Fejezet
1 5| úgyhogy utoljára a két úrfi közül az egyiknek folyvást
2 5| mulatságot! – szabódék az úrfi. – Elég volt idáig fognom
3 7| híven; de, ha kérdezte az úrfi, hogy „Mit hozott?”, azt
4 7| a Matyi úrfinál.~A Matyi úrfi pedig valamiféle „bennfentes”
5 7| végigment, éppen a Matyi úrfi volt. A Matyi úrfi már akkor
6 7| Matyi úrfi volt. A Matyi úrfi már akkor lehetett huszonnégy
7 7| sapapáját4.~S az elegáns úrfi nem szégyenlette ráismerni
8 7| felénél hamarább visszatért az úrfi.~– Bemehet kend, Ábrahám.~
9 7| voltak suvickolva: ha Matyi úrfi az inasa, akkor ugyan rosszul
10 7| téve! Ugyan, édes Matyi úrfi, nem lenne olyan jó kegyes (
11 7| gondol kend? – pattant fel az úrfi. – A császár kéziratába
12 7| szépen letette azt a Matyi úrfi kalamárisára: úgy, hogy
13 7| akarja ütni a tintába.~Az úrfi sietve jött vissza.~– Itt
14 7| mint egy házeresz. Matyi úrfi kikísérte őt a szomszéd
15 7| ám utána rohanva a Matyi úrfi, elvörösödve, mint egy kanpulyka,
16 7| pártfogásért, amiben részesített az úrfi.~– Én nem részesítettem
17 7| vigyem vissza? Mikor azt az úrfi megérdemelte. Ez a fáradságáért
18 7| Én nem sokallom érte. Az úrfi meg hasznát veheti. Kifizetheti
19 7| Isten a világ felett. Bécsi úrfi s nincs adóssága! Hát nem
20 10| ebédlő volt az, ahol Matyi úrfi patvarista korában annyiszor
21 10| kisasszony meg a látogató úrfi miről beszélnek egymással.~
22 10| beszélnek egymással.~Matyi úrfi azonban azt hitte, hogy
23 11| öltözetnél profanálni.~Matyi úrfi meg volt akadva az üdvözlés
24 11| csúfolták lisztlopóknak.~Matyi úrfi kapott rajta, hogy az öregurat
25 15| szemeiben tűz volt, Mátyás úrfi szíve pedig viaszkból volt,
26 51| kérdezé a rab.~– Jaj, úrfi! – szólt nevetve Janosics. –
|