Fejezet

 1     9|        tudja már, hogy fiú-e vagy leány! Akkor felteszik a hintajába,
 2     9| principálisod leánya. Ugyan derék leány lett ám belőle. Amióta megboldogult
 3     9|     szempilláit). Aztán nem olyan leány ám az, mint a mai módi kisasszonyok,
 4    10|           kézcsókot.~Arra pedig a leány mind a két kezét eldugta
 5    10|       száját.~– Was machen Sie?~A leány ránézett a nagy kék szemeivel,
 6    10|        Matyi bácsi, mit csinál?~A leány pedig fülig pirul, s szemérmes
 7    10|          a nehéz titkot.~Íme, egy leány, aki tizenkét esztendős
 8    10|      szemei elmondtak volna, ha a leány föl mert volna azokba nézni.~
 9    10|          volna azokba nézni.~És a leány ajkain is ott lebegett egy
10    12|       semmi, minden van itthon.~A leány azzal kezet csókolt, mind
11    14|       forrón megcsókolta azt.~S a leány nem rántotta vissza a kezet,
12    15|         hogy kicsoda-micsoda az a leány.~– Tudom jól. Ő maga elmondott
13    15|       mint ön volt énhozzám. Az a leány oly kedves, oly szelíd,
14    21|      pedig azt teszi, hogy ha más leány ül alá, mikor tele van a
15    21|        nagyot nyalt a nyelvével a leány piros karján, mikor odament
16    21|         esküdném meg; inkább csak leány maradok. – Aszonta erre
17    21|     mondja a nótárus úr: „Hallod, leány, hogy bömböl az ördög; egyszeribe
18    26|         mint a tordai malacnak. A leány kivette a hajdútól szépen,
19    30|           semmirevaló gézengúz.~A leány a két kezét a kegyelmes
20    30|    alávalót?~Erre a szóra aztán a leány a két kezét a keblére feszíté;
21    30|        áttéríteni.~Azután, hogy a leány odaborult a keblére, megsimogatta
22    30|           őtet – te is – én is.~A leány csak nagyot sóhajtott erre.~
23    30|        leánya; azután odaborult a leány az apja keblére, s az ölelte
24    30|     vállait. Az apa megcsókolta a leány homlokát, s azt súgá neki:~–
25    30|           el. Mikor újra bejött a leány a szobába, már egészen piros
26    33|       Jóllakik vele. Aztán a szép leány is férjhez ment, kapott
27    37|       intett.~– Ahán! Értem. Szép leány onnan alulról. A csaplárosnénak
28    37|             Hát aztán szép-e ez a leány? – kérdé a fejtakarót felemelintve.~–
29    37|           Rab Rábymat éppen, szép leány képében? Csak szeretném
30    37|       megismerték egymást. A szép leány, az volt a férj, s a deli
31    37|   gyöngülve. Sírt, mint egy igazi leány.~A másik pedig szitkozódott,
32    40|       kitalálta ő azt jól, hogy a leány azt szeretné megtudni azokból
33    40|  nyomorultul és menthetetlenül.~A leány még egy újabb kérdésre bátorítá
34    40|   becsületes, igaz lelkű férfi.~A leány csodálkozva rázta a fejét.
35    40|       azoknak a pártján vagyok.~A leány bámulva tekinte fel rá:~–
36    40|          válassz! Mit mondanál?~A leány egy ideig tanakodott magában:
37    40|           a papirosra rajzolva.~A leány a fejével bólintott.~– No
38    40|             Még többet? – szólt a leány elrémülve.~– Igenis, még
39    42|           kellett ahhoz, hogy egy leány, ki még a szemét sem meri
40    49|        galamb képében, egy gyönge leány képében megharcolt az erősek,
41    52|           Pedig majd rávette ez a leány; olyan szépen tudott könyörögni!~