1-500 | 501-745
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | hogy ez a kettős név „Rab Ráby” olyan szépen rímel egymásra,
2 1 | említtetik.~Hogy mit vétett Ráby, amiért a Rab predikátumot
3 1 | semmiből. – Ez volt a Rab Ráby. Nemesi nevén „Mathias Ráby
4 1 | Ráby. Nemesi nevén „Mathias Ráby de Rába et Mura.”~Ez volt
5 1 | feltalálója akart lenni Ráby. Azért lett Rab Ráby. Bele
6 1 | lenni Ráby. Azért lett Rab Ráby. Bele is tört a kése.~Tehát
7 7 | vissza a pénzét.~– Jól van, „Ráby” úr – monda a zsidó, s visszatette
8 8 | megtvdni semmit.)~– Jól van, Ráby úr – azt mondta erre a zsidó. (
9 8 | Ugyan, édes, tekintetes Ráby Mátyás úr, hát ebben a Bécs
10 8 | el kegyelmed, tekintetes Ráby Mátyás uram, hogy nehéz
11 8 | ne árulja ám a tekintetes Ráby úr, hogy ezeket a dolgokat
12 10 | pedig sohase bízd másra.~Ráby Mátyás megfogadta szépen
13 10 | idegen férfi jelent meg Ráby tornácán, akik a kertajtón
14 10 | ez! – monda János bácsi.~Ráby azt mondá, hogy még ma fel
15 10 | pesti, budai ismerősét.~Ráby Mátyásnak csakugyan az volt
16 10 | s a megyeházban lakott. Ráby tudta ott jól a járást,
17 10 | édes atyámfia – szólítá meg Ráby a vén hajdút, akit név szerint
18 10 | tudná, nem kérdezné az úr.~Ráby nagyot bámult; hanem aztán
19 10 | urat!~(„Ruha: tisztesség!” Ráby uram!)~Ráby sietett föl
20 10 | tisztesség!” Ráby uram!)~Ráby sietett föl az ismerős falépcsőkön,
21 10 | vendelyben, rúdon emelve. Ráby megszólítá az öreget, aki
22 10 | pukkedlivel, kezet csókolt neki.~Ráby csaknem megharagudott érte.~–
23 10 | ismer?~– Hogyne ismerném, Ráby bácsi?~– Hát akkor hogy
24 10 | adófizetést meg a robotba járást.~Ráby úr meglepetve fordította
25 10 | apróságot talált még ott Ráby Mátyás, ami titkos szavakban
26 10 | Óh, beh háládatlan volt Ráby Mátyás a maga sorsához,
27 10 | vár reá a kancelláriában.~Ráby Mátyás fölkelt a kanapéról,
28 10 | nézve. – És amikor aztán Ráby ezt a félve nyújtott s örömest
29 10 | egyszer tartotta kezében Ráby Mátyás azt a vékony, láthatatlan
30 10 | míg elpusztul, elmerül.~Ráby elszalasztotta azt. Nem
31 11 | kancelláriába visszatért Ráby, a patvarista azt mondá
32 11 | keveredtél, édes öcsém!~Ráby csak elbámult.~Most aztán
33 11 | tekints.~– Köszönöm – szólt Ráby nyugodtan –, az is egy segítség,
34 11 | Tárhalmy, azt vélve, hogy Ráby a császárt érti alatta;
35 11 | után semmi kedve sem volt Ráby Mátyásnak arról beszélni,
36 12 | kancellária felőli ajtón Ráby, amint a díszszobának az
37 12 | siessen azonnal tekintetes Ráby Mátyás urat felkeresni valahol
38 12 | Mihály, addig bejárhatta Ráby Mátyás egész Pesten, Budán,
39 12 | Ezért volt nélkülözhetetlen.~Ráby jól kitudakolta, hogy mikor
40 12 | akart ő most mondani.~Mikor Ráby Mátyás őexcellenciájának
41 12 | neki:~– Sind Sie ein Graf?~Ráby el nem tudta gondolni, hogy
42 12 | ez, bihászman? Micsoda?~Ráby tudta már, hogy mi ez a
43 12 | előtt az az aranyhímzés a Ráby mellényén, kinek, mint nemesembernek,
44 12 | viselete – magyarázá meg Ráby.~– Az már más. – Különben
45 12 | mondok. Servus humillimus!~De Ráby nem hagyta magát ilyen könnyen
46 12 | szobában alá s fel sétáljon; Ráby együtt tette meg vele a
47 12 | is nagyon megnézte nemes Ráby Mátyásnak a – cipőmáslijait,
48 12 | alattvalók érzületét.~Nemes Ráby Mátyás innen egyenesen a
49 12 | biztossággal sietett fel Ráby. Az bécsi ismerős volt:
50 12 | ismerem én már ezeket – szól Ráby Mátyás. – Nálunk is ott
51 12 | kell példát szolgáltatni.~Ráby Mátyás egészen letett róla,
52 12 | inkább sohase jön ide többet Ráby Mátyás, mint hogy azt megmondja
53 12 | beszélhetünk mindenféléről.~Ráby nem vethette szemére magas
54 12 | commissarius úr pedig, aki Ráby előadása alatt úgy tett,
55 12 | melyben tudatta vele, hogy Ráby Mátyás mi járatban van;
56 12 | késő este érkezett vissza Ráby Mátyás lemondó válaszával
57 13 | meg lehessen weztegetni.)~Ráby Mátyás alig érkezett haza
58 13 | az isten adta.~Kár volt Ráby úrnak olyan nagyon bosszankodni
59 13 | Betértek egy jónap-kívánásra Ráby úrhoz. Paprika uram mindjárt
60 13 | ló kocsistul együtt eladó Ráby úr számára negyven magyar
61 13 | remekbe csinálta a bognár.~Ráby Mátyás igen szép udvariasan
62 13 | ló számára, míg elvégre Ráby megmondta nekik kereken,
63 13 | Másnap tehát visszamenének Ráby Mátyás házához, és előadták
64 13 | körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára; amiért
