Fejezet
1 1| unokáik is részesüljenek: ezek igazán gondoskodtak az új
2 6| csikókat.~– De hát nincsenek ezek az aranyak körülmetélve,
3 6| indemnityt. Olyan kiadások ezek, amiket nem lehet kiharangozni.~
4 6| uram. – Mert mind ilyenek ezek a papok! Mindeniknek csak
5 7| asszony körtéjét”.~– De ezek az aranyak benne!~– Hát
6 9| gerezdes gömböket kikezdték.~Ezek ellen mindenféle madárijesztőket
7 9| tiszttartósággal lekenyerezzenek ezek az urak; hanem hogy az elnyomott
8 10| megszokott gondolatok tanújelei ezek: ereklyéi a legigazibb oltárnak,
9 11| Nem a császár? Addig pedig ezek a tisztviselők a mi választottaink,
10 12| színészekén világoszöld. Ezek tartoztak az arisztokráciához.
11 14| illeti, annak a kútforrását ezek az urak, akik itt az asztalnál
12 15| ez mindennapi dolog.~– De ezek nem mindennapi dolgok.~–
13 17| nevetve mondá Pálffynak: „Ezek a fickók képesek volnának
14 17| szája. Nem is igen adtak ezek feleletet, akármit kérdezett
15 17| odadörmögve neki:~– Nem mondják ám ezek, hogy mi bajuk van, az úrnak,
16 17| orvosolva. Nem panaszkodnak ezek már senkinek. Dehogy árulták
17 20| verekedni. Az megtörténhetik. Ezek közül az urak közül az egyiket
18 20| az összes elesetteknek. Ezek pedig még csak fél font
19 20| átkozott rossz pisztolyok ezek! – zúgolódék a kapitány. –
20 20| egyik ugyan megjegyzé, hogy ezek csaknem a cső szájáig vannak
21 20| Ráby. – Jó Lazzarino-csövek ezek; aztán nem a lőpor bennök
22 20| bántani a nemzeti büszkeség; ezek a német tisztek olyan gúnyosan
23 21| milyen bölcs törvények voltak ezek! – De Ráby Mátyásnak egyik
24 21| jegyezte fel magának.~– S ezek az én feleségeim? – kérdé
25 21| Ráby, dühtől reszketve. – Ezek a matricularis kivonatok
26 22| magáét. A magunk retyemutyái ezek. Kiszórták az utcára la,
27 22| folyott annyi ütközet, mint ezek között, s ami a büszkeséget
28 22| Patriarkális állapot.~– Nohát, ezek a nekünk való emberek, akiket
29 23| Csak azt nem szeretném, ha ezek a bicskeiek azt mondanák,
30 23| hajigálták ki az ostromlókra; ezek meg természetesen vissza
31 26| megismerte Ráby a maga embereit. Ezek azok az ő hívei, akik annyit
32 26| sem ért többé magyarul; ezek csak rácul tudnak már, a
33 26| emberi rossz indulatoktól. S ezek az indulatok mind Ráby számára
34 26| összegyűjtött porcióskönyvek. Ezek ellen védje magát a tanács.
35 28| nagyon.~– Jó gyerekek ám ezek nagyon! – sietett a rabok
36 28| tömlöc, ahol ő van; hogy ezek az alakok, amik őt körülveszik,
37 30| hiszen, kegyelmes uram, ezek a császár intimátumai, amiket
38 31| meg kellett szoknia; mert ezek, amíg csak el nem aludtak,
39 34| szobatárstul félnie kellett. Ezek bizonyosan elárulták volna.~
40 35| Rábyra semmit kisütni.~Hanem ezek kínterhes napok voltak.~
41 36| szabadon bocsássanak, s most ezek azt szeretnék, ha erőszakkal
42 36| gondolattól, hogy ha most őtet ezek az ismeretlen elszöktetői
43 36| előrevágtatott, a lovasok utána. Ezek aztán lassankint elmaradoztak,
44 37| ismeri s „alamáziának” híja.~Ezek közé telepedik le a két
45 39| őt fel még Bécsbe is. Ha ezek az üldöző vármegye zsoldosai
46 39| mindenféle jelmezekben, ezek között elvegyült Ráby Mátyás
47 40| nem mozdíthatja el azt. De ezek az igazságtalan rossz emberek
48 44| beszélgetésből sejthette, hogy ezek nem fogják őtet innen kiásni.~
49 46| örömet a feltalálójának, mint ezek a drágaságok Rab Rábynak.~–
50 46| Dejszen nem hagyják magukat ezek az urak a bécsi bolondokházába
51 50| allegrettóban van tartva – de ezek a mi kálvinistáink úgy kikeresik
52 51| ősei minden eredendő bűnét; ezek miatt szenved most a delikvens
53 55| kellett, hogy őt minden ember ezek közé számítja.~Addig könyörgött
|