Fejezet

 1     2|       gyöngéd ölelkezés közben; mire általános hahota támad a
 2     5|      igazi rossz út. Lesz este, mire bevergődnek.~– A „nap”-nál
 3     5|        terque quaterque. De hát mire kell neked most olyan nagy
 4     6|    volna nekem is szót emelnem.~Mire nagy zúgás támadt a vének
 5    10|       Sokáig, nagyon sokáig!” – Mire múlhatlanul azt kell válaszolni: „
 6    11|        berek elénkbe dörg, hogy mire van nagyobb szüksége a jövendőnek:
 7    12|        Rondellában. Tudod, hogy mire való volt az a Rondella?
 8    17| vágtatva jönni a kastély felől; mire az egész elrejtőzött néptömeg
 9    21|     urambátyám?~– Hát úgy, hogy mire a nagy teketória után kisül
10    21|   pofájukat!~– De úgy termetre, mire, érnek valamit?~– De hát
11    23|    derék nemesifjút; este volt, mire fel lehetett őket rakni
12    24|   egymásra bámultak, nem tudták mire vélni a dolgot, míg aztán
13    24| elfoglalni.~– Bone Deus! De hát mire lesz ez a nagy épület? Tán
14    24|         a kapott levelet.~Hanem mire végigolvasá, már nem ült,
15    26|       egészen talpra állította; mire Bécsbe ért, a megsoványodáson
16    26|       egymást.~– Hát urambátyám mire vadászik?~– Terád vadászok,
17    28|      kiáltott rá a vén Csajkos; mire az előmászott a többieknek
18    29|  éjszaka, sötétben észrevegyen. Mire visszafordult, már a Pápis
19    29|       szépen vissza a tömlöcbe; mire a porkoláb vizitálni jött,
20    31|        Kalabusz uram nem tette.~Mire aztán Garabos uram kirúgta
21    36|       rab ájulva rogyott össze. Mire eszméletéhez tért, azt látta,
22    36|        lassankint elmaradoztak, mire Vörösvárra ért a szekér,
23    36|       alunni. Késő reggel volt, mire felébredt.~A három kísérője
24    38|       vágódott bele a padlatba; mire a Rácz Palya olyat ugrott
25    39|        hátam mögé a nyeregbe, s mire a szpáhik nagy baromsokasága
26    41|     volt. Két óra lett délután, mire ennek vége szakadt.~Hála
27    43|        egészen be lett fejezve. Mire a publikumba került a hír,
28    44|         vízvezetőgépnek tartja. Mire Janosics uram csak a vállait
29    45|    mellé, megmutatta neki, hogy mire valók azok a keszkenők.
30    46|           Hm! Hát Kalabusz uram mire való?~Ő sem eszi hiába a
31    46|  kenyeret és két puttony vizet. Mire való lesz már ez?~Azután
32    48|         visszanyerni a hangját, mire fölébred – ez az ostoba
33    52|        Pest vármegye börtönébe.~Mire ideértek vele, már alig
34    54|     szemeiben meggyűlt a könny, mire a végére jutott.~A hangja
35    54|  aranyat bedugott a kapu alatt; mire onnan belülről valami más
36    55|      köpenye szárnyait előttük, mire mind a két hajdú megszeppenve
37    55|  álmából. Sietett fel a Burgba.~Mire odaért, II. József már elköltözött
38    55|     pert a királyi tábla előtt; mire így szólt Ráby:~– Ahhoz
39    55|  mellett költé el reggelijét, s mire készen volt vele, már jött