Fejezet

 1     5|        nem látta sehol.~– A biz, öcsém, megunt rád várni, s itt
 2     5|         osztogatni.~– Jaj, Miska öcsém, igaz, hogy megkaptam én
 3     5|         fiatalemberen.~– Te meg, öcsém, tanulj mórest! S mikor
 4     5|        elnyernek tőlem. Itt van, öcsém, keresd össze a zsebeimet,
 5     6|           No, hát mi kell, Marci öcsém? Beszélj!~– Hát csak azt
 6     6|         nem értünk?~– Hát, Marci öcsém, tudod, az urak azért vezetik
 7     9|        nézd, hisz ez az én Matyi öcsém Bécsből! Majd alig ismertelek
 8     9|        hogy ő német: azért az én öcsém az; s ne ugass rá, mert
 9     9|     kutyámat tedd bolonddá, édes öcsém. Ne biztass engem ilyen
10     9|       fogom kímélni.~– Meglátod, öcsém – szólt az öreg, kezeit
11     9|   tiszttartó? Visegrádon?~– Hát, öcsém, az a legjobb hivatal ezen
12     9|      kirilájzumot.~– De hát édes öcsém, a szegény népnek mindig
13     9|          akar a néppel.~– Kedves öcsém, beszéljünk most a dinnyékről.
14     9|          bajuszát.~– Ember vagy, öcsém! Hát ha érzed magadban az
15     9|       markával az álláig.~– Hjú! Öcsém. Ez veszedelmes dolog! Ehhez
16     9|      nevetésnek eredt.~– No már, öcsém, sok mindenféle motívumait
17     9|          neked való feleség, kis öcsém! Mikor legutoljára láttad,
18     9|          kalapáccsal.~– No, édes öcsém, most már megengedj: készülőre
19     9|          együtt oda?~– Nem, édes öcsém; ebben a habitusban, amiben
20    11|        közé nem keveredtél, édes öcsém!~Ráby csak elbámult.~Most
21    11|        kérem.~– Hát, tudod, édes öcsém: én mindenkor nagyon szerettelek:
22    11|     hanem azt mondom neked, édes öcsém, hogyha azon az úton haladsz
23    15| szükségem.~– Násznagyra? Megyek, öcsém! Rögtön befogatok.~– Nem
24    15|         kirukkolt vele. – Tudod, öcsém, vedd el inkább a cigány
25    15|         azt akarom mondani, édes öcsém, hogy én ismertem az apádat
26    15|       Nincs nekem új ruhám, édes öcsém. Ebben a kirilájzomban csak
27    15|           Nem lesz az jó, kedves öcsém. Az ilyen nagy urakhoz nem
28    17|      elkezdi:~– Héj, Dacsó Marci öcsém. Azt parancsolja neked bíró
29    17|          Ugyan, ne mókázz, Marci öcsém. Hiszen megfizetnek ám jól
30    17|    megmondom az okát, édes Marci öcsém, hogy azt ne gondold, hogy
31    17|  osztogatott.~– No, aztán, Marci öcsém – biztatá a kocsisát –,
32    18|     ugyan jó, hogy compareáltál, öcsém; mert már edictaliter akartunk
33    18|         Tudom ám én azt is, édes öcsém, hogy miért. Mert te ez
34    18|        haza.)~– Megbocsáss, édes öcsém, de neked itt az én hivatalszobámban
35    19|     nagyokat hmgetett.~– Hm! No, öcsém! Csigavér! Nem veszik az
36    19|        az! Sok szerencsét hozzá, öcsém. Azt szeretem, mikor legény
37    21|       azt fogja kérdezni: „Hohó, öcsém! Hol jársz te itten? Tán
38    21|       vérzik belül!~– No, látod, öcsém, mondtam, ugye, hogyha elveszed
39    24|     keresztül.~– Trieszttel? Te! Öcsém! (Már ennél tegezni kezdte
40    24|    helytartói elnököt, tekintsd, öcsém, az ősz hajszálaimat, s
41    26|      becsületes emberek, Kracskó öcsém.~– Semmi baj. Majd eldugom
42    26|      vadászik?~– Terád vadászok, öcsém. – Szállj le csak abbul
43    26|        régen nem láttuk egymást, öcsém.~– Ezt a szemrehányást ugyan
44    34|        tetszik tudni, hogy Matyi öcsém az utolsó napokban a szegény
45    34|       rászabadítaná őket a Matyi öcsém, azok egyszerre megkapnák,
46    34|    vegyétek fel. De hát ez az én öcsém olyan bolond, hogy inkább