pedig megfogá a rézdobot, s úgy csapta bele a kisbírónak
 721    23   |                kutyának a tejesköcsögbe, s minthogy a nyavalyás se
 722    23   |               hogy ennek fele sem tréfa, s nosza, loholt befelé az
 723    23   |                  az egész fegyverzettel, s ugyan igyekeztek maguk után
 724    23   |              csordakút ágasáról a gémet, s azzal aztán nekilódultak
 725    23   |                 a kisajtó bolthajtására, s aztán a ház párkányáról
 726    23   |                 átugrálnak a zárt kapun, s hős költő legyen az, aki
 727    23   |           billogozzák meg, fustélyokkal, s úgy eresztik el a kert felé. –
 728    23   |                 azoknál fogva fennakadt, s csak úgy deklamált aztán
 729    23   |                kinyitottak ajtót, kaput, s szekerestől együtt beinstallálták
 730    23   |                 biberunt magnum áldomás, s szépen búcsút vevének a
 731    24   |         felfalták azt mind gulyáshúsnak, s a Ráby Mátyás borait megitták
 732    24   |                 átöltözött német gálába, s felvitette magát gyaloghintón
 733    24   |                 bagariacsizmát viseltek. S annak válogatott illata
 734    24   |                  a hangos fenyegetőzést, s szertelen jókedvük támadt,
 735    24   |          behúzódott egy ablakmélyedésbe, s hátat fordított nekik, és
 736    24   |              lehúzták a véres kendőlcet, s elkezdtek nyögni, nyöszörögni,
 737    24   |               váróterem ajtaja megnyílt, s őexcellenciája belépett.~
 738    24   |    végigsandított a rá várakozó tömegen, s nem látszott az arcán valami
 739    24   |                 egyenesen odament hozzá, s a vállára veregetett és
 740    24   |             amiket ők agyba-főbe kaptak, s ezt ki is adta nekik írásban,
 741    24   |                Magyarország fővárosáról, s nagy tervei vannak e város
 742    24   |        háromemeletes házaik lesznek itt, s látni fog a világ nemcsak
 743    24   |              beviszik a bársonybugyogót, s száz esztendő múlva, horrendum
 744    24   |              Sine dubio – folytatá Ráby, s mivelhogy éppen az ablaknál
 745    24   |                  filiájuk a vizafogóban, s mikor a talpakat leeresztik
 746    24   |                 ide ládákkal fűzfaalmát, s azzal kereskednek, a mézesbábosaink
 747    24   |            Pestet Trieszttel összekösse, s egyenesen a tengerrel hozza
 748    24   |                   Azt keresztülfúratják, s alatta megy át a csatorna.~–
 749    24   |              öcsém, az ősz hajszálaimat, s keress ki magadnak valami
 750    24   |            hegyét keresztül lehet fúrni, s azon a tengert a Balatonon
 751    24   |              összeget előteremteni kész, s akkor Budapest a tengerrel
 752    24   |                   Micsoda? – kiálta fel, s most már a szemei fehérét
 753    24   |        hollandiak fészkeljék be magukat, s a bányáinkból minden aranyat,
 754    24   |               őexcellenciájához belépni, s aki csak hallgatta aztán
 755    24   |                akart engedni a másiknak, s mind a kettő meg volt felőle
 756    24   |         idegennek. Ide csatorna nem jön, s punctum!~A districtualis
 757    24   |       zsebkendőjét kirántani a zsebéből, s abba temetni a nevetését.~
 758    24   |            megláthatni ott fenn Bécsben, s megbírálni, hogy jól adták-e
 759    24   |                  pozitúrába tette magát, s a körmei hegyét kezdte nézegetni.
 760    24   |                 jött be sietve a titkár, s hozta a postáról érkezett
 761    24   |                  a pecsétet a titkárral, s aztán elővette az aranyfogantyús
 762    24   |             elővette a tubákospikszisét, s teleszórva burnóttal az
 763    25   |               teleszedve mezei virággal, s aludt volna utána fölségesen.~
 764    25   |                  hívta vissza a császár, s akit helyébe kinevezett:
 765    25   |            eddigi tanácsbeliek elűzetése s újak beiktatása. Akkor aztán
 766    25   |               leszámlálnak az asztalára, s azt mondják neki: „Nézd:
 767    25   |             lemondott minden jutalomról, s csak olyan föltétel alatt
 768    25   |                 a felfedezés fáradalmait s a jutalmat is megosszák;
 769    25   |                  oda kölcsön a tenyerét.~S ha aztán teljesül a nagy
 770    25   |                vádlottak szégyenpadjára, s bármilyen magasan hordják
 771    25   |                  csak húsz évvel később, s az első platánt csak ötven
 772    25   |      épületszörnyeteg útjában fog állni, s alkalmatlanná válik továbbfejlődhetésére?