65 13 | azzal Paprika uraimékat Ráby Mátyás a szobájábul. Most
66 13 | történt. Eltelt egy hét és Ráby Mátyás uram csak nem ment
67 13 | becsületes” (cím) tanácsa által Ráby Mátyás kamarás úrnak jótékony
68 14 | traktához nemes Rábai és Murai Ráby Mátyás „belső bizalmas udvarnok”
69 14 | morceau!”~No, képzelte magában Ráby, ez is valami olyan tenyeres-talpas
70 14 | vezetni a kertajtó felé.~Ráby Mátyás látva, hogy milyen
71 14 | rá Fruzsinka kisasszonyra Ráby Mátyás, mert az ott félrevette
72 14 | Wieland Oberon-ja, amint azt Ráby kérdésére szíveskedett megmutatni.~
73 14 | első negyedórában megtudta Ráby Mátyás, hogy ő egy eltemetett
74 14 | társalgásnak. Fruzsinka kisasszony Ráby Mátyás kíséretében tért
75 14 | Prefektus úr a fogát szítta, s Ráby Mátyásra tekingetett, vajon
76 14 | mondani.~Ez aztán éppen Ráby Mátyásnak való mulatság
77 14 | a tokaji boros pohárhoz Ráby. Ennyi excessust meg lehetett
78 14 | odafenn a zongora mellett, Ráby Mátyással. Az ért a hangjegyekhez
79 14 | soha. – S ez a mi világunk!~Ráby udvaronc volt: szerette
80 14 | elfogadását lelkére sem veszi.~Ráby csak prókátorkodott mellettük.~–
81 14 | találna valaki hallgatni.~Ráby már bele volt vonva e nőnek
82 14 | Nem ön az első, édes Ráby, aki ebbe a városba leszáll,
83 14 | leghathatósabb csáb – az elutasítás?~Ráby azzal felelt erre az ijesztésre,
84 14 | igazán itt maradni! – felelt Ráby, talpra pattanva, s hogy
85 14 | jöjjön vissza minél elébb!”~Ráby Mátyás annyit már tudott,
86 15 | elmondjuk még azt is, hogy Ráby Mátyás, mint filozóf és
87 15 | őrzőangyala lészen.~Egy napon Ráby Mátyás meglátogatta Leányfalvy
88 15 | meg azok a szép szemek!~Ráby Mátyás az az ember volt,
89 15 | Tud-e az úr magyarul?~Ráby meghőkölt e kérdésre:~–
90 15 | Fruzsinka kisasszonyhoz, akinek Ráby már előre megmondta, hogy
91 15 | odaadta; mégpedig úgy, hogy a Ráby feje közbeesett. Nem is
92 15 | Istennek, nyakában van már a Ráby Mátyásnak a gúzs! – Furcsa
93 16 | igen nagy. A dolog, amiért Ráby ide küldetett, egész simán
94 16 | eleinte hittük. Mert ha Ráby szándékait elárulta az ellenségeinek,
95 16 | részét ismerte meg belőle. Ráby Mátyás majd a kezét-lábát
96 16 | megyünk odább! – monda neki Ráby. – Gondolja meg méltóságod,
97 16 | Ezekre ugyan ráijesztett.~Ráby Mátyás nem ment a prefektushoz
98 16 | egész commissió, de még maga Ráby Mátyás is jóízűt nevetett
99 16 | nevetésnek, akkor azt mondá Ráby Mátyás:~– No, hát ez igen
100 16 | Hiszen én is tudom – monda Ráby –, hogy van kőműves Szentendrén,
101 16 | hát jól el lett intézve.~Ráby Mátyás az óráját nézte.~–
102 16 | írt sort!~Dehogynem lehet, Ráby úr! Azt is lehet. Csak tessék
103 16 | Hasztalan csitította őket Ráby, hogy hiszen csak most gyulladhatott
104 16 | csakugyan legokosabb volt, amit Ráby tehetett.~Fruzsinka már
105 16 | szemrehányást tett érte – Ráby Mátyásnak.~– Látod, ez a
106 16 | jelenlétének köszönhette szegény Ráby, hogy ezért őméltósága által,
107 17 | zomorusaaghoss leezen.)~Ráby Mátyás nem szólt odahaza
108 17 | a pakolás.~Tudta biz azt Ráby Mátyás; de éppen nem akarta
109 17 | történnek itten, hogy értse meg.~Ráby csak elbámult. Hiszen szórul
110 17 | ez már gorombaság volt, Ráby úr. Az embernek szabad azt
111 17 | veszítünk el.~Most aztán a Ráby is kitört.~– Te attul rettegsz,
112 17 | szép szemeivel.~– De hát Ráby! Arra esküdtünk-e mi meg
113 17 | nézéstül aztán úgy járt a Ráby lelke, mint a vas, amit
114 17 | ki vehetné rossz néven Ráby Mátyásnak, ha ebben a disputában
115 17 | pedig az emberre is elragad. Ráby Mátyás a vállára vetette
116 17 | hangjára. – Allegretto!~Amíg Ráby az utcán végigballagott,
117 17 | parolázunk.~– Vagy úgy? – monda Ráby, egyszerre eleresztve a
118 17 | Mi az a „kontrabontos”?~Ráby ki nem tudta találni annak
119 17 | már kezdett hozzáhajazni Ráby, hogy mi az a kontrabont.
120 17 | Ahány ház előtt elmentek, Ráby mindegyikre emlékezett,
121 17 | istentelenség! – kiálta fel Ráby. – Ezt nem fogom eltűrni.
122 17 | történik ezzel a néppel.~Ráby naphosszant elbarangolt
123 17 | minden nyúl megmenekült Ráby elől. Vadászhatott magára
124 17 | Egész nyaláb porcióskönyvet. Ráby azokkal aztán bevette magát
125 17 | meg Marci a maga részéről.~Ráby Mátyást ma megint kiunszolta
126 17 | szórta maga körül a sarat.~Ráby megállt az útfélen, és utánanézett.
