Fejezet

 1     3|         ülő táblabíró, tekintetes Laskóy Bálint úr már jobban képviseli
 2     4|          is valami tíz aranyat. – Laskóy asszesszor úr pedig vesztett
 3     4|          mindnyájunkat megmérgez.~Laskóy Bálint úr nem szokta egyszerre
 4     4|         uramöcsém? Sohasem volt a Laskóy de Lakosfalva familiában
 5    14|        volna más, mint tekintetes Laskóy de Laskafalva úr? Az aztán
 6    14|     tekintetes főszolgabíró urat.~Laskóy táblabíró nevetése elnyomta
 7    14|       immer den König.~Amin aztán Laskóy táblabíró úr, a Pudelt négylábú
 8    18|          elnöki széket pedig maga Laskóy táblabíró úr vitte, aki
 9    18|    egymást.~– Igen bizony – szólt Laskóy elnök úr –, de hát tetszik
10    18|        sírtak az ajtón keresztül.~Laskóy táblabíró úr majd megpukkadt
11    18|         lehet kezdeni a nevetést, Laskóy táblabíró úr!~Ráby Mátyást
12    21|          magát.~A sedriában ismét Laskóy mint legvénebb táblabíró
13    21|     nehezen csendességet csinált. Laskóy táblabíró úr összehúzta
14    26| Lievenkoppét. De ott vannak aztán Laskóy táblabíró, Petray szolgábíró
15    30|           telt bele egy óra, hogy Laskóy úr megérkezett hozzá. Ő
16    30|          írni? Szégyen, gyalázat!~Laskóy úr ötölt-hatolt, utoljára
17    33|          vén pókhasú táblabíró, a Laskóy, ezt a szót: „Jaj, gyöngyöm
18    35|       belépett rajta három férfi: Laskóy, a substitutus, aki pörében
19    35|           úr magára! – rivallt rá Laskóy. – Gondolja meg a következését
20    35|            Akkor aztán azt mondta Laskóy úr: – Dobja neki oda a lába
21    43|    Ugocsába; hanem szokás szerint Laskóy táblabíró úr suppleálta.
22    43|          humillime. (Szerencsére, Laskóy úr nemigen tökéletes volt
23    43|          mondja azt a „wenig”-et.~Laskóy úr pedig nem vitte tovább
24    43|       megjuhászodottnak látszott.~Laskóy úr aztán lehordta őt a biztosok
25    43|           a tévedést helyrehozni.~Laskóy úr a két biztost megnyugtatá,
26    44|         cétus ott várt reá ébren; Laskóy, Petray urak és a többi;
27    44|        vármegye börtönében.”~Erre Laskóy elnök úr haraggal ütött
28    44|          két órakor? – förmedt rá Laskóy úr. – Azt gondoljuk, hogy
29    44|   porkoláb szavából értettem meg.~Laskóy úr e szókra bosszúsan tekintett
30    44|         hozzák be őket! – mormogá Laskóy úr Janosicsnak, s a nyelvét
31    44|              ítélte rá brevi manu Laskóy úr. S aztán quinquaginta
32    44|    Hallgasson az úr! – rivallt rá Laskóy. – Nem tanulunk az úrtól
33    44| félbeszakítani. Csak akkor tudott Laskóy úr szóhoz jutni, mikor Ráby
34    46|       urat.~Az nem volt baj, hogy Laskóy úr éppen ebédnél találta
35    46|       tányérján a capfenstrájkot.~Laskóy úr úgy megijedt, hogy a
36    46|  aranyláncot?”~– Hűh! – fújtatott Laskóy úr, kegyetlenül megrémülve.~
37    46|           tegye meg; nekem nincs.~Laskóy úrnak sem kellett több biztatás.
38    46|  kancsónak, olyan szélfogó fülek.~Laskóy úr nem szólt neki semmit,
39    46|            bihászman? Mi történt?~Laskóy úr nagy mosolyogva nyújtott
40    46|        szorított láncokkal.~Amint Laskóy úr elmondta az uraknak a
41    46|       vasajtón a kulcslyukat maga Laskóy úr pecsételte le saját gyűrűjével,
42    47|        valami vadászhoz hasonlít.~Laskóy úr csupa jobbágyi alázatosság
43    47|   sacratissima majestas! – felelé Laskóy.~– Feleljen ön, mi történt
44    47|           kezébe, hogy ne ártson.~Laskóy úr ebben a szobában megmutatta
45    48|        nagy vociferatiót hallott.~Laskóy Bálint és Petray Péter spectabilisek
46    48|        összeszaladt az egész ház.~Laskóy úr volt az első, aki a szobában
47    48|        előhozni! – secundált neki Laskóy úr. – Hol vannak az ötvenfontos
48    49|       tömlöcben! – Ezt parancsolá Laskóy úr a porkolábnak.~Mikor
49    53|           nem fogja azt megtenni; Laskóy elnöknek a szája tárva-nyitva
50    54|           kiálta fel elszörnyedve Laskóy úr. – Én komplotizáltam?
51    54|    valamennyinek.~– A ménküt! Hát Laskóy úr meg Petray úr?~– Úgy