 773    25   |                 érő tarkavirágos lajbit, s éppen nem feszesen álló
 774    25   |                  magyar nadrágot viselt, s hozzá háromszögletű kalapot.
 775    25   |                 akinek mindig igaza van, s aki senkitől sem tanul.
 776    25   |                   gun tóg”ot udvariasan, s ő is mondott rá valamit
 777    25   |                   monda a jámbor polgár, s attól fogva Ráby arra lett
 778    25   |               kukorica felvehesse magát, s a sertések a nagy hőségtől
 779    25   |           kalapját a botja végére tűzte, s úgy tartotta az arca elé
 780    25   |               kijött onnan egy kisleány, s hozott egy fatálcán egy
 781    25   |      gyaloghintóig tudott elvánszorogni, s a hordároknak megmondhatta,
 782    25   |                eszméletlenül vitték fel.~S ha a szegény Böske ott nem
 783    25   |                 tejet itatott az urával, s aztán tollat vett elő, megcsiklándta
 784    25   |                 fenekén szokott maradni, s azt kanállal beadogatta
 785    25   |             megmérgezett bevett mindent. S az használt neki. Pedig
 786    25   |                 ágya mellé egy pálcával, s amint a nyavalyás az izzó
 787    25   |                 hogy menten visszakapta, s így izzasztotta egész másnap
 788    25   |       izzasztotta egész másnap reggelig, s itatta vele egyre a tejet
 789    25   |               egy szegény parasztcseléd!~S ezt tudta az egész város!~
 790    25   |              fejét, hogy hozzá eljöjjön, s őt az életnek visszaadja.~
 791    26   |                  zsémbelt rá a lábadozó. S aztán addig veszekedett
 792    26   |                nem akar hinni a gazdája, s aztán elmondott neki mindent
 793    26   |                mert fél, hogy meglátják, s hogy ha meggyógyul az úr,
 794    26   |             előre, a maga terve szerint, s nem tekinteni a háta mögé,
 795    26   |                 menjen ki a helyszínére, s Ráby Mátyásnak a vádpontjait
 796    26   |            örökölte a gazdag nagynénjét, s kifizette hitelezőit az
 797    26   |       inggallér-varrónőig becsülettel. – S a katonákkal nem lehet olyan
 798    26   |                Mátyás visszatért Budára, s a kerületi biztosnak átadta
 799    26   |       szentendrei praefectusnak, hogy ez s ez napon a bizottság meg
 800    26   |                polgárok tudósíttassanak, s hogy mindez szép rendben
 801    26   |          összetörte, olyan méregbe jött, s a bársonysipkáját úgy odaverte
 802    26   |                   Mintha előttem látnám, s a füleimmel hallanám, hogy
 803    26   |                 auctiót szedegettem fel? S mit mondjak? Kincset találtam?
 804    26   |                  aztán hogy mikor elmégy s látják, hogy elviszesz valamit,
 805    26   |              Zabváry úr utasítá, elment, s visszajött köpönyegestül,
 806    26   |             nekem egy sor írást, hogy ez s ez ládát tőlem átvetted,
 807    26   |                 ez ládát tőlem átvetted, s azt nekem visszaadni tartozol,
 808    26   |      obligatiókkal, elvitte azt magával, s el is dugta azt úgy, hogy
 809    26   |                hogy leszállt a kedvéért, s akkor aztán az árokparton
 810    26   |                 Pest vármegye hajdúja.~– S ki állította azt oda?~–
 811    26   |                azt mondta: a vicispán.~– S hogy mert az én ajtóm elé
 812    26   |                  egy emberre, aki őrült, s ha egyszer az szaladni akar,
 813    26   |             rögtön kiugrasz az ágyadbul, s in puris femoralibus szaladsz
 814    26   |                nem szól veled a Böske.~– S hogy haragudtam érte a szegény
 815    26   |             megkapta a maga illetőségét, s most már azokra ne számíts.
