Fejezet

 1     6|           fel bíró uram.~– A Bacsó Marci! – dörmögi a nótárus. –
 2     6|           járt. – No, hát mi kell, Marci öcsém? Beszélj!~– Hát csak
 3     6|          svábok nem értünk?~– Hát, Marci öcsém, tudod, az urak azért
 4    17|          megállította.~– Szervusz, Marci! Ugye, te vagy a Dacsóék
 5    17|           Ez volt a felelet. Dacsó Marci tovább vonta őt magával,
 6    17|            jó gondolat volt tőled, Marci. Ezt keresztülviszem.~–
 7    17|       reggel ott volt nála a Dacsó Marci. Elhozta, amit ígért. Egész
 8    17|    kapicánra tudta szedni.~A Dacsó Marci meg ment tovább a maga dolgára.~
 9    17|            arrafelé, ahonnan Dacsó Marci közeledett.~Elül táncolt
10    17|         illett a papucsos lábának.~Marci bizony oda se nézett nekik,
11    17|        útját állta.~– Uccu bizony, Marci pajtás! Már csak meg sem
12    17|       készen vagy.~– Ne bolondulj, Marci pajtás. Hájszen egyszer
13    17| kulacsomból.~– No, hát ide vele. – Marci megtette neki, hogy ivott.~–
14    17|          Isten áldjon meg, pajtás!~Marci azt is meg hagyta történni,
15    17|          igyekezett továbbmenni. – Marci pajtás! – kiáltá utána a
16    17|          De most már igazán ment a Marci.~Csakhogy még egyszer visszaszólították;
17    17|        egészen más hangon.~– Dacsó Marci, te! Állj meg csak, ne szaladj.
18    17|            S csakugyan azt tette a Marci, hogy ivott egész reggelig
19    17|            s elkezdi:~– Héj, Dacsó Marci öcsém. Azt parancsolja neked
20    17|            el otthon, hogy a Dacsó Marci nem hall már egyebet, csak
21    17|      nevetett.~– Ugyan, ne mókázz, Marci öcsém. Hiszen megfizetnek
22    17|            megmondom az okát, édes Marci öcsém, hogy azt ne gondold,
23    17|            a kocsisülésben a Dacsó Marci. A hajdúk lehordták nyalábszámra
24    17|          osztogatott.~– No, aztán, Marci öcsém – biztatá a kocsisát –,
25    17|        Ugyan iszunk! – erősíté meg Marci a maga részéről.~Ráby Mátyást
26    17|        faluból az inzsellért. Ha a Marci nem lett volna a kocsisunk,
27    17|          Tekintetes uram – szólt a Marci borrekedt hangon Rábyhoz –,
28    17|          abban a kulacsban?~– Van, Marci: nesze, igyál.~A legény
29    17|          is ki nem húzta belőle.~– Marci! Majd megárt.~– De bizony
30    17|       bizony meghasznál! – dörmögé Marci, visszaadva a kulacsot. –
31    17|    szigetségi révbe vezet. Mikor a Marci bricskája ehhez a helyhez
32    17|          víz, visszakiáltott Dacsó Marci a kocsiban ülőre: „No, most
33    21|           Nem bizony, mert a Dacsó Marci hetfőn reggel 8 órakor volt
34    21|         magukra érte, hogy a Dacsó Marci részeg fővel a Dunába hajtott