Fejezet

 1     1|             hogy bíró és peres fél hadd menjen haza szántatni, arattatni,
 2     6|       volna adóba ezüstpénzt adni. Hadd menjen vissza a bécsi garas
 3     6|          meg.~– Mind igaz az. Csak hadd híjanak, ahogy akarnak;
 4    10|           Mármost nyújtsa a kezét, hadd adjam vissza a kézcsókot.~
 5    12|       nekik hozzá a mozsarat, hogy hadd törjék.~– Mind ismerem én
 6    12|       elhallgatni, s engedni, hogy hadd beszélje az ki magát.~Akkor
 7    16|      kerületi biztos őméltósága. – Hadd lássuk azt a titkos vasládát!~
 8    17|          utánam! – No, hát mármost hadd látom, hol az a bor? – No,
 9    17|          vagy, rózsám, az lettél!” Hadd szakadjon meg a szíve a
10    17|         hazakísérte a Marcit, hogy hadd hagyja rendbe a házatáját.
11    21|             toldani is hozzá, hogy hadd legyen hát belőle igazi
12    23|      mondok, hogy egyszer az egyik hadd húzza az urak nótáját, aztán
13    23|         nótáját, aztán meg a másik hadd fújja a mi nótánkat.~– Váltogatva,
14    23|         támadjuk meg őket, orozva; hadd várjanak ránk egész készülettel,
15    23|          rá; csülökre, fiúk! Aztán hadd menjenek előre a bicskei
16    30|           Tárhalmynál, diskurálni; hadd végezze a dolgát szép csendesen.
17    33|   agyagjából készült fickó vagyok. Hadd kezdjem legalábbis ott ezt
18    35|           holt madarat Mariskához. Hadd legyen mit mesélni róla
19    37|       szívességet, már csak a húga hadd maradjon idekinn közöttük,
20    37|         ember! Ki van a csárdában? Hadd nézzek a szeme közé! – recsegett
21    37|            van pilledve szegényke. Hadd aludjék.~– No, hát aludjék!
22    38|               Add elő azt a dudát; hadd mulasson az ember egy kicsit
23    39| ezredeskapitány uram! Engedje meg, hadd szedjem fel azt a kis kölyket
24    41|            betűt sem.~– Bihászman! Hadd látom azt a levelet! – kiálta
25    43|          jó gondolatot.~– Ki vele. Hadd halljuk.~– Menjenek fel
26    46|          szentendrei számadásokban hadd legyen „kétszer kettő: nyolc!”~
27    50|           neki, hanem engedi, hogy hadd sírjon, s hadd ütögesse
28    50|        engedi, hogy hadd sírjon, s hadd ütögesse a fejét a hideg
29    51|       megmérgezett ételt és italt, hadd halna meg tőle! A megmaradtat
30    51|            a szegény nyomorultnak; hadd duskálkodjék addig a három
31    52|       könyörgött az atyjának, hogy hadd maradjon ő itt; hadd ápolja
32    52|          hogy hadd maradjon ő itt; hadd ápolja ő maga azt a nőt.~