Fejezet

 1     4|            medaillonjába. De el ne mondja valakinek, urambátyám; mert
 2     7|       Köszöntetem az urambátyámat, mondja meg neki: semmi bajom. Kívánok
 3     9|            a crapuláját, akkor azt mondja a patvaristának: „Audiát,
 4    10|          nem szereti a gitárt. Azt mondja, ez csak diákok kezébe való.~
 5    10|          az belép a szobába, annak mondja azt, hogy „spitzbub”!~–
 6    11|      Kegyelmed tudja? És mégis azt mondja, hogy ne lépjek tovább? –
 7    12|        Pest nem nagy erdő. – Aztán mondja meg neki, hogy köszöntetem,
 8    13|       látja, hogy a biz arany: azt mondja rá, hogy „Az Isten adta
 9    14|            a nagy kincsesláda! Azt mondja erre a szövetség feje: No,
10    16|           mikor híni jönnek, s azt mondja: „Nincs itthon.”~Egyébiránt
11    17|             akkor minden ember azt mondja, hogy nagyságos urak lettünk.~
12    17|      szívesen veszem, ha az úr azt mondja, hogy „te”, de engedjen
13    18|            szólt hozzá az elnök –, mondja el kend, hogy történt a
14    18| könyörögtek neki, hogy hát, ugyan, mondja ki azt az alibit, hiszen
15    18|             Dehogy tette, hogy azt mondja! Engedte az egész rettenetes
16    19|          ik szakasza világosan azt mondja, hogy ahol olyan sérelem
17    19|           irhát.~– Azt majd a kard mondja meg. Nekem nincs több beszélnivalóm.~–
18    21|            én rá, hogy Ulászló azt mondja arra, hogy az „detestabile
19    21|        egyet 1522-bül, amelyik azt mondja, hogy a házasságtörőnek
20    21|         szigorú magyar törvény azt mondja, hogy a más feleségét elszeretőnek
21    21|        kisbíró két hajdúval, s azt mondja, hogy nekem mindjárt muszáj
22    21|        nagy búgás támad, amire azt mondja a nótárus úr: „Hallod, leány,
23    30|      Pestre a vármegye házához, és mondja meg a substitutus vicispán
24    31|            újra kell kezdeni.~– De mondja meg az úr, miért imádkozik
25    33|          fel ellenkező értelemben. Mondja meg a renitens uraknak,
26    33|          az arcának.~– Mármost hát mondja meg az úr, Ráby uram, hogy
27    34|          hágy vágatni a hátán. Azt mondja, hogy ő ezt a titkot másnak
28    34|            a titkot másnak meg nem mondja, mint éppen csak a község
29    34|      szemei majd kiugrottak:~– Azt mondja! – ordítá el magát, végét
30    35|         uram nevetett rajta.~– Nem mondja már az a csúnya madár többet
31    35|          rögtön Rab Rábynak; de ne mondja ám, hogy ő küldi; tegyen
32    35|           azok mind – macskák!~Azt mondja maga Rab Ráby az önéletírásában: „
33    37|         katrincát hozzá, senki sem mondja meg, hogy nem oláh fáta.
34    39|          Nem tudok írni, fölség.~– Mondja el, hogyan történt az az
35    41|        reggeli prüsszentés?~Johann mondja:~Aki hétfőn reggel prüsszent,~
36    43|            tud.~– Zer wenig.~– Hát mondja azt a „wenig”-et.~Laskóy
37    47|             masculini generis”-nek mondja, holott a barát mondása
38    50|    jókedvében!~De ezt Janosics nem mondja meg neki, hanem engedi,
39    55|          neki az emlékiratot, hogy mondja el annak tartalmát. Addig
40    55|     ritkaságok közé sorolható.~Azt mondja az emlékirat végén Ráby:~„