 816    26   |            ígérgettek a jövő esztendőre, s a szőlősgazdák közt kihirdették,
 817    26   |            melletted, mint a Sion hegye; s nem vették be a gebulát1.
 818    26   |       kegyetlenség, mert jöjjön egy eső, s az egész termése ott vész
 819    26   |           ellenszegült a parancsolatnak, s a kényszeríteni akaró drabantokat
 820    26   |              pedig felcitálták tanúknak, s ott tartják, amíg a bíróválasztásnak
 821    26   |                  időt itt velem a mezőn, s segíts nekem nyulat lőni.
 822    26   |             sietett a szekeréhez vissza, s jó borravalót ígért a forspontosának,
 823    26   |       konyhaajtója is tárva-nyitva volt, s a konyhája polcán fecskefészkek
 824    26   |               túlsó oldalára az utcának, s úgy tett, mintha sohasem
 825    26   |                  már nagy néptömeg volt, s a tanácsház kapuja fölé
 826    26   |                  levették a kalapjaikat, s alig győzte kezeit őrizni
 827    26   |                 utat sem nyitnak előtte, s mikor megszólítja őket nyájasan: „
 828    26   |       felebarátim!”, elkezdenek mozogni, s egymásnak a szűrét rángatják.
 829    26   |                   ő magyarul szól hozzá, s az rácul felel neki vissza.
 830    26   |                 belekiabálnak a szavába, s lármás szavaikat fenyegető
 831    26   |         nyomorúságából ki akart ragadni; s látja azt dühödten hadonászni
 832    26   |             szélét csókolta tegnapelőtt; s aztán mikor annak semmit
 833    26   |                  városukat a császárnak. S hogy semmi se hiányozzék
 834    26   |          félrevonta őt a néptömeg közül, s felvilágosítá, hogy itt
 835    26   |                lesz hazamenni a házához, s ott bevárni, míg a commissió
 836    26   |                 míg a commissió összeül, s hívatni fogják a tanácsházhoz.
 837    26   |                  szobában volt ideje alá s fel sétálni, és gondolkodni
 838    26   |                  sírt előtte az asszony; s aztán a nyakába borult,
 839    26   |                   Nekünk Barrabás kell!”~S mégsem kiált fel: „Múljék
 840    26   |             Petray benéznek az ablakán – s talán mosolyognak is.~Azután
 841    26   |              Azután elcsendesül az utca, s kezdődik valami határozatlan
 842    26   |                  Odatalálok én magam is, s nem félek senkitől!~S ezzel
 843    26   |                is, s nem félek senkitől!~S ezzel rendbe szedve az okiratait,
 844    26   |         fenékéről. A terem tömve, dugva, s minden arc rákká főve az
 845    26   |                 főve az emberi hőségtől, s azonfölül fölhevítve mindenféle
 846    26   |               emberi rossz indulatoktól. S ezek az indulatok mind Ráby
 847    26   |       folytatását találja kinn a piacon. S ami tán meghiúsított volna
 848    26   |                 protocollumba vétetendő, s már most felhívja a vádlót,
 849    26   |                   lerakta az irományait, s aztán előadá az egész terjedelmes
 850    26   |                  kicsalja a tarsolyából, s a nép véres verítékén hízik. (
 851    26   |         keresztül lehetett rajta látni.)~S ez így folyt végeszakadatlanul.
