Fejezet

 1    12|         előfordult ez a mondat nála: „bihászman” (wie heisst man?), s akkor
 2    12|        megrázva, azt mondá:~– Hát ez, bihászman? Micsoda?~Ráby tudta már,
 3    12|               tudta már, hogy mi ez a bihászman.~– Az aranyhímzést méltóztatik
 4    12|       látogatóját.~– No hát – ilyen a bihászman? Hofkabinet-Sekretär? Még
 5    24|              építhessen a városban.~– Bihászman? Zsinagógát! A zsidóknak! –
 6    24|        religionis fölött perorálni. – Bihászman!~– Csak azt sajnálom, hogy
 7    24|               szép volt bevezetésnek! Bihászman? Van-e még több is?~– Sine
 8    24|            körül.~– Látom. Hát abból, bihászman, mi lesz?~– Őfelsége elrendelé,
 9    24|               lelencház is lesz az.~– Bihászman? Olyan gyermekeknek az asyluma,
10    24|            nagy város? Azt nem értem. Bihászman? Ide jön a császár lakni?~–
11    24|            kereskednének a pestiek? – Bihászman? Van egynehány tímár, aki
12    24|         Trieszt! Hát a Karszt hegyén, bihászman, hogy viszi fel a császár
13    24|       költségvetés.~– Hatvanmillióra! Bihászman? Hisz annyit tizennyolc
14    24|              Hogyisne! A tengert ide! Bihászman? „Tengerit” a magyarnak,
15    24|              a Nationaltheaterben a – bihászman – Dandin Gyurkát.~Az exkegyelmes
16    24|             már leharapta a nyakadat! Bihászman?~
17    30|    helytartótanács elnökének szólt.~– Bihászman? – monda őexcellenciája,
18    30|       vágásnak neveznek.~– Csakugyan? Bihászman? Már régen expediálni kellett
19    30|       papirost. Pakolja bele ezeket a bihászman – izéket. Úgy. Most írja
20    30|         kezéből, s elbámulva szólt:~– Bihászman? Az van itt? Ki jött vele?~–
21    30|             és zokogott.~– Nohát, ni! Bihászman? Kisleánykám! Hogy jött
22    30|          szaladt az írással.~– Nohát! Bihászman? Micsoda? Meg van-e elégedve
23    30|               császár megbízottját.~– Bihászman? – Hát már most azt hiszi
24    36|              szabadon bocsáttassék.~– Bihászman?~A parancs peremptorius
25    41| forradalmároknak is azt mondta, hogy „bihászman?”, s úgy ült rajtuk, mint
26    41|          gavallér, azt mondta neki:~– Bihászman! Tehát holnap mindjárt munkába
27    41|             egy keserves betűt sem.~– Bihászman! Hadd látom azt a levelet! –
28    41|           Tudja patvar, mi van benne? Bihászman? Régen volt, talán nem is
29    43|              ordítja a füledbe, hogy „bihászman!”~Azonban az egész ügy,
30    43|               napokon volt.~– No hát, bihászman? Mit akarnak az urak?~–
31    46|            addig is beszélt.~– Nohát, bihászman? Tudja a spectabilis, hogy
32    46|          rajtatok a sor azt mondani: „bihászman?” Hát az történt, hogy harmadnapra
33    46|            alispáni szobába.~– Nohát, bihászman? Mi történt?~Laskóy úr nagy
34    51|              még neki parancsolgat!~– Bihászman? De ha én most mással vagyok
35    51|       rákveresre gyulladt.~– Énrám? A bihászman? Zwangsjackét? Énrám? A
36    51|                Zwangsjackét? Énrám? A bihászman? A locumtenentiális praesidensre?
37    51|             Ezt mondta? Ezt írta? A – bihászman? A császár?~Azzal kitépte