Fejezet
1 6| hamis.~Amíg Ábrahám a két kisbíró meg két esküdt pógár jelenlétében
2 16| Amint aztán jött érte a kisbíró, hogy meghívja, sietett
3 16| az ajtón nagy ijedten a kisbíró:~– Jaj, tekintetes uraimék!
4 16| harangokat félreverték, a kisbíró ütötte a dobot, úgy szaladt
5 17| jöttek nótárius, esküdt, kisbíró, s behajtották tőlük a ki
6 17| közeledett.~Elül táncolt a kisbíró; kulacs volt a kezében;
7 17| dolga volt, sietett. Hanem a kisbíró a verbunk elején útját állta.~–
8 17| pajtás! – kiáltá utána a kisbíró. – Gyere vissza még egy
9 17| lenned, ha még fizetsz is.~A kisbíró előkereste a mándli zsebéből
10 17| szekercét tovább. Szedd fel, kisbíró, hozd utánam! – No, hát
11 17| csak minden negyednap.~A kisbíró persze elment a bőrkötényt
12 17| jön be nagy tappogással a kisbíró, s elkezdi:~– Héj, Dacsó
13 17| lakodalomrahívogató, forspontrakergető kisbíró! Te délig mindigéhes – estig
14 17| mindigéhes – estig mindigrészeg kisbíró! Te a város dobja szamárbőrén
15 17| testvérgyilkosságot elkövető kisbíró! Azt mondom, hogy most mindjárt
16 17| többi mind kutyaugatás.~A kisbíró csak nevetett.~– Ugyan,
17 17| megjuhászodik a legény! – monda a kisbíró a káplárnak, akit magával
18 21| sehol; aki jelen van, az a kisbíró maga. Az egy személyben
19 21| kulcs? Milliom áldotta!~A kisbíró ám mondta, hogy itt van,
20 21| van, jól, no – szabódott a kisbíró –, azért csak nem kell az
21 21| hát csak betoppan ám a kisbíró két hajdúval, s azt mondja,
22 23| levelibékaszínű mundérban, a kisbíró, nyakában a rézdobbal, s
23 26| kényszeríteni akaró drabantokat kisbíró urammal együtt egy kicsit
24 26| dragonyos kíséretében jön a kisbíró Rábyt meghívni a tanácsházhoz.~–
25 26| szóval köszönt be hozzá a kisbíró.~Ráby haragba jön amiatt,
|