 852    26   |            sápadt lett, mint az irhabőr, s a veríték csorgott le róla,
 853    26   |           vastagra megdagadtak az erek – s az átellenében álló szidalmazott
 854    26   |              brilliántos aranyos ruháit, s azokban sétál végig a promenádon…~
 855    26   |                 ne kacagjon.~– Ha-ha-ha!~S ettől a három szótagtul,
 856    26   |                 mintha tollat fosztana – s azzal meg volt halva.~Az
 857    26   |            nótáriust hirtelen felkapták, s kivitték a szabadba; azt
 858    26   |                azt hitték, csak elájult, s hozzáfogtak az életrehozásához.~
 859    26   |                 ha csak egy ember tudja, s ha azt elviszi az ördög,
 860    26   |             nekik. Csak halva maradt az, s ahogy megígérte a prefektusnak,
 861    26   |             felállt az elnök a székéről, s inte, hogy hallgassanak
 862    26   |               hogy azon nevetni kellett. S törvényeink a nevetést nem
 863    27   |                  nagy községi láda állt; s csak ennek a ládának a kézre
 864    27   |              halomra gyűjtött kincstömeg s a még nagyobb összegre rúgó
 865    27   |           nyomába akadtak az ellenségei, s anélkül, hogy észrevette
 866    27   |               pópa kész felmenni Bécsbe, s mindent fölfedezni, mihelyt
 867    27   |              ebédre a „Három kapás”-nál, s annak a kedvenc ételeit,
 868    27   |         traktálta meg, hanem igazi bort. S azt mondják, hogy a bor
 869    27   |        narancsszeletet dobva a bor közé, s odakínálta azt neki.~– Ej,
 870    27   |                volt, a java életkorában, s úgy ragyogott a képe az
 871    27   |              kezét a kardja markolatára, s szigorú hangon monda:~–
 872    27   |              rémülettől; nagyot hörgött, s azzal végigvágta magát a
 873    27   |                Pál uram odarohant hozzá, s felszólítá, hogy adja meg
 874    27   |            kardokkal rögtön közrefogták, s kikísérték az utcára. Ott
 875    27   |                 másik két kocsiba ültek, s aztán úgy hajtattak végig
 876    27   |       könnyebbfajta láncot hozatott elő, s annak a békóit Rábynak a
 877    27   |           kinyitott előtte a Nro. 3-ban, s oda minden hosszas kínálgatás
 878    27(1)|            látástól egyszerre meghaljon, s hogy ez mind a kettő éppen
 879    28   |                 Ráby olyan régen ismert, s annyiszor megszólított.
 880    28   |                nehéz lánc volt a lábán.) S megveregette a vállát; míg
 881    28   |                tudja hámozatlan megenni. S ehol van ni, milyen derék
 882    28   |           ártatlanok vagyunk mi odafenn; s eb, aki rávall akár magára,
 883    28   |                 Ráfekszünk valamennyien, s kiszorítjuk belőle a lelket.~–
 884    28   |              komák! – kiabálták a rabok, s Ráby Mátyásnak megvolt az
 885    28   |                  rámutogatva a fejeikre, s elmondva, hogy melyik a
 886    28   |        szorongatja, csakugyan penészbűz, s az a korty, amivel őt a
 887    28   |                 elővegye a jobbik eszét, s azon kezdje, hogy miként
 888    28   |                többieknek a lábai alatt, s a Ráby szeme közé mosolygott.~–
 889    28   |                  egyszerre elhallgattak, s egymásra néztek. Majd meg
 890    28   |                lózsiban.~Ráby felnézett, s akkor vette észre, hogy
 891    28   |            felnyitotta a cseber fedelét, s belebújt egészen.~Ráby még
 892    28   |          pajtásához vagy a szeretőjéhez, s aztán megint vissza kell
 893    28   |                 papirost elvettek tőlem, s a legkisebb darab plajbászt
 894    28   |               betömték rágott kenyérrel, s arra megint port hintettek.
 895    28   |          letehénkedett elébe négykézláb, s annak a hátán írta meg a
 896    28   |                  a cseber takarója alól, s átvette a levelet. Hogy
 897    28   |                  a csebret a karikákról, s egy pillanat alatt benne
 898    28   |               vállára vette a két rudat, s aztán egy fegyveres őr kísérete
 899    28   |              napokbul esztendők lesznek, s hogy ez a hely nem a legirtózatosabb
 900    28   |               vállukra vették a csebert, s aztán egy ideig lehetett
 901    28   |                  folyosón, lépcsőkön alá s fel. A bennmaradt rabok,
 902    28   |                 a számuk megkevesbedett, s most már jobban kinyújtózhattak,
 903    28   |                 szegletből a kis cigány, s a fekete pofája kétfelé
 904    28   |               újra rájuk zárta az ajtót, s akkor a kis cigány odakuporodott
 905    28   |            cigány odakuporodott melléje, s aztán az egyik pofájából
 906    29   |                  reggelre vissza szökik, s a kétszeres vizitációnál
 907    29   |            felvette a vállára a csebret, s kicsörömpölt vele a kúthoz.
