Fejezet

 1     3|                valóságos házi kereszt. Jaj, de szeretné már a prefektus
 2     5|              alá, onnan nyöszörögte:~– Jaj, tekintetes uram! A Gyöngyöm
 3     5|               a közepén belekiáltott: „Jaj, gyöngyöm Miska, hat ökör
 4     5|        mindenütt azzal fogadtak, hogy „Jaj, gyöngyöm Miska!” No, hát
 5     5|              salláriumba osztogatni.~– Jaj, Miska öcsém, igaz, hogy
 6     6|              maga ékesen szólásával.~– Jaj, édes Avakumovics barátom,
 7     9|           embernek a disgustálására?~– Jaj, de szeretem, hogy már egyszer
 8    10|                minden viszontagságain; jaj, ha elszalasztja! Esik,
 9    13|            rájuk, hogy mit végeztek.~– Jaj, bírák uraimék – mondta
10    16|               lehessen járni az erdőt.~Jaj, de mikor azok a kocsisok
11    16|              nagy ijedten a kisbíró:~– Jaj, tekintetes uraimék! Ég
12    18|               a kimondott „Adonáj” név jaj és pusztulás lesz az egész
13    19|                 Hol van a feleségem?~– Jaj, kedves édes tekintetes
14    21|                el, mi történt veled.~– Jaj, dehogy érek én most arra! –
15    23|           nyekken, mikor a földet éri. Jaj, de nehezen sajnálják! Pedig
16    27| megszontyolodott képet csinált erre.~– Jaj, dehogy ülök le, kedves
17    27|               ülök le, kedves barátom, jaj, dehogy iszom! Bizony Isten,
18    27|              vette.) Bírjad békével.~– Jaj, hiszen ha a Fruzsinka tensasszonyról
19    28|          rögtöni félbeszakasztással.~– Jaj, be együgyű kópé vagy te
20    30|         összevesztek; úgy váltak el.~– Jaj annak, aki ma referálni
21    33|                 a Laskóy, ezt a szót: „Jaj, gyöngyöm Miska, hatökör
22    38|                kilövi a rossz fogát.~_ Jaj!~– Nem hínak téged Kurovics
23    38|                előkerül a szűr alul.~– Jaj, kérem alássan, nem tudok
24    42|              ami a rómainak a cirkusz. Jaj annak, aki belejutott; legyen
25    43|                 egy „ungarische Maus!”~Jaj, barátom Plötzlich, ha te
26    43|                   A császár nevében!~– Jaj! (A táblabíró úrnak nagyon
27    43|             kérdezé őt Habersack úr.~– Jaj, rogo humilime. Talán sohasem
28    44|            ökleikkel a zöld asztalt.~– Jaj, ha az urak ilyen generalmarsot
29    44|             Ráby kitört a börtönből?~– Jaj, kegyelmes szent atyám!
30    46|           szerez mellé… Bírja békével.~Jaj, ne tessék hinni! Dehogy
31    51|              vizet? – kérdezé a rab.~– Jaj, úrfi! – szólt nevetve Janosics. –
32    51|              csak protestáns paptól.~– Jaj, fiam, hogy szabadíthatna
33    54|             Isten és ember előtt, hogy jaj azoknak, akik Ráby Mátyással