127 17 | mindjárt nagyot, kegyes uram!”~Ráby csak azt látta, hogy az
128 17 | találta meg azokat senki.~Ráby Mátyás megdermedten állt
129 18 | katasztrófa végzetes hatással volt Ráby lelkére.~Visszafordult,
130 18 | kovaszív kell.~No, hát Ráby Mátyásnak volt ilyen tűzkőből
131 18 | senki sem tudott róla, hogy Ráby Bécsbe ment. Ott sem mutogatta
132 18 | nézik. Ott beszélhetett vele Ráby. Elmondhatta neki élőszóval,
133 18 | nagyoknak és kicsinyeknek, hogy Ráby személyét bántani tartózkodjanak.
134 18 | zsidót a stíriai erdőkben.~Ráby nem tudta, hogy nevessen-e,
135 18 | másutt voltál, s azzal vége.~Ráby akarta volna, hogy ne vörösödjék
136 18 | Óh, ha arcul verték volna Ráby Mátyást, tán nem fájt volna
137 18 | azt beszéli, hogy „Óh, te Ráby Mátyás, milyen rossz voltál,
138 18 | hogy minket elhagytál!”)~Ráby Mátyásnak nem nagyon kellett
139 18 | kúrádat.~Tárhalmy úgy beszélt Ráby Mátyáshoz, mint aki tudomásul
140 18 | közöny fáj pedig legjobban.~Ráby Mátyás fejében úgy zúgott
141 18 | a vádlottat előidézték.~Ráby Mátyás ott láthatta valamennyi
142 18 | már fogva?~Azután látott Ráby Mátyás egy fiatalembert
143 18 | szerint nemes Murai és Rábai Ráby Mátyás, szentendrei lakos,
144 18 | Indiciumok: ugyanakkor, amidőn Ráby Mátyás a vidéken letelepedett,
145 18 | félelmes rabló kalandozása. Ráby Mátyás szüléitől nem örökölt
146 18 | vallomása, mely az azonosságot Ráby Mátyás és Gyöngyöm Miska
147 18 | bizonyítvány nyomán nemes Ráby Mátyásnak kötél által, vagy
148 18 | használom a remediumot – felelt Ráby. – Kérem a bizonyítékokat.~–
149 18 | ráismertem a hangjárul, hogy ez a Ráby Mátyás úr.~Ekkor tapasztalta
150 18 | Mátyás úr.~Ekkor tapasztalta Ráby, hogy milyen jó az, hogy
151 18 | még nincs bebizonyítva, de Ráby hirtelen bevágta az útját,
152 18 | bizonyítsam, hogy nem tekintetes Ráby Mátyás úr volt az, aki engem
153 18 | képe lett volna is, mint a Ráby Mátyásé, még akkor is mondatnám,
154 18 | mondatnám, hogy nem volt ez a Ráby Mátyás, akit én ekkora kölyök
155 18 | Igenis. Egyik sem volt a Ráby úré. Egészen másforma úr
156 18 | letevésétől, forduljatok oda Ráby úrhoz, ennek csókolgassátok
157 18 | zsidó legény nosza nekiesett Ráby Mátyásnak, térden csúsztak
158 18 | nevetést, Laskóy táblabíró úr!~Ráby Mátyást szabadon ereszték;
159 19 | nem tarthatott evrevkkee.)~Ráby Mátyás alig várta, hogy
160 19 | Óperencián túl; de azért Ráby Mátyásnak mégis véghetetlen
161 19 | szerint, annálfogva azt Ráby Mátyás sehogy sem bírta
162 19 | csak láthattam az utcán.~Ráby berontott a szobába. A cseléd
163 19 | hagyott ott a férje számára.~Ráby nem tudott magának tanácsot
164 19 | hová mehetett – sóhajta fel Ráby.~– No, megállj. Ezen segítünk,
165 19 | hogy mért adtam a kezedbe.~Ráby reszkető kézzel bontá fel
166 19 | Régi hű barátod, Petray.”~Ráby szemei most már megszűntek
167 19 | hányadán vagy.~– Tudom! – szólt Ráby összehajtva a levelet s
168 19 | velem a házba – mondá neki Ráby –, egypár rövid szavam lesz
169 19 | magukra maradtak, akkor Ráby elővonta a kebléből a szolgabíró
170 19 | egy szál kardra – szólt Ráby nyugodtan, s visszadugta
171 19 | Azt mondom, ne hencegj! Ráby! Azt mondom, hogy kiszelelj
172 19 | nem jön ki.~– Ej! – szólt Ráby türelmetlenül. – Add ide
173 19 | az egy renitens kardnak, Ráby fogta a tokját, Petray fogta
174 19 | ki a helyéből Rábyt, hol Ráby a szolgabírót. Utoljára
175 19 | én azt sem bánom – mondá Ráby, feltűrve a karján a dolmányujját,
176 19 | folyt belőle; de már azt Ráby nem hallgatta. Felcsapta
177 19 | párbeszédet; meglehet, hogy mikor Ráby eltávozott, előjött az ajtón,
178 20 | másnap reggelre jutott el Ráby Mátyás Zsámbékra. Könnyű
179 20 | amint Rábyt belépni látta. – Ráby Mátyás!~– Az ám. Én vagyok
180 20 | Mátyás!~– Az ám. Én vagyok Ráby Mátyás. A Ráby Mátyásnénak
181 20 | Én vagyok Ráby Mátyás. A Ráby Mátyásnénak a férje. Talán
182 20 | Miskával kell végeznem.~Ráby majd kugrott a bőréből erre
183 20 | Ráismersz talán az írásra?~Ráby Mátyás megismerte a neje