 908    29   |              vette a megtöltött csöbröt, s felvitte a vicispán szállására.
 909    29   |             azután felmászott a kürtőbe, s ott várt, amíg minden elcsendesedik.~
 910    29   |            kibújt szépen a kéménylyukon, s végigkúszott a megyeház
 911    29   |             Aztán végighasalt a kőfalon, s rálesett, amíg a fal mentében
 912    29   |          fegyveres strázsa hátat fordít, s odább megy. Akkor leveté
 913    29   |                  Akkor leveté a kötelet, s szépen leereszkedék rajta.~
 914    29   |             volna arra a lelógó kötélre, s azt mondta volna magában,
 915    29   |                  Sarkantyú utcában volt, s onnan aztán nyargalt a Zsidó
 916    29   |           Ábrahámnak átadta az izenetet, s átvéve tőle a Rábynak küldött
 917    29   |                  azokat elhozta magával, s aztán búcsúvétel nélkül
 918    29   |         jókedvében cigánykereket hányva, s ugyanazon az úton, amelyen
 919    29   |                 át az alispáni konyhába, s a cseberben, amivel másnap
 920    30   |               hagytuk el? „Nihilominus…”~S azzal a kapott levelet egy
 921    30   |                  már tele volt ilyennel, s diktált tovább, csendesen
 922    30   |                   csendesen járkálva alá s fel a szobában. Ez sürgetős
 923    30   |                fölnyitá a kosár födelét, s megmutatta annak a tartalmát.
 924    30   |       commissarius összecsapta a kezeit, s suttogva igyekezett kiabálni,
 925    30   |              küldött, az énhozzám szólt, s én azt elolvastam. Abban
 926    30   |           menlevelei dacára, elfogatott, s Pest vármegye börtönébe
 927    30   |                  egy szűk pincebörtönbe, s sürgessem, hogy excellenciád
 928    30   |           azonnal szabadon bocsáttassék, s magát, mint nemesember,
 929    30   |      megszégyenítő börtönbül kivétessék, s számára oly tartózkodási
 930    30   |                   monda a nagyméltóságú. S azonnal csengetett.~Az irodaszolga
 931    30   |               lesz délután visszajönnöm, s megtudnom a resultatumot?~–
 932    30   |                fáradságot. – „Eiusmodi.”~S az interrumpált opus folyt
 933    30   |                meg nagyon is felbuzdult, s ütögette a mellét, hogy
 934    30   |              elítélt rabló társaságában, s számlálta az órákat, a perceket,
 935    30   |             kosztja –, amint értejöttek, s kiszólíták a rettenetes
 936    30   |               kezeit kurta vasba verjék, s azután még egy pinceodúval
 937    30   |                 van-e zárva Ráby Mátyás? S miután azt ott nem találta,
 938    30   |              miután azt ott nem találta, s a megyei tisztviselők semmiképpen
 939    30   |                 az asztala mellett ülve, s egy tollat rágva, amellyel
 940    30   |              ledobta a tollat a kezéből, s elbámulva szólt:~– Bihászman?
 941    30   |              embernek a lábaihoz térdre, s megragadva annak a két kezét
 942    30   |                   áldott jó keresztapám!~S minden szavát száz csók,
 943    30   |             láncaitól megszabadíttassék, s azonnal a nemes urak tisztességes
 944    30   |               fogja az úr ezt a levelet, s siessen át vele Pestre.
 945    30   |                  börtönébe átszállítják, s megmondja az uraknak, hogy
 946    30   |                 hogy elszöktél hazulról, s itt voltál a Rábyért könyörögni,
 947    30   |         kiszabadul, aztán elmegy Bécsbe, s nem jön ide többet lábatlankodni.
 948    30   |                  hintóig keresztleányát, s mint a tisztesség hozta
 949    30   |             kverauszt kiáltottak előtte, s fegyverbe állottak a közeledtére;
 950    30   |                  főúr fejével bólintott, s egy szóval sem mondá a várnagynak,
 951    30   |                Megfogta a leányka kezét, s felvezette a lépcsőkön az
 952    30   |          Tárhalmy még nem tudott semmit, s egészen elbámult, mikor
 953    30   |                 a leány az apja keblére, s az ölelte annak a vállait.
