Fejezet
1 4| csikóira!~Asszesszor úr nagyot kacagott. És meg újrakezdte.
2 6| No, most grádics jön! Nagyot lépjünk lefelé: egy, kettő,
3 10| nem kérdezné az úr.~Ráby nagyot bámult; hanem aztán a csatos
4 12| megfosztassanak.”~Őexcellenciája nagyot dörmögött rá, s a fogai
5 14| kapitány tűzbe jött, és nagyot mondott: amit a műszavak
6 17| elhajtasz, tudod, hát akkor majd nagyot iszunk ma.~– Ugyan iszunk! –
7 17| No, most iszunk mindjárt nagyot, kegyes uram!”~Ráby csak
8 21| úgy ismerték őt; a Csákó nagyot nyalt a nyelvével a leány
9 22| égő taplót a dohányra, s nagyot szítt rajta, hogy meggyulladjon.~–
10 23| dorongos ember véghetetlen nagyot kacagott ezen a tréfán.~
11 24| képtelenség. Maga is csak nagyon nagyot akart vele mondani.~– No,
12 27| borzadt szét a rémülettől; nagyot hörgött, s azzal végigvágta
13 28| kérdés jutott eszébe. Arra nagyot röhögtek valamennyien. Azután
14 30| semmi baja. Nem vétett semmi nagyot. Majd kiszabadul, aztán
15 30| is – én is.~A leány csak nagyot sóhajtott erre.~A hintó
16 31| lecsapta a kezéből a kanalat, s nagyot ütött az öklével az asztalra,
17 35| a korsót felvette, hogy nagyot igyék rá, akkor ütődött
18 37| pandúrvezető hangját meghallá, nagyot dobbant a szíve. Ez oly
19 37| uramat megpillantá, egyszerre nagyot rikkantott.~– Uccu, ne!
20 37| félretaszítva maga elől, nagyot rikkantott örömében.~– Héj,
21 37| mondani, hanem a Villám Pista nagyot vágott az ostorával a lovára,
22 38| meg magad!~Villám Pista nagyot nevetett.~– Kellene az ezer
23 41| ágyban feküdt.~– Ahá! – szólt nagyot ásítva. – Megérkezett a
24 41| Kivált, ha az ember jó nagyot prüsszenthet utána. Amire
25 43| szállítsák ki!~Erre aztán nagyot nevettek a szeme közé.~–
26 43| van a páciensnek?~A doktor nagyot lélegzett az orra elé tartott
27 48| mert meghalt…~Petray úr nagyot nevetett erre.~– Hej, édes
28 55| be, hogy ártatlan.~Ráby nagyot bámult; az egész világon
|