184 20 | fényrohamtól örökre megvakulnak.~Ráby nem akart hinni az öt érzékeinek,
185 20 | Ha még ezzel sem volna Ráby megelégedve?~De nem is felelt
186 20 | tíz órára megérkezett, az Ráby volt.~Nem kellett azt felkölteni,
187 20 | ajánlá a magával hozottakat Ráby. – Nem ismerem őket; a nagybátyám,
188 20 | kell tartani tőle – monda Ráby. – Jó Lazzarino-csövek ezek;
189 20 | Harmadszor aztán lőttek a Ráby pisztolyaival.~Az a három
190 20 | egymásra nézett. Először a Ráby vont egyet a vállán. Azután
191 20 | lenne! – dörmögé magában Ráby, akit kezdett bántani a
192 20 | kapitány, s vele duettben Ráby Mátyás.~Hát hiszen nem is
193 20 | a sábeszteklit repíté le Ráby fejéről. – Azzal a betyár
194 21 | meg tevbb adatic.)~Mikor Ráby Mátyás ezt a történetet
195 21 | törvények voltak ezek! – De Ráby Mátyásnak egyik sem volt
196 21 | Annyira végtére eljutott Ráby Mátyás, hogy terminust kapott.~
197 21 | Micsoda ez? – kiálta fel Ráby.~– Az, hogy az úrnak már
198 21 | mind a ketten. Kérem őket Ráby úrral confrontáltatni.~–
199 21 | neveiket is; de biz azokat Ráby elfelejtette, s nem jegyezte
200 21 | förmedt a két vászoncselédre Ráby, nagy haraggal.~A rác menyecke
201 21 | tájékán sem voltam! – kiálta Ráby, dühtől reszketve. – Ezek
202 21 | s úgy lepocskondiázta a Ráby Mátyást a törvényszék előtt,
203 21 | vagy falsificatumok-e a Ráby contra Petray és Petray
204 21 | Petray és Petray contra Ráby processusban produkált matriculáris
205 21 | 1522 : 36 szerint nemes Ráby Mátyás úr követelheti nemes
206 21 | az 1599 : 3 szerint nemes Ráby Mátyás úr ellen, hogy „bigami
207 21 | felek Isten szent hírével!~Ráby Mátyás csak azt bánta már,
208 21 | Három napig nem mert kijönni Ráby a „Fehér farkas”-ból. Azt
209 21 | egészben legjobban, hogy Ráby Matyi maga is hogy neveti
210 21 | mint a kékszakállú herceg.~Ráby igazán kénytelen volt nevetni
211 21 | pattant fel mérgesen Ráby. – Néztem is én a pofájukat!~–
212 21 | kezdett el káromkodni Ráby Mátyás (azt is megtanulta
213 21 | de hamar segített rajta a Ráby! Megragadta a mellén a lajblit,
214 21 | itt van, meg ott van; de Ráby Mátyás a nyakánál fogva
215 21 | Gyere ide, Böske! – szólt Ráby.~Azzal megfogta a parasztcselédnek
216 21 | mondá a házba belépve Ráby. – Mondd el, mi történt
217 21 | rövid időre! – mondá magában Ráby. De ugyan csalatkozott,
218 21 | Még ettül sem maradhattak.~Ráby bekergette az udvarból a
219 21 | szád.~Okos ember ám ez a Ráby Mátyás – mikor másvalakinek
220 21 | oldalán?~Hát arról bizony Ráby nem tudott számot adni.~–
221 21 | melle fölött. Ott kapta Ráby az imént azt a lökést.~Kivonta
222 21 | Szélpuska volt az, amit Ráby füttyenteni hallott, s ha
223 22 | tréfának – mondá magában Ráby. – Itt nem péterbácsizunk
224 22 | Kicsoda? – kiálta fel Ráby, leugorva a szekérből.~Nem
225 22 | ott láthatá a feleletet Ráby a nótárius rezes orrú bátyjában,
226 22 | történt itt? – kérdezé tőle Ráby.~– Hát csak az történt,
227 22 | készpénzzel kifizettem! – szólt Ráby, dühtől és szégyentől reszketve. –
228 22 | pipája is kialudt bele. Ráby hallhatta, hogy a kacagásnak
229 22 | lábuk sem éri a földet.~Ráby beleegyezett. Úgy el volt
230 23 | már-már megbajuszosodott Ráby Mátyást a társaságnak.~Az
231 23 | és vitézlő Murai és Rábai Ráby Mátyás úr; annak a néhai
232 23 | annak a néhai vitézlett Ráby Istvánnak a fia, aki a nemesi
233 23 | beszélhetett azoknak aztán Ráby Mátyás, postamester, nemesek
234 23 | ott ittak a Cserepesben a Ráby contójára, s sorba csókolták
235 23 | Urambátyám – szól szepegve Ráby Mátyás –, én attól tartok,
236 23 | glédába felállíttassanak a Ráby úr háza előtt; belül az
237 23 | száz is jutott egyre.~A Ráby háza előtti utat azonban
238 23 | beinstallálták a visszafoglalt házába Ráby Mátyást.~– Nohát, nemesuram,
239 23 | Kadarcsi Keő István uram Ráby Mátyásnak: ami elég szép
240 24 | egészen magára maradt, kezdett Ráby Mátyás elgondolkozni azon,
241 24 | állú elöljáró uraimékkal.~Ráby Mátyás hirtelen elhatározta
242 24 | azt mind gulyáshúsnak, s a Ráby Mátyás borait megitták rá.
