Fejezet

 1     6|         én adom ki a hamis pénzt, engem megfognak, becsuknak érte,
 2     7|      sorokban: „Fölséges császár. Engem a magas commissio elnevezett
 3     7|           fogja vinni; mert ezzel engem megsért. – Engemet azért,
 4     8|           Mert amilyen igaz, hogy engem még tegnap Rotheselnek híttak,
 5     9|            édes öcsém. Ne biztass engem ilyen szóval. Tudom én,
 6     9|         nem azért jövök ide, hogy engem akár paripákkal, akár aranyokkal,
 7    10|      beszél a táncosával?~– Bálba engem nem visznek, s táncolni
 8    12|    járkált nagy léptekkel.~– Hítt engem, édesapám? – kérdé a lányka.~–
 9    13|           kend a pénzét! Hogy mer engem így megbántani! – Mondani
10    14|      akarja verni a tekepályán.~– Engem nem! – kiáltott közbe az
11    14|    nagybátyám valósággal szeret-e engem, s hogy én tudok-e úgy hízelkedni
12    15|         Amitől más visszariad, az engem odaragad önhöz. Nekem viharos
13    17|     házunkat a fejünkre gyújtsák. Engem a rettegés fog el, valahányszor
14    17|         De hát ne tekintetesurazz engem! Jó pajtások voltunk mi
15    17|           égettem ki?” Hát tegezz engem most is.~– A magam részéről
16    17|    nótáriuson kívül.~– Rávezetnél engem?~– Nem biz én. Mert elébb
17    18|          Hát mégiscsak meg akarsz engem keseríteni?~– Inkább haragudj
18    18|       mint „nobilis elapsus”-t.~– Engem evocálni? Miért?~– Hát barátom,
19    18|        bizonyosan megteszi azt; ő engem jól ismer.~– Tudom. Csakhogy
20    18|           követném el, nyeljen el engem a föld, mind Dáthánt és
21    18|           és való, tegyen semmivé engem Adonáj és az ő isteni hatalma,
22    18|           van kihirdetve.~– Tehát engem a statárium elé fognak állítani?
23    18|       négy lovat hajtotta, amivel engem az ellenséges magisztrátus
24    18|       Ráby Mátyás úr volt az, aki engem kirabolt. No, hát azt bizonyítom.~–
25    18|         az alibit, s utoljára még engem csuknának be.~A Rábyt pártfogó
26    18|        jajgatni akartok! Nem kell engem támogatni! Tudom én még
27    18|       emberi segítség. – Van, aki engem támogat! Jobb felül Gábriel,
28    19|           meg őtet, vagy ő öl meg engem.~– No, azt már szeretem
29    20|        akarni elfogni.~– S tegnap engem akartak helyette felköttetni.~–
30    20|     elszédültél. Nem is csodálom. Engem nem ért olyan közel a mennykő
31    20|       állok. Ha pedig ő teremt le engem, akkor a secundánsaim azt
32    21| megmondják.~– Hát hol láttatok ti engem valaha az életben? – förmedt
33    30|          az arca kigyulladt.~– És engem mégis tegnap délben vetettek
34    32|        kollegának.~– Honnan ismer engem az úr?~A tekintetes úr valami
35    32|          urat; de az úr nem ismer engem. Pedig találkoztunk egyszer.~–
36    33|    engedném minden embernek, hogy engem lopjon, hát nem tudnám a
37    33|      súgta volna, mit mondjak? De engem ez a nem várt csendesség
38    33|       aztán Lievenkopp és Ráby úr engem párbajra kihívott annál
39    33|           már az övé; ő lövet meg engem, ha rátörök, s még megszolgálja
40    36|      Rettegjen az, aki bűnös. Nem engem illet a rettegés.~A vizsgálóbíró
41    36|     császár parancsolta.~– Ej, ha engem a császár akar innen kiszabadítani,
42    37|        Mit látsz rajtam? Nézz meg engem, s nézd meg magadat! Mivé
43    39|     martalócnak a vezérétől, akik engem éjszaka, fölséged nevében,
44    43|           Én rendőrbiztos vagyok; engem esküvésem kötelez a többek
45    44|           imposturájukért akarnak engem elmarasztalni…~De nem mondhatta
46    48|          úr?~– Hát tudja ön, hogy engem még tavaly a főfiskusi állásra
47    51|         Mégis az az ember ölt meg engem! – Megölt – engem – a Ráby.~
48    51|         ölt meg engem! – Megölt – engem – a Ráby.~A nagy ember tántorogni
49    51|         Mégis az az ember ölt meg engem.”~Mikor a titkár belépett