Fejezet

 1    37|      olyan félős szegényke. De Kurovics uram megköszönte szépen
 2    37|       után nem találhattak rá. Kurovics uramnak volt rá gondja,
 3    37|      hosszú asztal túlsó végén Kurovics uramat megpillantá, egyszerre
 4    37|        Hát kend hol terem itt, Kurovics gazda? Hová utazik ilyen
 5    37| Lassabban beszéljünk – dörmögé Kurovics, s fél szemmel az oldalán
 6    37|     Hát van-e jó török dohány, Kurovics gazda? – szólt a várnagy,
 7    37|      le a lócára, hogy Ráby és Kurovics között szorított helyet
 8    37|   bizony szép pénz – bizonyítá Kurovics uram. – Magam is megérdemelném,
 9    37|       magam. – De hallja kend, Kurovics gazda, nem kend szökteti
10    37|   Rábyt az ájulás környékezte.~Kurovics kacagott erre a szóra. Janosics
11    37|        viganó kivirít, s azzal Kurovics uramat félkézzel félretaszítva
12    38|        fittyel sem értem utol.~Kurovics uram nagyon megijedt erre
13    38|       hogy hívnak, galambom?~– Kurovics Jakabnak.~– Kurovics Jakabnak?
14    38|           Kurovics Jakabnak.~– Kurovics Jakabnak? Hát van-e vagy
15    38|         Jaj!~– Nem hínak téged Kurovics Jakabnak.~– Igenis, nem.~–
16    38|      ember egy kicsit kedvére.~Kurovics megszeppent, mikor látta,
17    39|    mert az első állomáson maga Kurovics adott át Rábynak harminc
18    39|      ne maradjon.~A Lajtán túl Kurovics uram egészen beszédes lett,
19    39|       szarvas”-ba szálltak be. Kurovics uram teljes jártasságot
20    39|        téli expedíció után; de Kurovics nem hagyott neki nyugtot.~–
21    39|       volt győződve, hogy az a Kurovics a legdühösebb népbarát;
22    39|      kellett neki magát fogni.~Kurovics alig hagyta megszáradni
23    39|           kérdé Kurovicséktul.~Kurovics uram néma fejhajtással mutatta,
24    44|         hanem pomázi földesúr: Kurovics meg Turocsics, azazhogy
25    54|  őrszobába Nagy uram (a pseudo Kurovics) , ott találta a várnagyot.~–