243 24 | éppen az volt a szerencséje Ráby Mátyásnak, hogy a Böskét
244 24 | eshetett bennük, mert amint Ráby Mátyást meglátták belépni,
245 24 | jajveszékelők iránt. Ellenben, amint Ráby Mátyást megpillantá, egyenesen
246 24 | levőket megnyugtathassák.~A Ráby Mátyást pedig ezúttal még
247 24 | hozok őfelségétől – mondá Ráby, ki jónak látta nem állani
248 24 | nem érem meg! – viszonzá Ráby Mátyás. Amit őexcellenciája
249 24 | Sine dubio – folytatá Ráby, s mivelhogy éppen az ablaknál
250 24 | lesz Pesten kereskedés!~Ráby Mátyás csak mosolygott arra
251 24 | Dejsz ebből nem lesz semmi!~Ráby Mátyás pedig nem hagyta
252 24 | civakodnak. Interveniált. A Ráby Mátyást is meg akarta kímélni
253 24 | temetni a nevetését.~És Ráby Mátyás tudta jól, hogy mit
254 24 | és beleken keresztülütve.~Ráby Mátyás egészen felfogta
255 24 | komédiájához olyan nagyon, mint a Ráby Mátyásé.~Csak az a keserű
256 24 | döfés igazolhatja, hogy Ráby annyira elfeledkezett magáról,
257 24 | felejtkezhetett el magáról annyira Ráby?~Őkegyelmessége erre rögtön
258 24 | hegyét kezdte nézegetni. Ráby Mátyás meghajtotta magát
259 24 | mondá őexcellenciája Ráby eltávozta után a kegyelmes
260 24 | farkára találtak lépni.~Amint Ráby kihúzta a lábát az ajtón,
261 25 | Mondtuk feljebb, hogy Ráby Mátyásnak vesztére kellett
262 25 | tejgazdaság is volt; ott Ráby Mátyás kapott volna a pirospozsgás
263 25 | por volt már, mint most.~Ráby Mátyás ide indult ki sétálni.~
264 25 | a legelső teendője lesz, Ráby Mátyás alapos vádjai folytán,
265 25 | épülethez.~Vajon lebegett-e Ráby Mátyás szemei előtt az a
266 25 | volt. De még milyen német!~Ráby viszonzá a „gun tóg”ot udvariasan,
267 25 | jámbor polgár, s attól fogva Ráby arra lett szorítva, hogy
268 25 | inzsellér ókumlál most?~Ráby kíváncsi volt rá, a leghitelesebb
269 25 | nagyon.~Ebből azt sejtette Ráby, hogy sertéskereskedőhöz
270 25 | nekünk kell, nem Győrnek.~Ráby Mátyás tökéletesen capacitálva
271 25 | cipellőben is lehet lépkedni.~Ráby Mátyás most már kezdett
272 25 | napernyőnek, amit csakhamar Ráby is utánacsinált.~A sétálás
273 25 | Botzenhajzliba? – szólt a Ráby Mátyás kísérője. – Itt kapni
274 25 | kapni ám fölséges duplasert.~Ráby mondta neki, hogy ő nem
275 25 | nagylelkűségét bebizonyítsa.~Ráby megköszönte szépen; ő csak
276 25 | nincs több a világon.~Hát Ráby nem bánta; nagyon szomjas
277 25 | ártatlan kék szemei voltak; Ráby egészen elbámult beléjük,
278 25 | hanem felbérelt orgyilkos! Ráby Mátyás meg volt mérgezve.~
279 25 | bizony be lett volna fejezve Ráby Mátyásnak a tragédiája ezzel
280 25 | megtiltja.~Nem merte senki Ráby Mátyás gyógyítását elvállalni.
281 25 | A nevét is följegyezte Ráby e derék embernek: „Moltzer
282 25 | őt az életnek visszaadja.~Ráby kitalálhatta, hogy ki volt
283 26 | meg a lábadozó gazdáját.~Ráby azt kérdezte tőle, hogy
284 26 | meg ezért haragudott meg a Ráby. Hogy ez hazugság! Bolond
285 26 | minden bántalmaztatás ellen.~Ráby Mátyás egészen páncélba
286 26 | menjen ki a helyszínére, s Ráby Mátyásnak a vádpontjait
287 26 | könnyen komédiázni.~Amint Ráby Mátyás visszatért Budára,
288 26 | bizottság meg fog érkezni, és Ráby Mátyás feladása nyomán nemcsak
289 26 | Szentendrére, Lievenkopp azt izente Ráby Mátyásnak, hogy jó lesz
290 26 | bámulgatni, amíg beszélgetünk.~Ráby megtette, hogy leszállt
291 26 | ott ragadt volna az útban; Ráby Mátyásnak a csizmái meg
292 26 | De csak aztán visszajöjj.~Ráby sietett a szekeréhez vissza,
293 26 | hiányosság a hajtásban. Ráby Mátyás elég idején megérkezett
294 26 | legelső csoportban megismerte Ráby a maga embereit. Ezek azok
295 26 | fordítva, elhitették vele, hogy Ráby Mátyás eladta a városukat
296 26 | fenyegető veszedelembül.~Ráby Mátyás még aligha keményebb
297 26 | akik bizonyságot tesznek.~Ráby haza hagyta magát kísérni.
298 26 | köszönt be hozzá a kisbíró.~Ráby haragba jön amiatt, hogy
299 26 | respectust tartott ezúttal.~Ráby Mátyás belépett a tanácsterembe.
300 26 | S ezek az indulatok mind Ráby számára vannak felforralva.
301 26 | vízben elvesztenék. Mikor Ráby ebbe a Zsidrák–Mizsák–Abednégó
302 26 | az elnök kimondhatá, hogy Ráby Mátyás compossessor úr protestátiója
303 26 | adja elő a vádpontjait.~Ráby az asztal végén, hol számára
304 26 | terhelő tanúk kihallgatása. Ráby Mátyás, nagy bámulatára,
305 26 | válogatott szidalmi litánia volt Ráby Mátyás ellen. Elmondta róla,
306 26 | verítékén hízik. (Szegény Ráby éppen akkor volt olyan sovány,
307 26 | mint a trágyadomb – és Ráby mindezt hallgatta mosolyogva.~
308 26 | mondásnál nem állhatta meg Ráby Mátyás, hogy hangosan fel
309 26 | költemény; ott olvasható Ráby önéletírásának a 190-ik
310 26 | mondá Lievenkopp őrnagy, Ráby élé állva. – Még más is
311 26 | egész tanács egyhangúlag, Ráby felé forgatva az ökleit. –
312 26 | következtében halt meg, hogy Ráby Mátyás úr a beszédébe belenevettett.
