Fejezet

 1     4|      egyszerre a joviális kacagás, oly hangerővel, hogy a négy
 2     8|         tegnap Rotheselnek híttak, oly igaz az, hogy ami kincset
 3    11|           alatt.~– A lengyeleké is oly régi volt, s a szomszédok
 4    13|          utcán. Ismerik már! Ez is oly madár, mint a többi. – Kissé
 5    14|        királyt csinálni! – Efölött oly kacagásba jött a táblabíró
 6    14|          Miért mutatta be magát is oly eltaszító vonásokkal; mert
 7    15|        apád, se anyád, se te magad oly főbenjáró vétket el nem
 8    15|          volt énhozzám. Az a leány oly kedves, oly szelíd, oly
 9    15|             Az a leány oly kedves, oly szelíd, oly jószívű, hogy
10    15|            oly kedves, oly szelíd, oly jószívű, hogy valóságos
11    17|        kiabálásnak a hangja valami oly ádáz volt, hogy azt nagyon
12    30|            esetben, ha a törvények oly vád esetében, aminő Ráby
13    30|    börtönbül kivétessék, s számára oly tartózkodási hely rendeltessék,
14    31|           ártatlan kedélyt, amiben oly nyugodt örömei voltak? Ki
15    37|         nagyot dobbant a szíve. Ez oly ismerős hang! Oly gyűlöletesen
16    37|        szíve. Ez oly ismerős hang! Oly gyűlöletesen ismerős. A
17    38|         odahajítá a Rácz Palya elé oly ügyesen, hogy az éppen az
18    38|     ellenére táncoltatott lábaihoz oly ügyesen, hogy mindig a hegyével
19    39|          jó lesz neki a leányruhát oly rögtön le nem vetni.~Ráby
20    39|        napokért.~És a császár, aki oly hosszasan elbeszélgetett
21    39|        rábámult hidegen. Tekintete oly visszautasító volt.~– Sohase
22    41|           fölött. Aki a reggelinél oly hatalmas étvággyal fogyasztott
23    41| fogyasztott el mindent, az ebédnél oly finnyás, oly házsártos volt,
24    41|            az ebédnél oly finnyás, oly házsártos volt, hogy semmiben
25    41|          ehhez hasonlókat a két úr oly komolysággal vitatott egymással
26    42|     talaján az egyes talentumok is oly gyorsan emelkedhetnek magasra.
27    42|            eszméket, amik rá nézve oly idegenek voltak, megtalálta,
28    44|           magát; s nincs a világon oly zsarnok önkény, mely halálra
29    44|      sikerét a hatalommal szemben, oly szentül bízom én az én védelmemben
30    44|           Rábyból a keserű indulat oly folyékony ékesen szólással
31    48|       meleg pohárnak? Hogy nem tud oly törhetlen, oly hajthatatlan
32    48|        Hogy nem tud oly törhetlen, oly hajthatatlan lenni, mint
33    48|          megfordítva van. Te magad oly ügyetlenül és ferdén védelmezed
34    48|           az indulat, az akaraterő oly energiát kölcsönzött ez
35    50|            és senki szájában nincs oly erős értelme e mondásnak: „
36    51|         rángatózásaival. A műtétet oly szerencsétlenül hajtotta
37    55|          utálatos az árulkodó, épp oly megbecsülendő az, ki a veszélyeket