Fejezet

 1    31|        már volt is gazdája. Nemes Kalabusz úr ebben az órában éppen
 2    31|           nemesurakat illeti meg. Kalabusz uram is ilyenfajta. El van
 3    31|          csak hamisító lett volna Kalabusz, azzal Rab Rábynak nem lett
 4    31|    Eleinte csak lassan imádkozott Kalabusz és könyv nélkül; azután
 5    31|        bekövetkezett, lefeküdtek. Kalabusz uram még azalatt, hogy a
 6    31|   nyoszolya elkezdett nyikorogni, Kalabusz rögtön fölébredt, s kész
 7    31|  felejtette az ebédet, amikor még Kalabusz folyvást mondta az asztaláldást.~
 8    31|     fütyülve is tudna káromkodni.~Kalabusz csak csóválta a fejét, és
 9    31|         gyakorolja magát.~Szegény Kalabusz nem jutott hozzá, hogy imádkozzék.~
10    31|  felhasználni a másik asztaltárs, Kalabusz uram, előkapva rögtön a „
11    31|           goromba félbeszakításra Kalabusz uram elkezdte csendes hidegvérrel
12    31|    nekivetkőzés.~Hanem arra, hogy Kalabusz uram a két kapcáját összegyűrte
13    31|          közepébe a kanalát, hogy Kalabusz uramnak szemeszája tele
14    31|         hogy alleluja!~De biz azt Kalabusz uram nem tette.~Mire aztán
15    31|           belőle. A bekötött fülű Kalabusz meg annál hangosabban mondta
16    31|    sarkantyús csizmáját, odavágta Kalabusz uramhoz, egyiket a másik
17    32|          első kettőt.~– Hát maga, Kalabusz, mégis itt van? Azt gondoltam,
18    32|         nem is lett volna rá oka. Kalabusz uram meg az asztaláldást
19    32|       körmönfont „lánchordtákat”, Kalabusz uramnak is csak a nevetés
20    32|          annyira vitte őket, hogy Kalabusz uram kezdett „teringettéket”
21    32|         zokogva bűnbánatában, míg Kalabusz uram a gyáva mivoltát szidta
22    32| összeveszett. Garabos azért, hogy Kalabusz mért káromkodik? Kalabusz
23    32|         Kalabusz mért káromkodik? Kalabusz meg azért, hogy Garabos
24    34|       kell gyűjteni.~Egyszer csak Kalabusz uramra megint nagyon ráért
25    34|        csókoljon neki. „Mi lelte, Kalabusz uram?” A kegyes férfiú aztán
26    34|       felelte neki: „Megbocsátok, Kalabusz uram.” – Néha mikor Karcsatáji
27    34|          olyan súlyosan a szegény Kalabusz lelkét. De hát a szegény
28    35|          s azok rossz mulattatók. Kalabusz imádkozása, Karcsatáji hahotája
29    46|        meg a császárhoz?~…Hm! Hát Kalabusz uram mire való?~Ő sem eszi
30    47|           császárhoz; az is, amit Kalabusz úr hamisított, az is, amit
31    47|        Ráby Mátyás úr ugyanis egy Kalabusz nevű nemessel volt egy börtönben
32    47|     alkalmazva rendes fizetéssel.~Kalabusz eldobta a kezéből a „Szentek