 954    30   |            megcsókolta a leány homlokát, s azt súgá neki:~– Te tehetted!~
 955    30   |                  a csirkesírást odakinn, s kitalálta, hogy mi történik.
 956    30   |                orcácskáját a tenyerével, s azt ígérte neki, hogy majd
 957    30   |                  Éppen az asztalnál ült, s akkor költötte el a csirkebecsináltat.
 958    30   |               írni levelet a császárhoz, s azt fel tudta küldeni hozzá.
 959    30   |     oldalzsebéből a lepecsételt levelet, s odatartá Ráby elé.~– Ön
 960    30   |      kiszabadulni, haszontalan vergődés, s csak a láncát fogja szűkebbre
 961    30   |                  marja ebben a szobában.~S e szónál „ez a rossz szíve”,
 962    30   |         odabökött arra a helyre Rábynak: s az olyan volt, mintha karddal
 963    30   |                előtte.~Azzal megfordult, s magára hagyta a rabot.~Mikor
 964    30   |             maradt, lerogyott a székére, s homlokát odafekteté arra
 965    31   |             ágyához, letérdepelt előtte, s elkezdett imádkozni.~Ez
 966    31   |     foglalatosság, gondolá magában Ráby, s meghúzta magát csendesen,
 967    31   |             tennie a könyvet, aztán alá- s felsétálással tölteni az
 968    31   |                  nagyon rossz alvó volt, s amint valami álomrém felrezzenté,
 969    31   |         egyszerre rákezdé az imádkozást. S Ráby is rossz alvó volt.
 970    31   |                egyet fordult az ágyában, s a nyoszolya elkezdett nyikorogni,
 971    31   |               Kalabusz rögtön fölébredt, s kész volt az imádkozás;
 972    31   |             mérték feletti kegyeskedést, s lesz annak valamikor böjtje;
 973    31   |               ébreszté fel megint Rábyt; s nem volt abban se szünet,
 974    31   |             fogait, addig is könyörgött, s mikor délben az ételt behozták,
 975    31   |                 meg kellene adnia magát, s kegyelmet kérnie ellenségeitől,
 976    31   |               akart velük még tovább is, s mikor hatalmukban volt is,
 977    31   |             áhítattal, felugrott talpra, s aztán elkezdett járkálni
 978    31   |             aztán elkezdett járkálni alá s fel, hátratett kezekkel,
 979    31   |                 fel, hátratett kezekkel, s aközben vasvillaszemeket
 980    31   |               egész imádság füstbe megy, s újra kell kezdeni.~– De
 981    31   |               férfiú jelent meg előttem, s az azt mondta, hogy akkor
 982    31   |                 férjhez menendő leányok” s a „gyermekágyból felgyógyult
 983    31   |           szobatársára nézve életkérdés, s többé olyan ódát nem szavalt
 984    31   |             bádogedényeket helyeztek el, s a csizmahúzóját odaláncolták
 985    31   |              orra pedig félre volt ütve, s a pofája tele sebhelyekkel,
 986    31   |              mint az egyszarvú öklelője, s csak úgy vicsorgatta az
 987    31   |               elszörnyedve hőkölt hátra, s ijedtében leült az ágyára.~–
 988    31   |                  új lakó úgy járkált alá s fel ebben a szobában, mintha
 989    31   |               mint aki itt a legöregebb, s kihúzta a csizmaszára mellől
 990    31   |            mellől a fehérvári bicskáját, s odafente az asztal széléhez.~
 991    31   |                gyomrát a ciberelevesnek, s hozzálátott a pofázáshoz. (
 992    31   |                 hogy ragad a jó stílus!) S ez volt az első pillanat,
 993    31   |                  a „Szentek Hegedűjé”-t, s rákezdte elébb a szegény
 994    31   |            lecsapta a kezéből a kanalat, s nagyot ütött az öklével
 995    31   |                  az öklével az asztalra, s elkerítette, amilyen cifrán
 996    31   |             folytathatta, ahol elhagyta, s most már maga is hozzálátott
 997    31   |              kirúgta a széket maga alól; s elkezdett megint járkálni
 998    31   |              sarkantyúcsörömpöléssel alá s fel, sorba vette a görbe
 999    31   |              mondta a maga lerónivalóit.~S ez így ment napestig.~A
1000    31   |                 a másik meg magasztalta, s amint felébredtek, mindjárt