Fejezet

 1     6|              új borért rénes forintot.~Mármost azután, ha egy megszorított
 2     6|                ez a vén Ábrahám!~– No, mármost aztán, nótárus uram, adjon
 3     6|             azt mondá bíró uram:~– No, mármost az érdemes külső tanács
 4     7|            punctumot odatenni. Anélkül mármost az az „i” úgy néz ki, mintha „
 5     7|      Ábrahámnak egészen megkönnyebbült mármost a szíve tája. Egészen elérte
 6     7|               van kendnek az igazsága. Mármost Isten áldja meg. Sok a dolgom.
 7     8|            neki, hogy „ifjú úr”.) – De mármost nem megyek el innét, ha
 8     8|    kemencéjüket – nyár derekán.~És így mármost érthetővé válik, amit Ábrahám
 9    10|             hát én sem vagyok nagy úr. Mármost nyújtsa a kezét, hadd adjam
10    12|            megtáncoltassuk őket. Hanem mármost nekem is van hozzád egy
11    14|          festéken is keresztüllobog.~– Mármost ön is tudja az én fényűzésem
12    14|           fenyítenie! Hát kiben bízzék mármost?~– Menekülni fog ön innen? –
13    15|                hát, kedves urambátyám, mármost arra kérem, hogy jöjjön
14    16|                 Nec secus facturi! No, mármost gyerünk ebédelni, tekintetes
15    17|            aztán azt mondanám neki: „S mármost uram, küldj helyettem oda
16    17|             enyelgésre a dolgot.~– No, mármost én pakolok a számodra! –
17    17|            érte; azt mondtad, hogy „De mármost mit hazudjam én odahaza,
18    17|           Isten áldja meg érte! De hát mármost tudja meg tőlem, hogy mi
19    17|                 hozd utánam! – No, hát mármost hadd látom, hol az a bor? –
20    17|         megláttok ez utcában!” No, hát mármost, káplár uram, gyerünk, menjünk;
21    19|          levelet Leányfalvy elé.~– No, mármost tudod, hogy hányadán vagy.~–
22    28|         társaság. Tizennyolcan voltak. Mármost aki csak annyit tud is az
23    28| trincliniumoknál.~Egészen classice! De mármost Ráby Mátyás személyében
24    33|         világítást adott az arcának.~– Mármost hát mondja meg az úr, Ráby
25    34|               mindenféle kötelezvénye. Mármost, ha erre rászabadítaná őket
26    40|               egyetlen szülőföldünk. – Mármost, ha azt mondaná neked valaki,
27    41|           annak az encomiumával.~– No, mármost menjünk a hivatalszobába –
28    41|              ebéd fel van tálalva.~No, mármost ő is szaladhat falatozni,
29    46|             bolondokházába becsukatni!~Mármost ennél a lapnál tehát becsaphatnók
30    48|         fejvételre akarta elítéltetni. Mármost hát, melyikünk tetszik jobban:
31    55|          kellett, hogy ezt az ítéletet mármost a kezébe kapja.~Hanem itt