Fejezet

 1     4|          vagyunk, nyájasan felteszi rám a két első lábát. Nekem
 2     5|             aztán magát.~– Hát csak rám ismert mégis, urambátyám?
 3     9|       vagyok én is. Elültetem, amit rám bíztak, a késő ivadék szedje
 4     9|           Embernyi ember vagy. Bízd rám azt is. Ha már házat kerestem
 5    10|         hogy „spitzbub”!~– Ni! Hogy rám ismer az a csúnya madár! –
 6    12|    megértette a dolgot.~– Csak bízd rám, kedves barátom, én utána
 7    14|            az maga szerzett, valaha rám száll, de ez az a titok,
 8    14|       teszem, amit az ön ellenségei rám bíztak, hogy önt körülhálózzam;
 9    17|           nem szólna is rá, ha csak rám nézne is azokkal a megkövítő
10    18|       keseríteni?~– Inkább haragudj rám, mint megvess!~– Hát neked
11    18|         hogy ismerhetett volna kend rám a hangomrul, mikor én kenddel
12    20|          előtt helyette, s a fiskus rám olvasta, hogy én vagyok
13    21|         hozzá.~– Hát már nem akarsz rám emlékezni? Hát tán el akarod
14    21|    többieket vele. Akkor aztán mind rám támadtak, hogy merek a magisztrátussal
15    21|     utálatos volt; úgy öltögette ki rám a piros nyelvét, hogy jó,
16    26|       Lievenkoppot ne küldték volna rám! – Hoztál köpönyeget?~–
17    26|   betegségem alatt ajtót se nyitott rám.~– De furcsa beszéd! Hát
18    30|      spectabilis! Bracchiummal tört rám. Ki állhatott ellent ennek
19    31|             akarom kiállni az egész rám ítélt büntetést. Hát tudja
20    33|           közé, ahelyett, hogy mind rám förmedtek volna, ellenkezőleg,
21    33|        voltam, hanem bámulva nézett rám minden ember, s láttam igen
22    33|          tizenkét legyezővel hajtja rám a szelet. Elkezdtem okosan
23    33|          elváltoztattam, hogy senki rám nem ismert. Mikor aztán
24    33|     búsulhatok két esztendeig, amit rám diktált a királyi tábla,
25    37|     Szégyelld magadat. Ne tekingess rám vissza! Mit látsz rajtam?
26    39| parancsolatjára, akit az óbester úr rám bízott, hogy bemutassam.
27    39|  leányasszony?~– Fölséged nem ismer rám? – mondá Ráby halkan.~A
28    44|          vagyok én üldözve? Miért e rám mért szenvedések? Miért
29    48|          akarják mint védőfiskálist rám tuszkolni, aki maga legnagyobb
30    48|         Megátalkodott gonosztevő! – Rám rohant, és meg akart fojtani. –