Fejezet
1 2| szemeivel ellenőrizni, nehogy a hajdú meg a delikvens között valami
2 2| Amiért is nemegyszer, midőn a hajdú irgalmazni látszik, lekiált
3 2| kacagás földrengésével. Úr, hajdú, principális és kancellista
4 3| az areopag tekintetét. A hajdú ott állt a háta mögött a
5 4| kocsit ragadni, kocsis és hajdú nem bírták megállítani őket
6 6| útjában, s ott megint két hajdú meg nem fogná a lova zabláját,
7 10| állt az útjában az őrt álló hajdú, nyalábra fogott puskával,
8 10| már messziről elkezdett a hajdú glédába állni, s olyat prezentírozott
9 10| szót a tollas ember a Miska hajdú számára szokta fenntartani.
10 10| madár! – szól vigyorogva a hajdú, s csak azután jelenti be
11 12| dolgomat elvégzem – viszonza a hajdú; az a dolog pedig abból
12 12| meg se álljon.~A Mihály hajdú pedig csak késő este érkezett
13 14| aztán ment, amíg egy urasági hajdú útját nem állta.~Ez kivételképpen
14 18| Nem „Deus”, hanem csak „hajdú ex machina”. A Mihály jött
15 18| Ugyan, édes tekintetes hajdú úr, dobja ki innen ezt a
16 21| meg.~Az elnök meg a két hajdú nagy nehezen csendességet
17 21| elvitték a városházára két hajdú között, s ott fogták.~–
18 23| Váltogatva, mint a két hajdú a deres mellett. Én se bánom.~
19 23| loholt befelé az erősségbe hajdú, csősz, bakter az egész
20 26| minden ember gazember már. Hajdú, kancellista, ispán, sáfár,
21 26| állítva az ajtód elé egy hajdú, aki valahányszor hozzád
22 26| másnak, csak a doktornak.~– Hajdú? Miféle hajdú?~– Hát bizonyosan
23 26| doktornak.~– Hajdú? Miféle hajdú?~– Hát bizonyosan nem a
24 26| megmondja, hogy itt egy hajdú bertáfol az ajtód előtt,
25 27| folyosón künn állt hat megyei hajdú puskával, karddal és a megyei
26 27| felültették az első ülésbe, két hajdú szemközt ült vele a hátulsó
27 29| födele mindig a felügyelő hajdú felé legyen fordulva. A
28 32| hanyatt-homlok a szolgálatára rendelt hajdú:~– Mit tetszik parancsolni!~–
29 34| protestatiója dacára, folyvást egy hajdú kísérte kivont karddal.~
30 34| valamennyit. A vallatottat négy hajdú fogta körül, a kivont kardjának
31 35| A porkoláb nyomában egy hajdú jött egy nagy kőkorsóval
32 35| enyelgett durva tréfálódzással a hajdú, amivel a porkolábot is
33 35| meg azon a szón, amit a hajdú a fülébe súgott: „A korsó
34 35| a rab úr? – tréfálózék a hajdú.~Mert ahol az ember először
35 35| húsevő nap van! – monda a hajdú. Aminek a porkoláb nagyon
36 35| Egyszer az a megszokott hajdú, a rab úr mulattatására,
37 36| Ott künn a korsót, amely hajdú megtölti vízzel, az belecsempészi
38 36| ahol huszonnégy megyei hajdú szokott alunni, s aztán
39 40| elfogadni a nuntiumokat, amikkel hajdú, kocsis, pesztonka beállít
40 41| megnyomorgatott báró, mikor a hajdú elvégre megjelent a partvissal,
41 43| szóba senkivel, amíg egy hajdú hirtelen oda nem hozta neki
42 44| hogy melyik volt negyven hajdú közül, ezelőtt három hónappal,
43 44| neki. – Az ostoba!~A két hajdú behozatott.~Most aztán Ráby
44 45| ott maradt Ráby körül. Egy hajdú, akiben Ráby azt az első
45 45| megállni.~Az a bizonyos hajdú aztán egy zsebkendőnek a
46 46| valamennyien rohantak fel, hajdú és porkoláb asszisztenciával
47 48| bejött rajta Petray úr; egy hajdú kísérte, roppant nagy iratcsomaggal
48 49| szalmaszál száz aranyat ér.~A hajdú elértette a szót, s azt
49 49| Vetkőztessétek le!~A két hajdú letépte a ruháit. Ráby megnémult
50 54| Janosics uram, s arra a négy hajdú kivitte (a nem Rab – Rábyt
51 55| előttük, mire mind a két hajdú megszeppenve húzta magát
|