Fejezet

 1     5|            hogy „Igenis, nem tudok semmit: engedelmet kérek, hogy
 2     6|          svábok abból nem értettek semmit. Annál könnyebb volt nekik
 3     6|          pógárok sem értünk belőle semmit, s azt írhatja bele nótárus
 4     6|        való volt, hogy ne lássanak semmit. Mikor aztán mind vakká
 5     8|           olwasoo nem fog megtvdni semmit.)~– Jól van, Ráby úr – azt
 6    10|           esztendősig nem „tanult” semmit, és nem „felejtett” semmit!~
 7    10|         semmit, és nem „felejtett” semmit!~Ilyen virágot sem rejteget
 8    12|           Mondd, hogy nem találtál semmit. Hát Pozsonyban a Grassalkovich
 9    17|           Mátyás nem szólt odahaza semmit. Harapófogóval sem lehetett
10    18|        választotta, hogy nem szólt semmit, csak sírt.~Ez is marasztás.~
11    18|            mi persze nem értettünk semmit. Majd magasra felvitték
12    19|          Odamenve hozzá, nem szólt semmit, csak leült egy székre,
13    19|          mahumed-ember.~– Nem tesz semmit. A kard kiegyenlíti a termetkülönbséget.
14    20|           De nem is felelt az arra semmit; mert amint a kapitány elvégezte
15    20|          onnan; de nem értek azzal semmit, mert a hóka azalatt, amíg
16    20|            Persze azzal se nyertek semmit, hogy feladták a dolgot;
17    21|      Leányfalvy úr nem hallott még semmit a furcsa történetről; mert
18    21|           vesztek azóta.~– Ne félj semmit. A postamesterék szolgálója
19    21| városházára. Mondok, én nem loptam semmit. Aszongya: Ne ugassak. Mondok:
20    21|      csipkedni; aszonta: Ne féljek semmit, menjek velük bátran, nem
21    24|       nemzeteket. De nem ért azzal semmit; mert őexcellenciája azt
22    25|          magunknak ne tartsunk meg semmit!”, hát az ilyen kincsásáshoz
23    26|   tegnapelőtt; s aztán mikor annak semmit sem vétett, csak a javára
24    26|          az a más meg már meghalt. Semmit sem tudott ez többé.~A másik
25    28|         valakit? Mert nem ér ám az semmit, miközöttünk azt mondani,
26    28|        porkoláb nem vehetett észre semmit. A másik kő helyén, amit
27    30|            Tárhalmy még nem tudott semmit, s egészen elbámult, mikor
28    31|     kötötte; így aztán nem hallott semmit, nem zavarta meg az ájtatosságát
29    34|          az egy sem Rab Ráby ellen semmit. Meg is ütlegelték őket,
30    34|          Ráby ott az első emeleten semmit sem tudott arról, hogy mi
31    35|    eltorzított írással:~„Ne féljen semmit. A császár mindenről értesült.
32    35|            Nem lehetett Rab Rábyra semmit kisütni.~Hanem ezek kínterhes
33    35|   szemöldökkel néz rá, és nem szól semmit? – Azért vissza kell parancsolni
34    36|            a porkoláb nem tud róla semmit.~Végigverették valamennyi
35    36|           szólt hozzá:~– Ne féljen semmit, Ráby úr! Mink szentendrei
36    39|            A rablókrul nem szóltak semmit, nehogy tanúknak híják őket
37    39|         lódingomban, aztán ne félj semmit, de nem is félt az egy cseppet
38    40|           azért ő nem értett abból semmit. A németalföldi rendek protestatiója.
39    40|           erről Bécsben nem tudnak semmit. – Az olyan emberek, mint
40    41|            ő maga sem tudott abból semmit kitanulni. Közel is tartotta
41    42|            erről a dologról többet semmit. Én nem fogok felőle kérdezősködni.
42    46|           feje fölé, de nem látott semmit. Az a plafond, még abból
43    46|           Laskóy úr nem szólt neki semmit, csak azt tette vele, hogy
44    46|            hogy sehol sem találtak semmit. A plafondot nem jutott
45    54|           földén.~Erről nem tudnak semmit az európai tudósok, éppen
46    54|            tudja a legjobban…~– Én semmit sem tudok! Rágalom! A táblabíró
47    55|            én most már nem tehetek semmit; holnap indulok az armádiához,