Fejezet

 1     3|               végre a muskotálydohány édes füstje.~Mikor aztán asztalbontás
 2     6|             ékesen szólásával.~– Jaj, édes Avakumovics barátom, ez
 3     7|           emberré vagyok téve! Ugyan, édes Matyi úrfi, nem lenne olyan
 4     8|         jelenti ön fel maga?~– Ugyan, édes, tekintetes Ráby Mátyás
 5     9|               kutyámat tedd bolonddá, édes öcsém. Ne biztass engem
 6     9|              a kirilájzumot.~– De hát édes öcsém, a szegény népnek
 7     9|            tempóra kalapáccsal.~– No, édes öcsém, most már megengedj:
 8     9|      urambátyámmal együtt oda?~– Nem, édes öcsém; ebben a habitusban,
 9    10|               lépni valahogy.~– Ugyan édes atyámfia – szólítá meg Ráby
10    11|            korpa közé nem keveredtél, édes öcsém!~Ráby csak elbámult.~
11    11|              Sőt kérem.~– Hát, tudod, édes öcsém: én mindenkor nagyon
12    11|               hanem azt mondom neked, édes öcsém, hogyha azon az úton
13    14|          vallomást.~– Nem ön az első, édes Ráby, aki ebbe a városba
14    15|              Csak azt akarom mondani, édes öcsém, hogy én ismertem
15    15|                 Nincs nekem új ruhám, édes öcsém. Ebben a kirilájzomban
16    17|                Hát megmondom az okát, édes Marci öcsém, hogy azt ne
17    18|         alibit.~– Tudom ám én azt is, édes öcsém, hogy miért. Mert
18    18|            várja haza.)~– Megbocsáss, édes öcsém, de neked itt az én
19    18|             hogy megesküdtesse.~– Én, édes fiaim, nem segíthetek rajtatok –
20    18| Kitakarodjatok innen mindjárt! Ugyan, édes tekintetes hajdú úr, dobja
21    19|              feleségem?~– Jaj, kedves édes tekintetes úr, kérem alázatosan,
22    19|          egyszerű és világos szöveg.~„Édes Fruzsinkám. Megértettem
23    23|               keserű?~Lám a répa mily édes!~      Ha megfőzik disznólábbal~     
24    24|               csatorna.~– No, de már, édes fiam, kamarás úr, barátom,
25    26|           megszólítja őket nyájasan: „Édes felebarátim!”, elkezdenek
26    26|        boldogságát feláldozni! Milyen édes volt ez asszony ölelése!
27    26|               letört fülű gomb. És az édes nép azt kiáltja rá: „Feszítsd
28    28|              a szeme közé.~– No, hát, édes selyem úrficskám, te is
29    30|           örömében.~– Oh, kedves, oh, édes, oh, áldott jó keresztapám!~
30    40|               az édesatyját:~– Ugyan, édes jó apám – megszabadult-e
31    40|         bátorítá fel magzát:~– Kedves édes jó apám: – rossz ember az
32    40|             is megértsék?~– Várj hát, édes kisleányom, megpróbálom
33    42|            Nem tartozom már se neked, édes népem, se neked, édes császárom
34    42|          neked, édes népem, se neked, édes császárom semmivel – hanem
35    46|               feje fölött; s aztán az édes, ismerős hang:~– Szegény
36    48|            olyan jólesett az a forró, édes tápláló ital; az utolsó
37    48|           esik neki olyan jól az, ami édes és tápláló? Miért örül úgy
38    48|          nagyot nevetett erre.~– Hej, édes Matyikám, csak idealista
39    50|             Egy egész nap elmaradt az édes vigasztaló hang odafönn.~
40    50|          beéri.~Másnap sem jött el az édes vigasztaló szózat; hanem
41    52|              szűk ege megfosztva az ő édes angyalától, s így váltotta
42    54|      haláldala, mint minden, ami csak édes van földi és földöntúli