Fejezet
1 3| tekintetes urak jöjjenek hozzá, azoknak a kedvéért a panyókára vetett
2 3| ételeinket úgy megbecsüljük, hogy azoknak egész címlajtorját adtunk:
3 6| mintha megterheli a gyomrát. Azoknak a nagy uraknak pedig sokkal
4 10| szükség elhagyni a szobát. Azoknak szabad, sőt illik meghallani,
5 16| esküdtbizottságot, ötfelé felosztva, azoknak a szétszedett fasciculusokat
6 18| porba döntött városokon és azoknak a barmain irgalom nélkül
7 21| hamisítási vádat indítok azoknak az előmutatói ellen.~A rác
8 21| hempereg. Aztán enni sem tud azoknak más adni, csak én. Hallja
9 23| hogy az üvegcserepek mind azoknak az asztalára hullottak,
10 23| illik.~Dejszen beszélhetett azoknak aztán Ráby Mátyás, postamester,
11 24| már gondja. Rég kimérte azoknak a húsát a mészáros. Esküdt
12 26| katonatisztek is részt vettek. Azoknak egyike volt Lievenkopp (
13 28| Megmondták nekem az asszonyok, azoknak meg a hajdúk mondták. Ez
14 28| bolthajtásrul két lánc csüng alá, azoknak a karikáin két rúd van keresztüldugva,
15 35| lehetnek azok a jó barátok. Azoknak hatalmasabb embereknek kell
16 37| bort a vendégeinek, egyéb azoknak nem kell. A pálinka még
17 37| a kendtek szép húgával.~Azoknak volt okuk nem nagyon félni.~
18 39| kézre!~Dejszen üthették már azoknak bottal a nyomát. Ez a két
19 40| miért nem?~– Mert én is azoknak a pártján vagyok.~A leány
20 40| rá:~– Az én kedves apám – azoknak a pártján, akik nem igaz
21 44| De az én vérem szálljon azoknak a fejére vissza, akik azt
22 46| cassából neki kifizettetem. S azoknak a fizetéséből, akik okozták,
23 50| megint következett egyike azoknak a keserűségben telhetetlen
24 54| és ember előtt, hogy jaj azoknak, akik Ráby Mátyással ez
25 55| megtorlást és büntetést azoknak, akik a bűnt elkövették.~
26 55| emberfölötti küzdelem volt; pedig azoknak csontjaik, izmaik vannak;
|