313 26 | tanácslom kegyelmeteknek, hogy Ráby Mátyás úr ellen a kezeiket
314 26 | elcsendesül. Kegyelmednek pedig, Ráby kamarás úr, azt a barátságos
315 26 | úgysem maradt volna ott Ráby tovább.~Mikor a szekerével
316 27 | bizonyítékokat.~Evégett Ráby felhívta Budára a rác pópát
317 27 | ajtón Petray szolgabíró.~Ráby Mátyás akkor ivott először
318 27 | kérnem.~– Tőlem? – szólt Ráby, dölyfös jókedvvel. – Sohse
319 27 | hallatlan vakmerőség! – kiálta Ráby, haragosan felmgorva.~–
320 27 | elfogattassék, és börtönbe vettessék Ráby Mátyás.~Mindezt pedig olyan
321 27 | vagyok exmittálva, hogy nemes Ráby Mátyás urat mint „nobilis
322 27 | volt csapva minden ajtó.~Ráby Mátyás már nem tudta meg,
323 27 | verve viszik el magukkal.~Ráby hidegvérrel válaszolt:~–
324 27 | amik megparancsolják, hogy Ráby Mátyást bántani ne merjék,
325 27 | a perctől fogva hítták a Ráby Mátyást úgy, hogy a „Rab
326 27 | Mátyást úgy, hogy a „Rab Ráby”1.~
327 27(1)| igaz történet (olvasható Ráby önéletleírásának 250. lapján),
328 28 | alatti pinceboltnak, ahova Ráby Mátyás bekerült.~Aztán volt
329 28 | Egészen classice! De mármost Ráby Mátyás személyében még egy
330 28 | a „rabok apja”, akit már Ráby olyan régen ismert, s annyiszor
331 28 | kiabálták a rabok, s Ráby Mátyásnak megvolt az az
332 28 | Legtöbb volt köztük a gyilkos.~Ráby mind azt hitte, hogy csak
333 28 | hogy „Itt a bökkenő!”, ha Ráby Mátyás helyében lett volna.~
334 28 | lett volna.~Szerencséjére Ráby nem volt Hamlet; mert akkor
335 28 | Csajkos apó félreértette Ráby széttekintgetését.~– Azt
336 28 | többieknek a lábai alatt, s a Ráby szeme közé mosolygott.~–
337 28 | oda fel, ni! A lózsiban.~Ráby felnézett, s akkor vette
338 28 | fedelét, s belebújt egészen.~Ráby még jobban elbámult.~– De
339 28 | Csajkos, megcirógatva a Ráby orcáját a szurtos tenyerével. –
340 28 | Úgysem láthatta volna meg Ráby. Mert az embertömeg eltakarta
341 28 | Asztalt is rögtönöztek Ráby számára. A Csajkos intésére
342 28 | hátán írta meg a levelet Ráby Mátyás József császárhoz,
343 28 | innen? Azt csak nem tudta Ráby elképzelni. A kis cigány
344 28 | ember a gyomrát.~Aztán, hogy Ráby nem nyúlt érte, odadobta
345 28 | azalatt, amíg a porkoláb Ráby láncait vizsgálgatta, két
346 28 | Pápis megszökhetni, azon Ráby mindhiába törte a fejét.~
347 28 | Még jobban elbámult azután Ráby, mikor a porkoláb újra rájuk
348 28 | Mind a kettőt odatette a Ráby kezébe.~Ráby nem tudta,
349 28 | odatette a Ráby kezébe.~Ráby nem tudta, hogy bámuljon-e,
350 28 | ma – a corridortornácra.”~Ráby tudta, hogy mit jelent e
351 29 | tovább hiába marasztották; a Ráby pénzéhez nem volt szabad
352 30 | volt a Rotheisel Ábrahám a Ráby levelével Bécsben. A császári
353 30 | rögtön útnak indított, amint Ráby leveléből megértette, hogy
354 30 | rosszallását afölött, hogy Ráby Mátyás, őfelsége menlevelei
355 30 | azonnal intézkedjék, miszerint Ráby Mátyás azonnal szabadon
356 30 | oly vád esetében, aminő Ráby Mátyást terheli, a letartóztatást
357 30 | bedugják az áristomba a Ráby Mátyást, már harmadnap ott
358 30 | nem lehetne kitalálni a Ráby Mátyásnak.~Az a jámbor már
359 30 | nemesek börtönébe van-e zárva Ráby Mátyás? S miután azt ott
360 30 | elfelejteni? – Hát hiszen, Ráby Mátyás, áldjad ez egyszer
361 30 | meghagyom az úrnak, hogy nemes Ráby Mátyás rab az eddigi börtönéből
362 30 | kaputornác alatt.~– Rab Ráby? – kérdezé röviden a főúr.~–
363 30 | és egyéb bútorzattal. Rab Ráby egyedül volt benne.~Éppen
364 30 | eddigi szállása között?~Ráby Mátyásnak a fejébe ment
365 30 | lepecsételt levelet, s odatartá Ráby elé.~– Ön fel sem bontotta
366 30 | három grádicsnak a titkát?~Ráby csak a fejét rázta.~– Nem
367 30 | fájdalmas. Csípték önt?~Ráby vállat vont: micsoda kérdés
368 30 | hagyta a rabot.~Mikor Rab Ráby egyedül maradt, lerogyott
369 31 | abban a szobában, hogy Rab Ráby sorba háljon bennük, hanem
370 31 | órája van rá.~Hogy aztán Ráby megköszönte ezt az ajánlatot,
371 31 | neki három.~Hát, biz arra Ráby nemigen volt büszke, hogy
372 31 | foglalatosság, gondolá magában Ráby, s meghúzta magát csendesen,
373 31 | litániákat. Megint elöl kezdte.~Ráby kezébe vette a Horatiust,
374 31 | Utoljára belenyugodott Ráby. Meg kell ezt már neki szokni,
375 31 | rákezdé az imádkozást. S Ráby is rossz alvó volt. Amint
376 31 | volt az imádkozás; úgyhogy Ráby a kezét sem merte megmozdítani,
377 31 | délben az ételt behozták, Rab Ráby már el is felejtette az
378 31 | csendes imádkozás között. Ráby kitalálta végre a módját,
379 31 | verset kezdte elszavalni Ráby:~Non ebur, neque aureum~
380 31 | asszonyok” imádságait is.~Ráby átlátta, hogy ez hát szobatársára
381 31 | itt az igazi árendás; még Ráby is félrehúzódott előtte.~
382 31 | másik káromkodott, duettben: Ráby Mátyás meg olvashatta, hogy „
383 31 | A szegény közbeszorult Ráby aztán csinálhatott, ami
384 32 | érkezik meg a tekintetes úr?~Ráby csakugyan kíváncsi volt
385 32 | eledeleket onnan felülről.~Ráby hátat fordított a tekintetes
386 32 | rá ebből a kóspallagiból!~Ráby ekkor odafordult hozzá,
387 32 | Mi a mente? Hisz ez az úr Ráby Mátyás!~Ráby a szemébe bámult
388 32 | Hisz ez az úr Ráby Mátyás!~Ráby a szemébe bámult a rab kollegának.~–
389 32 | taplót. Addig találgathatta Ráby a maga enigmáját.~Mikor
390 32 | neve – Karcsatáji Miska.~Ráby talpra szökött. Valami keverékét
391 32 | káromkodni mellette.~De még Ráby is egészen ki volt zavarva
392 32 | hosszú imádságot.~– Hát Ráby úr nem tart velünk?~– Köszönöm.
