Fejezet

 1     5|         félig volt már.~– Audiát! – kiálta le a sárban taposó patvaristára. –
 2     6| őexcellenciájának is…~– Trum-rum! – kiálta közbe a nótárus. – Nem ütnők
 3     6|            Igaz a! Úgy van biz a! – kiálta rá az egész presbitérium.~–
 4    15|        kastélyban!~– A Fruzsinka! – kiálta fel az öregúr, s aztán elkezdte
 5    17|             már ez istentelenség! – kiálta fel Ráby. – Ezt nem fogom
 6    17|        Dunába.~– Szervusz, világ! – kiálta messze elhangzó kacagással
 7    20|             kirukkolva.~– Áh! Áh! – kiálta fel Lievenkopp, amint Rábyt
 8    20|     paripadobaj volt.~– Barátaim! – kiálta fel Lievenkopp. – Énnekem
 9    21|    elmarasztalandó.~– Micsoda ez? – kiálta fel Ráby.~– Az, hogy az
10    21|          csak tájékán sem voltam! – kiálta Ráby, dühtől reszketve. –
11    21|           Böske.~– Nem hallgatsz? – kiálta rá a gazdája, s befogta
12    22|           utánalöktek.~– Kicsoda? – kiálta fel Ráby, leugorva a szekérből.~
13    23|            aki zöld angyalod van! – kiálta a kisbíróra. – Nem tudod
14    24|          Zsinagógát! A zsidóknak! – kiálta fel a helytartósági elnök
15    24|      contenantiájából.~– Micsoda? – kiálta fel, s most már a szemei
16    27|             hallatlan vakmerőség! – kiálta Ráby, haragosan felmgorva.~–
17    28|         társaság röhögött.~– Ahá! – kiálta fel egy hang a legbelső
18    28|           cimbora vagy, fiacskám! – kiálta Csajkos, a bagót a szája
19    37|           pandúros árkangyalodat! – kiálta csengő hangon a Villám Pista,
20    41|         Hadd látom azt a levelet! – kiálta végre haragosan őexcellenciája,
21    45|        vagytok!~– Ejnye mindjárt! – kiálta Janosics uram, megszeppenve,
22    48|          ezt a förtelmet aláírom! – kiálta a rab, kezét az égre emelve;
23    53|           megütve a kaput, hangosan kiálta:~– A KIRÁLY nevében!~
24    54|          komplotizált.~– Micsoda? – kiálta fel elszörnyedve Laskóy
25    55|         nevét meghallá, diadalmasan kiálta fel: „Hisz ez egy notórius