Fejezet

 1     4| medaillonjába: – és azt csókolgatja annyi deliciával a domicella…
 2     5|             Hát hogy hiányzik mégis annyi belőle?~– Hát bizonyosan
 3     5|           tud letenni; akinek pedig annyi pénze van, hogy leteheti
 4     6|           Hát tehetek én róla, hogy annyi restancia van a kee porciós
 5     6|           énnekem még esztendőre is annyi panasz jön a fülembe, feladom
 6     7|        benne! Ha már a német nekünk annyi búbánatot importál, legalább
 7    15|             akinek a lelkében éppen annyi világgal dacoló önérzet
 8    20|             szabályai szerint éppen annyi súlyú ólomnak kellett ellövetni
 9    22|          Ferrara között nem folyott annyi ütközet, mint ezek között,
10    23|         Mert a velencei lovak éppen annyi bort ittak, mint a bicskeiek;
11    23|           kocsisaikkal együtt ittak annyi bort. Aztán mind a négy
12    23|     frontját ütitek az ellenségnek.~Annyi concessiót mégis kellett
13    24|           alkalmával sem volt itten annyi lázár, hogy a rendes lazaretumokban
14    25|        nevezték. Ott pedig akkor is annyi por volt már, mint most.~
15    25|        megszólító. – Hát hisz éppen annyi joga volt itten sétálgatni,
16    25|      tízakós hordóvá dagadna – csak annyi ereje volt még, hogy egy
17    26| gyönyörűsége volt benne, hogy őróla annyi képtelen badarságot össze
18    28|             az úr. Van ennek pénze, annyi, mint a tarka kutya. Hát
19    28|             lelkén?~A cédulába csak annyi volt írva: „Még ma – a corridortornácra.”~
20    33|     Gyöngyöm Miska. Hiszen magamnak annyi birtokom van, hogy ha nem
21    33|            összeesketendő pár, csak annyi volt kihíresztelve, hogy
22    36|          egyik kísérőnek mégis volt annyi embersége, hogy didergő
23    39|           igazi naiv együgyűséggel. Annyi keserves tapasztalat sem
24    39|             a legdühösebb népbarát; annyi adatot tudott neki bediktálni
25    39|            A két mocsár között csak annyi út maradt, hogy a szaladó
26    40|             eszeddel felfogni, amit annyi nagy bölcs férfiak, akik
27    42|    követeltetik. S mindezekre éppen annyi adat lett felszámlálva,
28    43|              Ezt nekem köszönhetni.~Annyi policáji ösztön azonban
29    44|      búcsúzhatott már a skalpjától.~Annyi lélekerővel bírt, hogy haszontalan
30    48|              Alig is várhatta, hogy annyi rés legyen törve a falon,
31    53|            a terjedelmes ítéletet. (Annyi emberség mégis volt a törvényszékben,
32    53| tárva-nyitva áll, de egy szó drága, annyi se jönne ki rajta. Most
33    55|         igazság nevében meggyilkolt annyi ártatlan embernek véreért,
34    55|           az eltemetett becsületnek annyi van, ahány ember a nevüket
35    55|      lehetetlen kihíresztelni, hogy annyi magas hivatalnoka az országnak
36    55|     elveszett, nem található sehol.~Annyi kézen ment keresztül, hogy
37    55|          ágyat a háznál, ahol Ráby, annyi idő óta először, nyugodtan