Fejezet

 1     5|            nap”-nál ebédelünk ma! – monda zavartalan kedéllyel; előkeresve
 2     6|            egy kis igazságlevelet – monda Ábrahám –, hogy ezt az aprópénzt
 3     7|         Tréfaság az egész dolog!” – monda neki. S azzal megfogta a
 4     7|                Jól van, „Ráby” úr – monda a zsidó, s visszatette a
 5    10|           egy húron pendül ám ez! – monda János bácsi.~Ráby azt mondá,
 6    12|          ebédre.~– No, kisleányom – monda aztán a főnótárius Mariskának –,
 7    13|            bír kielégíteni.~– Jó! – monda a prefektus. – Akkor majd
 8    16|            kimutatni.~– Bagatell! – monda rá őméltósága. – Menjünk
 9    16|             És nem megyünk odább! – monda neki Ráby. – Gondolja meg
10    16|  pénznemekben.~– Ez a mi kincsünk – monda bíró uram hipokrita szomorúsággal,
11    16|                Hiszen én is tudom – monda Ráby –, hogy van kőműves
12    16|         abbul.~– Gyerünk, barátom – monda a districtualis commissarius –,
13    17|           parolázunk.~– Vagy úgy? – monda Ráby, egyszerre eleresztve
14    17|           megjuhászodik a legény! – monda a kisbíró a káplárnak, akit
15    18|           nem segíthetek rajtatok – monda a táblabíró farizeusi jámborsággal –,
16    20|         álmodik.~– Ülj le, pajtás – monda a kapitány. – Te elszédültél.
17    20|             Nem kell tartani tőle – monda Ráby. – Jó Lazzarino-csövek
18    20|           találja.~– Tölsünk újra – monda az egyik segéd, s megtöltötték
19    21|           ha van igazság a földön – monda az öreg, hozzátevé halk
20    21|         dehogy érek én most arra! – monda a Böske. – Hosszú história
21    22|           eladtam, s visszavettem – monda a Csutora Miska, s elővette
22    22|        pörölni a szolgabíró előtt – monda a Csutora Miska, s olyan
23    22|          már ez több, mint tréfa! – monda az öregúr. – Ezt már nem
24    23|             csak, nemes barátaim! – monda nemzetes Kadarcsi Keő István
25    24| kegyelmességed számára is van itt – monda a titkár a districtualis
26    25|         kell. „Tész kapir ma ned” – monda a jámbor polgár, s attól
27    27|       markolatára, s szigorú hangon monda:~– Semmi tréfa. Én a particularis
28    28|        mindjárt egész kancellária – monda Csajkos. – Csak te fordulj
29    30|     elnökének szólt.~– Bihászman? – monda őexcellenciája, amidőn a
30    30|           megilleti.~– Ez meglesz – monda a nagyméltóságú. S azonnal
31    30|   igyekezett mutatni.~– Szervusz! – monda a főúr, körültekintve. –
32    34|            nagy nyomorúságban van – monda a postamester. – De hát
33    35|          minthogy húsevő nap van! – monda a hajdú. Aminek a porkoláb
34    36|      kiszabadítják.~Jól van, jól! – monda magában Ráby. – Ez az ajtó
35    51|        Vigye innen azt a barátot! – monda Ráby bosszúsan. – Hiszen
36    55|           Ráby.~– No, lássa az úr – monda neki az –, ugye, hogy tud