393 32 | vallott előttük minden fogás, Ráby nélkül is olyan tisztára
394 32 | az asztaltól, mikor már Ráby ebédjét hozták; a szokott
395 32 | így folyt késő éjszakáig. Ráby már feküdt az ágyban, onnan
396 33 | másé az.~– Alszik-e már, Ráby úr? – kérdezé ágyszomszédjától.~–
397 33 | szükségem tanúkra ahhoz, amit Ráby úrnak akarok mesélni.~–
398 33 | kutyafarkkal. Ne vegye rossz néven Ráby úr. Sokat tesz az asszonyoknál
399 33 | el merte mondani! – szólt Ráby, s most már félkönyökére
400 33 | várják, hogy folytassam.~Ráby most már egészen felült
401 33 | ha akkor ott lett volna Ráby úr, hogy súgta volna, mit
402 33 | következését kitalálhatja Ráby úr. A Karcsatáji Miska meg
403 33 | következtében aztán Lievenkopp és Ráby úr engem párbajra kihívott
404 33 | kapufélfától, s ott termett nálam.~Ráby mérgesen vágta vissza magát
405 33 | urához, és kibékül vele.~Ráby a fogait csikorgatta.~–
406 33 | menyasszonyom Csajtay Gazsiné lett.~Ráby Mátyás a paplan alatt elkezdett
407 33 | Mármost hát mondja meg az úr, Ráby uram, hogy kettőnk közül
408 33 | rögtön elkezdett horkolni.~Ráby Mátyás pedig végiggondolt
409 34 | variatiója az wizontagsaagocnak.)~Ráby Mátyás hat hetet töltött
410 34 | furcsát is tette, hogy mikor Ráby egyedül ült az asztalnál
411 34 | Ugye, megbocsát nekem, Ráby úr?” – Ráby azt hitte, hogy
412 34 | megbocsát nekem, Ráby úr?” – Ráby azt hitte, hogy ez ember
413 34 | fordult az elébb: „Megbocsát, Ráby úr?” S csak a biztosítás
414 34 | foglalta el), s eléje adva Ráby Mátyásnak a császárhoz írt
415 34 | ráparancsolt, hogy ezt az iratot, Ráby kézvonásait utánozva, másolja
416 34 | csakugyan őhozzájuk írta Ráby Mátyás, s ők azt annak idejében
417 34 | levél a legjobb helyen volt, Ráby legdühösebb ellenségének
418 34 | nemzetes úr? Szegény, nyomorult Ráby Mátyás, de nagyon sajnálom
419 34 | úr! Magam leszek az, aki Ráby Mátyást kihozom a börtönből!
