Fejezet

 1     2|      találtak, kivéve a prefektus urat, aki igen kolerikus ember
 2     5|          sem hozta ki a táblabíró urat a jókedvéből; eszébe jutott
 3     5|     látszott, hogy jól ismerte az urat, mert az meg őtet csókolgatta
 4     7|           van! Lelkem, dicsérd az urat…”~Hanem aztán egyszerre
 5     8|            S erre a kincsre én az urat rávezethetem, ha kiáshatja
 6    10|        mikor lehetne a „nagyságos urat” otthon találni.~– Pedig
 7    10|       szívesen látja a tekintetes urat!~(„Ruha: tisztesség!” Ráby
 8    12|    azonnal tekintetes Ráby Mátyás urat felkeresni valahol a városban.
 9    13|       Láttam én már ilyen haragos urat máskor is eleget; hallottam
10    14|          éltesse a vitéz kapitány urat.~– Csak te végezd a magad
11    14|           tekintetes főszolgabíró urat.~Laskóy táblabíró nevetése
12    14|          éltesse a Gyöngyöm Miska urat – mondá bíró uram, és ivék.~
13    14|       éltesse a tekintetes doktor urat!~– No, de most már elhallgass,
14    14| tekintetes „hityimityimatyimókus” urat.~Tudniillik, hogy megyei
15    15|        districtualis commissarius urat, az neked nagy jóakaród,
16    15|          násznagynak a méltóságos urat!~– No, hát nem viszek magammal
17    17|        újra láthatom a tekintetes urat itt a mi szegény városunkban.~–
18    17| gerendákat. Az Isten áldja meg az urat, hogy felsegítette a szegényeket!~–
19    17|        biz az; csak arra kérem az urat, hogy ne igen álljon szóba
20    20|      alhadnagy úr.~– Az alhadnagy urat fogom felkérni.~– Hát jól
21    20|         én magam csíptem meg a jó urat. Azt is elmondhatom, hogyan:
22    20|           fél tízkor felköltse az urat, és hozzon neki mosdóvizet.
23    24|         meg egy kissé a kegyelmes urat. Ott fenn Bécsben, az udvarnál
24    26|          csodálkozására Leányváry urat ismeré fel – a kirilájzumáról.
25    27|            hogy nemes Ráby Mátyás urat mint „nobilis elapsus”-t
26    30|           De majd megette a derék urat őexcellenciája, mikor a
27    32|          Én nagyon jól ismerem az urat; de az úr nem ismer engem.
28    32|         ez még itt a börtönben is urat játszik, s fumigálja az
29    32|            irgalmazz!”-ra.~A nagy urat igyekezett mind a kettő
30    33|           könnyebb beteg, mert az urat még csak a hideg leli tőle;
31    34|     taszítva el magától Leányváry urat, mintha emberestül együtt
32    35|       sedria convincálni fogja az urat in contumaciam fejvesztésre!~–
33    36|   elveszik tőle a kulcsokat. Ráby urat kiszabadítják.~Jól van,
34    36|          nagy kegyelem érte a rab urat. A láncok mind levetetnek
35    41|           talpon volt; az adlatus urat a komornyik egyenesen bevezette
36    41|          aktákkal jöttek az elnök urat az ország legkülönbözőbb
37    41|          nyájasan felkérte a báró urat, hogy méltóztassék vele
38    41|        hidege vette meg a kamarás urat abban a gros de Napel frakkban.
39    43|          a szabad mezőn Plötzlich urat, egy csoport veréb volt,
40    43|           nemes Murai Ráby Mátyás urat, őfelsége kamarását a rendőrségi
41    43|     nagyságos Ráby Mátyás kamarás urat.~– Azaz, hogy „Rab Rábyt”,
42    43|        biztost is.~– Ráby kamarás urat is szállítsák ki!~Erre aztán
43    43|      ellenére Ráby Mátyás kamarás urat láncra veretni és börtönbe
44    43|    micsoda infamia volt a kamarás urat láncra veretni. Most mindjárt
45    43|          aztán visszavihetik Ráby urat békével.~– Hisz ez nagyon
46    43|          Úgy elszaladt, Plötzlich urat is magával ragadva, hogy
47    44|          hahota fogadta a kamarás urat, mikor beléptették a telepipafüstölt
48    46|         elé a substitutus alispán urat.~Az nem volt baj, hogy Laskóy
49    48|     vicefiskális; ugyanaz, aki az urat a statárium előtt fejvételre
50    48|          végső dühbe hozta Petray urat. Elkezdett ordítani hajdúk,
51    51|         nemes Ráby Mátyás kamarás urat azonnal bocsássa szabadon;
52    51|           úgy szabadítani ki Ráby urat a börtönből.~– Megostromolni