420 34 | Szegény derék, becsületes Ráby sógor! Csak látszik, hogy
421 34 | ember több a világon, mint Ráby Mátyás! Most ismerték hát
422 34 | Elhatároztatott, unisono, hogy Ráby Mátyás kiszabadítására a
423 34 | kihirdettessék, hogy senki Rab Ráby ellen legkisebb tanúbizonyságot
424 34 | visszaküldte Petray úrnak a Ráby hamis lázító levelét, azzal
425 34 | Amikor azt hitték, hogy Ráby a császár kegyence és hatalmas
426 34 | de amint azt látják, hogy Ráby mártírrá lett, az ellenkezőre
427 34 | Szentendrére, abbul a célbul, hogy Ráby Mátyás iratait, amiket elfogatása
428 34 | veszedelmes községből.~Mind Rab Ráby embere volt az már.~E kudarcot
429 34 | nem vallott az egy sem Rab Ráby ellen semmit. Meg is ütlegelték
430 34 | mégsem vallottak.~És Rab Ráby ott az első emeleten semmit
431 35 | meghagyva erősen, hogy Ráby Mátyás azonnal szabadon
432 35 | Hanem mikor a korsót letette Ráby mellé a földre, azt súgta
433 35 | akik már vasban vannak.~Ráby alig várta, hogy magára
434 35 | vádlevelet Rab Rábynak.~Rab Ráby büszkén utasította azt vissza.~–
435 35 | fogadni a vádlevelet!~De Ráby eldugta a két kezét a hóna
436 35 | kirúgtam azt az ajtón.~És Ráby is megtette, amit mondott.~
437 35 | hozzák már a szerszámait. Ráby felfohászkodott az égre,
438 35 | rögtön azon kezdte, hogy Ráby kezére repült, s az ujja
439 35 | nem adott neszt magáról.~Ráby kereste a madarat az egész
440 35 | könnyeket.~Hanem a szegény Rab Ráby már most megint egyedül
441 35 | kitalálta volna az igazat Rab Ráby azonnal. De kitalálta bizony.~
442 35 | Nem is mulasztá el Rab Ráby kegyes oktatásokat adni
443 35 | macskák!~Azt mondja maga Rab Ráby az önéletírásában: „Annyira
444 35 | a kifakadás, amivel Rab Ráby ezt az utolsó megölt kedvencét
445 35(1)| Lásd a 273. lapon Ráby önéletírásában.~
446 36 | felszaporodtak a vádpontok Rab Ráby ellen, akkor egy nap azt
447 36 | ostromolják az uralkodót Rab Ráby szabadon bocsátásáért, s
448 36 | megparancsolá neki, hogy Ráby Mátyást azonnal bocsáttassa
449 36 | kerületi biztosnak, hogy Rab Ráby menten szabadon bocsáttassék.~–
450 36 | elveszik tőle a kulcsokat. Ráby urat kiszabadítják.~Jól
451 36 | van, jól! – monda magában Ráby. – Ez az ajtó alatt bedugott
452 36 | még ott is rátaláltak Rab Ráby levelei a tömlöc fenekéről.~
453 36 | elvett kulcsokkal.~– No, most Ráby úr, frissen nyissuk fel
454 36 | ruháit, aztán „usgye fóre!”~Ráby azt mondta, hogy hagyjon
455 36 | neki, hogy ezentúl a Rab Ráby tömlöce naponkint háromszor
456 36 | vonva fekete fátyollal.~Ráby azt sem tudta, hogy micsoda
457 36 | hozzá:~– Ne féljen semmit, Ráby úr! Mink szentendrei jó
458 36 | amin fogalmazni szokott.~Ráby protestált az elszöktetés
459 36 | rántották, s minden oldalról a Ráby mellének szegezték.~– Egy
460 36 | simára borotválkozás!~Rab Ráby könyörögni kezdett nekik,
461 36 | hidasban, azonnal megindult az.~Ráby reszketett, mint a kocsonya.
462 36 | szarácsi felkapott a szekérbe, Ráby Mátyást közbül ültetve,
463 36 | nem volt sehol.~Itt már Ráby egészen eszméletén kívül
464 36 | nem esett volna rosszul a Ráby testének; hanem a lelke
465 36 | állomáson.~Úgy is történt. Ráby Mátyás naponkint nem utazott
466 36 | maguknak az egész históriát. Ráby Mátyás maga olvashatta minden
467 36 | alatt háltak az üldözőikkel.~Ráby kénytelen volt a két kísérőjét
468 37 | férfi, a leánynak öltözött Ráby Mátyással. Ő az egyedüli
469 37 | mondá: „Pandúrok érkeztek.”~Ráby meg sem döbbent már ezen.
470 37 | csüggött a kézcsuklóján.~Ráby még jobban elrejté az arcát
471 37 | Törökországba. Jó kereset biz az.~Ráby könnyebben kezdett lélegzeni.~–
472 37 | telepedve le a lócára, hogy Ráby és Kurovics között szorított
473 37 | aztán egyenesen odafújta a Ráby orra alá.~– Hát aztán szép-e
474 37 | tömlöcéből: a nagy haramiavezér Ráby Mátyás. Az urak nagy sebten
475 37 | mondá Janosics uram, s Ráby Mátyás egy jéghideg kezet
476 37 | rácul!~S azzal fölemelte Ráby arcát a két karjáról, s
477 37 | más, csak a csaplárné meg Ráby Mátyás a két kísérőjével.~–
478 37 | szemével odakacsintott a Ráby felé.~A betyár észrevette,
479 37 | szeretőd?~S azzal megkapva Ráby kezét, kipenderíté őt a
480 37 | legény, az volt a feleség.~Ráby megtalálta a Fruzsinkáját,
481 37 | előlem, fuss ki az ajtón!~Ráby úgy tett. Fruzsinka utána.~
482 37 | téli zúzmarázos éjszakában.~Ráby Mátyás akart valamit mondani,
483 38 | kifundálva, hogy a szökevény Ráby Mátyást hagyják szép csendesen
484 38 | a tömlöcéből megszökött Ráby Mátyást kergetteti a vármegye.~
485 38 | Pistának egyik betyártársa a Ráby Mátyás üldözetését, azt
486 38 | csak akkor tudta meg, hogy Ráby Mátyás minő álöltözetben
487 38 | még nem volt megszabadítva Ráby Mátyás. A Pozsony megyei
488 38 | került eléjük, felhagytak Ráby Mátyás kergetésével, mert
489 38 | határ-vámőröknek, s azalatt Ráby Mátyás a befagyott folyó
490 39 | az controlor foliossoot.)~Ráby csakugyan szerencsésen keresztül
491 39 | Erre azonban azt mondta Ráby, hogy „Nem tudom biz én,
492 39 | ezáltal még jobban confundálta Ráby Mátyást iránta való véleményében.~
493 39 | iránta való véleményében.~Ráby egypár napig ki szándékozott
494 39 | oly rögtön le nem vetni.~Ráby tehát megírta a referádát
495 39 | jelmezekben, ezek között elvegyült Ráby Mátyás alakja is, két kísérőjével
496 39 | huszár alakja, aki éppen Ráby tőszomszédságába jutott;
497 39 | kedvéért:~– Hallod? Muzsika!~Ráby Mátyás ráismert a huszárra,
498 39 | császár kijött a szobájából.~Ráby megdöbbent, amint meglátta
499 39 | Csupa tréfa volt az! Hanem Ráby szemében meggyűlt a könny
500 39 | a császár odább lépett, Ráby bátorságot vett, a kezében
1-500 | 501-745 |